\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Enough

Húsz perccel később megállt egy háznál. Lassa kiszállt a fehér, egyébként nagyon jól kinező kocsiból, és körbe nézett. Egy kicsit jobban hasaltam a szembe lévő ház tetején. Vett egy nagy levegőt, feltette a napszemüvegét, és tovább haladt. Egyenesen a velem szemben lévő házba. Gyorsan oda ugrottam, megkerestem az egyetlen egy nyitott bejáratot, a ház másik oldalán lévő kis ablakot. És egyből betörtem abba a házba.

-elegem van már a várakozásbol -mondta ugyan az a nő, aki múltkor.

-Még pár hét asszonyom. - mondta Eric

-Miaz? Ugye nem bele szerettél abba a lányba?

*Eric nevet*
-Nem csak hogy is mondjam... Élvezem a játékot. És akadt egy-két ember vagy dolog amit még el kell intéznem. - körbe nézett, és mintha engem keresne. Egyből lesokkolódtam. Tudom hogy tudja hogy itt vagyok. Gyorsan elhalkultam, alig lélegeztem.

-Jó, nem bánom. 2 hetet kapsz. Nem érdekel hogyan, és hol, de végezd el a munkát. És ezt a magán akciódat, pedig diszkréten kezeld. Mert ha elrontod vele az akciót... Hát akkor elintézem hogy soha ne kapj munkát sehol.

-megértettem... - mondta és kimenet a házból.
Mikor én is kértem, a kocsi már elindult. Gyorsan eredtem utánna.

*Eric*

Az a mocsok üldöz minket. Tudom. Érzem a jelenlétét. Egy 5 perc múlva, már ott voltunk a háznál. Elővettem a telefonom hogy üzenjek Vanessanak. Amikor megkapta, és már az utolsó kanyarba voltunk, eszembe jutott egy terv.

Gyorsan oda nyúltam a kormányhoz, és elfordítottam. Ahogy tudtam, a sofőr egyből a fékre lépett igy a kocsi felborult és gurulni kezdett az oldalán.

Pontosan tudom mi fog történni. A pókfiu megfogta a kocsit a hálóval, de én megpróbáltam forgásba tartani. A házig gurltunk, mikor is kinyitottam a kocsi ajtaját, és a sofőrrel együtt, akit már rég leütöttem, kiugrottunk a kocsiból. Egyből Nessa lába elé. Aki megijedt, és egybol a kezébe zárt ahogy feláltam.

-Eric jól vagy? Mit történt? -üvöltötte riadtan

-Jól vagyok. Békésen utaztunk és valaki fel lökte a kocsit. - mondtam kicsit túlzottan sajnáltatva magamat.

Pók srác jelent meg előttünk

-Jol vagy? - mondta hidegen

-Miután felburítottad a kocsit? Kösz jól - mondtam megvetéssel.

-Mit csináltam? - elakadt a szava..

-Peter mi a fasz bajod van? Megőrültél. Oké hogy nem bírod Ericet de ez nem megoldás - üvöltötte le a fejét Nessa épp ahogy vártam.
Peter szólni sem tudott. Teljesen lefagyott, és az arca is holt fehér lett. Bár csak pár másodpercig. Szinte láttam az arcán ahogy a harag elterült.

-Még hogy én? A kocsi kifordult, én próbáltam leállítani. - mondta haragosan, de azer még nyugodtan. Remélem nem fog hinni neki Nessa

-Leálhatnál már a féltékenykedéssel. - mondta Nessa ugyna olyan nyogodtan, de úgy ezerszer idegesebben. - csalódtam benned Peter. Elegem van belőled. Főleg abból hogy próbálsz közel kerülni hozzám, még is te szakítottál velem a semmiért. Fogd fel, hogy én már tovább léptem. Neked is azt kéne. MJ-el mivan hm? - hozta fel Nessa. Peter arca ellágyult, és elsápadt. Szinte majdnem elsírta magát. Tudta hogy igazat mondd.

-Mindent a te érdekedben csináltam... Vigyázz magadra Nessa. Mert senki nem fog rád ha én lemegyek-mondta keserűen. Felemelte a kezét, kilövelt egy hálót, és már el is tűnt

*Nessa*

Bűntudatot éreztem. Úgy értem rossz volt az amit tettem. Főleg hogy hazudtam. Ugyan úgy szeretem mint rég, és nagyon sajnáltam. Legbelül tudom hogy ez nem az ő hibája volt. "de akkor kié?" fa arcal néztem Ericre. Lehet nem olyan ártatlan mint ahogy én azt hittem. Semmi sebe nem volt, és ő is olyan fa arcal nézett. Vissza néztem Peter irányába. Ürességet éreztem és utánna akartam menni. De neki is van más, ahogy nekem... Úgy érzem beszélnem kell valakivel.

-Gyere menjünk.- mondtam és kézen fogva mentem be Ericcel. Bár a kezemet Légyszívesebben most eltettem volna a zsebembe, és kizártam volna mindent, pocsékul érzem magam, és bezárkóztan volna sírni. Nem akartam így megbántani Petert.

-menj be. Mindjárt jövök.-mondtam és gyorsan átt mentem a folyosón. Bememtem a konyhába, ahol Nat ült.

-Szia Láttad a Kapitányt?

-asszem a szobájában van. Mi volt kint az az üvöltözés?-kérdezte kíváncsian.

-Semmi... Mind 1 - mondtam.

-Hát jó. De ha valamit még akarsz beszélni, én itt vagyok. - mondta, és nyugtatóan mosolygott.

-rendben köszi - mosolyogtam hamisan vissza rá.

Gyorsan átt vágtam a nappalin, és fölmentem az emeletre. Kopogtam az ajtón, és benyitottam.

-Szia

-szia... Hogy hogy be jöttél? - kérdezte Steve

-Beszélni akartam valaki... Valaki bölcsebbel.-mondtam szomorúan.

-Jó hogy jössz... Beszélni akartam veled. Láttam az előbbit és hallottam is valamennyit belőle.

-óh... Hát akkor úgy is tudod miért jöttem.-mondtam meglepve

- Na, kezd-felült az ágyán, és letette azt a könyvet, amit olvasott.

-Nem tudom kinek hidjek. Peter soha nem hazudott. Eric pedig nagyon furcsa. Néha túl kedves néha pedig hideg és aki nem is figyel rám... Peter melett szeretve és fontosnak éreztem magam.

-Figyelj Nessa... Ki az akit szeretsz? - felnéztem rá, de nem tudtam kimondani kit szeretek. Bár a szívem legmélyén ott volt a válasz. - Akkor pedig beszélj vele. Néha egy eltévedt útból derül ki az, hogy melyik a helyes. Nem késő vissza fordulni. Igazából soha nem késő. Addig, amíg tudod hogy hova menj azután.-nezett rám, és egyből tudtam mit kell csinálnom. Fel kell keresnem Petert.

-Köszönöm Steve. Imadkal - nyomtam egy puszit az arcára, megöleltem és kimentem. Bementem a szobámba, Eric hála isten nem volt ott, így nyugodtan telefonálhattam
.

*Eric*

-akkor pedig tegyél érte Nessa - hallottam halkan Steve szájából. Egyből idegeses lettem. Hogy tudta még így is elcsábítani az a tarantulla. Még egy pár hétig húztam volna, de muszáj megtennem. Az Igazgatónak igaza volt. Túlságosan elvesztem a játékba. Mostmár tennem kell, amire megbíztak.

Sziasztok 😅 bocsánat a hatalmas késésért, de átt kellett gondolnom hogyan folytatom mert amit eddig kitaláltam, valahogy nem tetszett. Így egy kis időre volt szükségem hogy új "tervet" eszeljek ki. 😊 Remélem tetszik, megpróbálok péntekre egy részt össze hozni