\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

I missed you

-NESSA
És felébredtem. Körbenéztem és otthon voltam. Nyugodtan az ágyamban. Lélegzetem szapora volt. A szívem olyan gyorsan dobogott mint egy gyors vonat. Remegtem. Peter ált fölöttem. Aggódó tekintete mindent elárult. Álmodtam. Ez az egész borzalom csak egy rosz álom volt.

-Peter.-mondtam reménykedve, mintha nem tudnám hogy ő az.

-itt vagyok. Megnyugodhatsz.

Peter az ágyon ült és én olyan gyorsan ültem fel, és öleltem szorosan magamhoz ahogy csak tudtam.

-Már itt vagyok-olyna nyugtató volt a hangja.

-Figyelj nem tudom mi... - Ekkor megcsókoltam. Ő vissza csókolt.

A mézédes csókunkat egy emlék kép szakította meg. Egy kép, mikor Peter halottan feküdt. Majd egy kép, ahol Peter elkapott.

Gyorsan el löktem magamtól és én is messzebb ültem. Megint felment a pulzusom.

-Nessa... Mi baj van?

Elkeztem zokogni. Nem tudtam mit csináljak. Összeomlottam. Minden rémálom és félelmem benne volt egy álomban. És most a fejemben. Mintha Meg történ volna minden...

-Peter segíts-zokogtam. Nem tudom mit vártam tőle.
Látszott rajta hogy nem tud mit tenni.

-Peter-

Vanessa ártatlanul ült, és sírt. Mikor bejöttem hogy megnézzem hogy jól van-e nem hittem volna hogy az álmában üvöltő és remegő Nessát találom meg. Olyan vidám és stressz mentesen. Most pedig összeomlottan itt ül és sír. Az előbb mikor megcsókolt nem tudtam mi lehetett hogy el lökött.

-Peter segíts- zokogta. Nem tudok mit csinálni. Az orvos nem tudna vele mit csinálni. Max  megnyugtatná. Meg kell tudnom mit álmodott.

Eszembe jutott hogy Mr. Stark-nak van egy gépe amin meg lehet nézni hogy mi zajlik az ember fejében. Talán az álmot is meg tudjuk nézni.

-Figyelj... El kell jönnöd velem Mr. Starkhoz.

-Rendben... Csak legyen vége... - szipogja. Hoztam neki szepit és gyorsan értesítettem Happy-t hogy jöjjön értünk. Hisz messze van mr. Stark otthona innen Queenstől.

-Ahj Peter mi a baj ilyenkor? - mondta Happy álmosan

-Happy azonnal ide kell jönnöd. Sürgős...

-Indulok

Vanessa gyorsan felöltözött. Egy farmer és egy fekete pulcsi. A kapucniát feltette és úgy pityergett

-Gyere. - Hoztam magam után ki az erkélyre. Felhúztuk magunkat a tetőre és vártuk hogy megjöjjön happy.

Nessa távolság tartó volt a csókunk óta. Nem tudom azért, mert megbánta vagy az álma miatt.

Happy egy pár perc elteltével már itt is volt. Gyorsan felszálltunk. Vanessa leült egy székre.

-Mi baj van?

-Valami van vele. Nem tudom. Rémálma volt. Azóta ilyen..

-Már megyünk is.

Az út alatt Vanessa megnyugodott annyira, hogy tudjak vele beszélni.
Azt mondta hogy az álma minden félelme volt egybe gyúrva.

Mikor megérkeztünk Nessát gyorsan bevittem.

-Sziasztok. Happy mondta hogy jösz.

-Mr. Stark

-Szia Peter. Ő az aki éppen vizsgálat alatt áll és te vigyázól rá?

-igen

-Szia Tony Strak vagyok.

-Vanessa White.
Vette le a kapucniát Nessa

-tényleg szép lány - Sugta oda Mr, Stark.

-hallottam mi történt. Tudok segíteni. Gyere feküdj fel erre az asztalra.

Mr. Stark egészen kedves. Neki is nagyon tetszik Vanessa Képessége. 
Nessa feldeküdt és egy nagy gép a feje fölé emelkedett. Nekünk pedig kijött egy kis monitor.

-Gyere nézzük meg az álmát.

Körülbelül 5 perc elteltével el voltunk szörnyedve. Láttam minden álmát. Mindegyik borzasztó lehetett. De az fájt a legjobban amikor én bántottam. Már értem miért lökött el magától. Tudom hogy nem fél tőlem, de rossz lehetett egyből az álma után.

-Rendben. Biztos megrázta.

-Igen... Most mi legyen?

-Maradj ott vele. Nyugtasd meg. Ma este maradjatok itt. Csak egy szobánk van... De majd alszol a földön. Vagy a plafon sarkába.

Nessa leszált az asztalról, és engem várt kint. Már meg  nyugodott. Valamennyire. Kimentem hozzá és ő egy kisebb mosolyt erőltetett magára.

-Jobban vagy?

-Igen... Megnyugodtam.

-Gyere ma este itt kell aludjunk. De holnap bemutatlak mindenkinek. És ha szeretnéd híres szuperhősök tanítanak majd.

-Rendben - Mosolyodott el.

Beléptünk a szobába, és ahogy mondta Mr. Stark csak egy nagy francia ágy van.

-Ne aggódj. Majd alszok ott fönt a sarokban - mutattam felfelé
Nessa pedig nevetett

Vanessa lefeküdt az ágyra és betakarózott és ledőlt.

-Jó éjt.

-köszi. Neked is... Te nem fekszel le?

-De majd igen. De előbb látni akarom ahogy elalszol.

Vanessa mosolygott és becsukta a szemét.

Egy pár perc elteltével már egyenletesen szuszogott.

Így már én is nyugodtan alhatok