\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Alone

Peter

MJ-vel kávézok a kimerítő küldetés után. Az az iroda tűz elég meleg helyzet volt. Ha nem lett volna ott MJ, én nem találom meg azt a  nőt, aki be volt szorulva egy nagy törmelék darab alá. Jól szórakozunk, de nekem nagyon fura érzésem van... Mintha elfelejtettem volna valamit. Meg olyan mintha figyelnének. Elég fura, bár tudom hogy ez, csak a kébzeletem. MJ, csak úgy beszél és beszél. Oda sem figyelek mit mondd. Szürcsölöm a kávémat, és nézek ki a fejemből. Nézem a sürgés forgást a pultok mögött, és a kávézó ablakán kint lévő embereket. Mikor már nem hallok semmit a barátom felől, oda néztem. MJ engem szugerált, és rám mosolygott. Küldtem néki egy szép mosolyt én is, aztán pedig nyúltam telefonomért. Vagyis, nyúltam volna. MJ ekkor felállt, és megpróbált, kisebb-nagyobb sikerrel megcsókolni. Ugyan a számhoz ért a szája, időben el tudtam magamtól lökni.

-Te mi a faszt csinálsz?

-Meg kelett tennem... Hogy megmutassam neki.

-Mi?! Kinek? - hirtelen rájöttem... Vanessa. Megbeszéltem vele hogy találkozunk. Olyan erősen megijedtem, hogy tuti hülye fejet vághattam

-Igen, pontosan. Az előbb ott ált. Minket nézett. Már vagy 5 perce. - mutatott oda, a kávézóval szemben lévő járdára.

-Ezz direkt csináltad? Normális vagy?

Kifutottam a kávézóból, és átt mentem a zebrán, majd egyenesen az úton haladva futottam. Kerestem a szememmel, hogy hol lehet. Közben a telefonomat nyonkodtam, és vagy ezerszer hívtam. Mindegyiket kinyomta.

Már vagy fél órája futottam. Mikor teljesen kimerülten mentem be a szobámba. Imádkoztam hogy May ne kérdezzen semmit. Bár ez ahogy tudtam, elkerülhetetlen...

-Szia! Mi volt azon a délelőtti tűzoltáson? - jött föl, egy tállal a kezében amiben kevert valamit.

-Semmi különös. - mondtam, nem rá nézve.

-Nem úgy volt hogy Vanessa is jön? Már vártam. Sütök sütit. - mondta és keverte tovább a kezében lévő masszát. Teljesen elvonta a figyelmem az a kurva tűz.

-Hát bonyolult. - mondtam, majd bementem a szobámban.

Gyorsan felültem, és már hívtam is Happyt.

Vanessa

Már vagy egy órája repülünk. Fülhallgatóval ültem az egyik fehér bőr ülésen. A fülemben a
"A Thousand years" ment. A sminkem kilencven százaléka lefolyt már. Bár már nem is maradt könnyem. Csak néztem ki a kis ablakon, ahol a felhők tetejét lattam csak. Happy a gépet vezette. Nem nagyon zaklatott, hisz tudta hogy most nem igen kéne. Meg persze nem hinném hogy hiányzik neki egy nő kiborulása. *istenem és holnap még mehetek a öldökölni is* jutott eszembe a holnapi munkám. Kár hogy nem lehet beteget jelenteni ebben a szar melóban. Mikor happy felé néztem, láttam hogy idegesen jön felém. Telefonált. Lelült, majd engem nézve telefonált. Kivettem a fülest a fülemből, és próbáltam kiszűrni valamit. Szerencsémre az illető üvöltött így jól lehetett hallani.

-Happy!! Add oda neki a telefont most! - üvöltötte a személy a telefonban. Persze egyből leesett hogy ki az. Gyorsan megráztam a fejemet. Gondolhattam volna hogy Peter Happyvel fog próbálkozni én utánam. Jézusom majdnem 18-szor hívott..

-Nem akar veled beszélni. - mondta Happy robot hangon. Ő sem bízik már ezután úgy Peterben mint előtte. Meg persze csalódott benne.

-Happy leszarom most mi a nyomorod, de add oda... Nem érem el és félre értette.

-Peter nem beszélhetsz így velem. És Vanessa okkal nem beszél veled. Gondolkodj el azon, hogy milyen alak vagy jó? Már

Peter hallhatóan gyötrötten sóhajtott egy nagyon.

-Happy...     Légyszíves.

Rámnézett, én pedig bólintottam. Happy áttadta a telefont és a fülemhez vettem. De nem mertem bele szólni.

Peter

Halk levegő vételek voltak a telefonban. Bárhonnan felismertem volna őket.

-Vanessa... Én... Félre ertetted.
Csak hallgattam a síró hangokat, és fájt hogy így érez.

-Mit értek félre Peter?  Az enyelgésedet MJ-vel? Vártam rád! -Ezt szinte üvölti. De bármennyire is próbál erősnek és semmilyennek lenni, hallatszik hogy mindjárt zokog.-5 kibaszott órát vártam rád. Még a tűznél is ott voltam. Még rám is néztél. - szipogta.

-Baby....

- Ne merj le baby-zni Parker! - üvöltötte. - Elfelejtettél, majd a kis ribancal enyelegtél abban a kicseszett kávézóban!!  - el voltam süllyedve szégyenemben. Nem tudtam mit mondani. Nem én csókoltam meg MJ-t, de a többi igaz. Elfelejtettem. Pedig egész nap tervezgettem hogy mit csinálunk majd. Szörnyű ember vagyok.

-S.. Sajnálom Nessa-mondtam majd vártam a válaszra.

-Leszarom... - majd letette.

Csak ültem a földön és néztem föl a plafonra. Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Mély levegőket vettem. És gyötört a bűntudat.

Kopogást hallottam..

-Drágám? Minden rendben? - May néni lépett be a szobámba. - Halottam hogy üvöltözöl és káromkodsz. Nem szoktál, így jöttem hogy megnézzelek.

Meglátott, majd gyorsan oda ült elém.

-Jézusom mi a baj?  Jól vagy? Peter szólalj meg!

-Már nem szeret. - csak ennyit tudtam kinyögni. Annyira az a "leszarom" volt a fejemben és a hangja. Az a csodálatos hangja. Az a csodálatos gyötrődő hangja..

-Tessék? - Tudtam hogy el kell mondanom mert addig fog zaklatni. Úgy elkeztem mesélni...

-Jajj drágám. - mondta May néni. - Ez nem azt jelenti hogy nem szeret ugye tudod?

Csak néztem rá.

-Ezt te szúrtad el. - hord le.

-Tudom. De mégis hogy javítsam ki? Hisz szeretem. Mindennél jobban.

-Akkor mondd el neki. Ha ő is szeret megbocsájt. Hisz te nem csináltál semmit. Elfelejtetted. De hát nem úgy jött a nap, mint kébzelted.

Felálltam

-Holnap elmegyek hozzá. Úgy is kell nekik a segítség.

-Nalátod. Így kell ezt.