\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Csak Mi Ketten

Fekszem Peter mellkasán a kanapén konkrétan egy szál semmibe. Peter simogatja a hátam, én pedig csak pihenek. Gondolkodom hogy ezek után mi legyen. Peternek nagyon kevés van a suliból. Lassan elfoglalja a helyét a bosszú állok között és velem lehet bármikor. Ami eddig volt akartály már eltűnt. Újra egymás mellett vagyunk és szeretjük egymást. Bár könnyebb lenne. Hiszen ez az Erices dolog gyors volt nekem, hisz megbíztam benne. Most meg egyből Peter aki furcsa mód nem haragszik rám. Pedig eléggé ellene fordultam.

-élvezed? - mondta Peter egy idő után

-El sem hiszed mennyire. - épp csak motyogtam ki.

-be kéne menni a hálóba mielőtt Meg jönnének a többiek.

-hmm-mondtam tovább, mire Peter felemelt és bevitt a szobába. Letett az ágyra, és adott egy puszit a homlokomra.

-aludj csak babam. En addig kimegyek jo?

-uhumm-mondtam már félig aludva.

Peter

Mikor Nessa már elaludt, és békésen szuszogott ott ültem mellette es néztem milyen békés. Örültem neki hogy vissza kaptam. Sokat szenvedett, és nem akarom siettetni. Pedig ha tehetném mostantól csak vele lennék, és itt nem hagynám. De most inkább kimegyek, és elpakolok. Egyenlőre nem szeretnék feltűnést kelteni. Nem tudom mennyire akarja nyíltan csinálni a dolgokat Ness.
Kimentem, hogy elmosogassak, persze felöltözzek és megcsináljak mar dolgot. Majd szépen csendben leültem a tv-elé és néztem pár műsort. A tvbe semmi extra nem ment. Unalmas felszínes dolgok. Ezért inkabb felkeltem. Be néztem Nesshez aki még javában aludt. Mindent megtettem volna hogy mellé bújjak. De folyamatosan agyaltam mi lesz ha utánna elküld vagy esetleg most lesz dühös. Nem tudom milyen lesz ha felébred. Úgy gondoltam inkább lemegyek Happy irodájába beszélgetni vele. Tudom hogy ő nem mondja el a dolgokat.
-sziaa - kopogtam be hozza
-szevasz Péter-mondta Happy aki éppen a kanapén ült, egy also gatyába és szerelmes filmet nézett fagyival a kezében.
-mi a baj? - kerdeztem aggódva, mikor körbe néztem az irodába. Ami máskor tiszta szokott lenni, de most mindenhol üres üvegek, ruhák, es zsepik voltak. Ezen kívül pedig midnenhol.
-hat nem biztos hogy ez téged illet. - mondta szomoruan. - inkább vidits fel. vanessa jol van? - kérdezte.
-igen jol van alszik éppen.. Róla akartam beszélni de most inkább mondd mi a gond.
-May. Beszéltünk egy ideig de nekem még mindig nagyon hiányzik. Még mindig semmit nem mondd rólunk.. Folyamat beszélünk de nekem több kell baratsagnal. De ilyen az élet. Gondolom te is ismered ezt az érzést.-mondta szomorúan, es evett egy kanállal a fagyiból.
-persze hogy értem beszelek majd May nénivel. Elhiszem mennyire fájhat. May is szeret téged tudom én jól. Csak kicsit sok volt neki.. Rég nem volt senkije, sőt soha nem volt egy normális hosszú távú kapcsolata. Lehet megijedt tőle.
-próbáltam lassan de en mindent meg akartam neki adni.
-tudom Happy. Nem rajtad múlt.
-Nessat hogyan tudtad elengedni? - kérdezte.
-sehogy... Igazából. Éppen mi..
-kibéküpdtetek?
-valami olyasmi
-gratulálok. - mondta nagy hanggal. Ebben a pillanatban kopogtak és be lépett az ajtón Ness. Kócos volt, és álmos feje volt. Semmi más nem volt rajta csak az egyik pólóm. Még így is gyönyörű volt.
-sziasztok - köszönt csendesen - ra néztem Happyre es csöndre intettem. Nem volt időm elmondani neki hogy ne kürtölje szétt. Happy csak bólintott. Imádtam hogy meg tudom magam értetni vele.
-szia Nessa! Örülök hogy minden rendben veled.  Jó újra látni téged.  - - mondta Happy és csak úgy mosolygott.
-én is örülök. Peter, beszélhetnénk? - kérdezte tőlem csendben és már most kirázott a hideg. Nem tudom miért de nagyon rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban. Tudtam hogy Nessnek rám van szüksége. De azt is hogy belül még nincs rendben önmagával és bármi lehet ebből.
-persze. Menjünk be a szobába-megindultam a szoba felé, de lélekben már most csalódott voltam.

Vanessa

Mikor beértünk, láttam Peter arcán a csalódottságot. Nem akarom látni így. Boldognak akarom látni, és mindent megteszek érte, de a saját lelki épségemre kell most gondolnom.
Szemben áll velem. Mogyoró Barna szeme most félelmet sugall. Távolságot tart, aminek hálás vagyok, bár őszintén most csak az ölelésére vágyok. A biztonságot adó kezére, az illatára és a test melegére. Biztos vagyok benne, hogy érzem majd még de egyenlőre várnom kell rá, és várnia kell rá.

-igazából csak meg akartam beszélni azt, Ami éppen köztünk zajlik. - kezdtem bele kevésbé határozottan mint akartam volna. El vonja a figyelmem az, hogy mennyire vágyom rá.

-gondoltam hogy ezt szeretnéd. Őszintén Ness... Szeretnéd folytatni? - kérdezte és a válasza kizökkentett. Bele gondolni milyen lehet nélküle, megrémiszt. De vissza kell térnem az eredeti tervemhez.

-Pete...  Ez bonyolultabb. Biztos vagyok benne hogy lesz jövünk de egyenlőre nekem tér és nyugalom kell. Meg kell találnom magam újra. A többiekkel lenni. Legszivesebben ug, hogy tennék mintha ez megsem történt volna, de... Sajnos még korán van ahhoz hogy elengedjek mindent ami történt . - valahogy így érzem helyesnek ezt a dolgot.

-értem és..  Hagyok időt. Mindent megteszek hogy boldog legyél. - mosolygott rám, én pedig közelebb léptem hozzá, hogy adjak neki egy puszit az arcára. Éreztem hogy meg mozdul, felemelte a kezét   de gyorsan le is ejtette. Szinte vágyom az érintésére. A testem könyörög hogy engedjek a csábításnak, de tudom hogy most nem ez a helyes út.

-Szia Péter-mondtam, es kileptem a szobából. Ahol vártak a többiek. Hogy meg ünnepeljük az estet.