\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Akarlak Még...

-iiigen? - mondtam, neki támaszkodva a pultnak. Kicsit zavart hogy nem tudok távolabb menni.

Ö csak bólintott, és egy miliméterrek közelebb jött. Pont annyira hogy a laba hozzá ért a lábamhoz. A pulzusom megemelkedett, gyorsabban vettem a levegőt. Peter végig nézett rajtam, majd mélyen a szemembe nézett. Hirtelen előre hajolt, úgy hogy a éppen nem ért a számhoz. Kényszert éreztem arra hogy megcsokoljam. Érezni akartam újra. A pillangók érezhetően repdestek a hasamban, és nem tudtam ellen állni a csábításnak. Közelebb hajoltam, de ő hirtelen eltávolodott és mögüllem elő vett egy poharat. Majd teljesen elment előlem. Nagyot sóhajtottam, és megfordultam hogy lássam mit csinál. Rám nézett, majd elmosolyodott. Valahogy nem bírtam már tovább, ezért megfordultam és vissza mentem a szobába. Nem tudtam volna vissza fogni magam ha ismét közelebb jön. Nem hagyhatom. Direkt csinálja. Megbolondit, de ezt én is tudom csinálni. Viszont, előtte pihennem is kell. Majd úgy is szól ha itt a kaja.
Lefekudtem, és még próbáltam másra gondolni. Barmennyire nem ment. Hiba volt így szakitanom vele. Hogy meg sem magyarázta. De akkor fájt amit csinált. Most már értem a dolgokat, és újra kezdem. De, nem ő fog nyerni ebben a kis játékban. Megmutatom hogy kell igazán megbolonditani valakit....

Arra keltem hogy Peter kopok az ajtón.

-megjött a kajaa! - mondta, majd én egyből fel is álltam. Nem voltam igazán éhes, de már vártam mikor vághatok neki vissza az előbbiért. Gyorsan megfésülködtem. Bele mosolyogtam a tükörbe, és már mentem is ki. Elég fura hogy ahhoz képest hogy majdnem meghaltam, teljesen éber vagyok. A fejem sem fáj mar. Épp csak egy ici picit kábább vagyok mint szoktam lenni. De ez teljesen normális. A képességem azért még félek használni.
Kilépve a konyhába, Peter a konyha pulton támaszkodott. A telefonját nézte. Pont szemben volt a hűtővel, ami mellett a felső konyha polc volt. Így el is döntöttem mi lesz az első amit csinálni fogok. Oda sétáltam a felső polchoz, felnyúltam, pont úgy hogy kilátszódjon a póló alól a fenekem. Levettem egy poharat, majd oda mentem a hűtőhoz, és lehajoltam, ismét ugyan azzal a történettel. Kivettem a colat a hűtőből, majd öntöttem a pohárba. Meg fordultam, Peter szemébe nézve elmentem mellette. Persze, egész végig engem nézett. Kivettem egy szeletet a forró, sajtos pizzabol és elkeztem enni. Egy szeletnél többet nem tudtam enni, de ez is nagyon jól esett és szinte teljesen tele lettem. Peter éppen mosogatott, ezért oda mentem mögé, és direkt úgy hogy az egész karját végig simogassam, betettem a tányért a mosogatóba.

-tudom mit csinálsz.. - mondta suttogva

Én csak mosolyogtam, és tovább mentem. Lementem a nappaliba, és leültem a kanapéra. Pár percel később ő is megjelent, leült mellém. Magam alá húztam a lábam, ami hozzá is ért. Ő rá tette a kezét a lábamra, majd feljebb vitte. A combomon megállt, majd Meg szorította. Én sóhajtottan egyet és, és közelebb ültem.

-nem akarok rád mászni... - mondta aggódva

-nagyon hiányoztál - mondtam őszintén.

-te is nekem... De ezzel indítani. Félek hogy rosszat fogsz gondolni.

-de én akarlak.. - mondtam, majd bele másztam az ölébe, és megcsókoltam. Ő egyből folytatta, és keze végig siklott a hátamon, majd a fenekemen és a lábamon.  Én megfogtam a nyakát, bele turtam a hajába, és erősen szorítottam magamhoz. Peter felemelt, és leterített a kanapéra. Levettem a pólóm, és segítettem Peternek is. Majd tovább, érzékien csókolóztunk. Majd Peter haladt lejebb, csókolgatta a nyakam, apró harapásokat elejtve. Végig a mellemen, a hasamon, majd a combom belsejét csókolgatta. Én erre csak egy hangos nyögéssel válaszoltam. Mikor a combom végére ért, pont oda, csak egy pár puszit kaptam, majd feljott, megcsokolt, majd a nyakamon folytatta. Kezei pedit ott lent mozogtak. Majd lejjebb tolta a gatyáját, és újra éreztem azt az érzést mi már annyira hiányzott...