\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

You're here

Mikor feleszméltem, mindenki kint volt. Én is kint voltam. Meglepődtem, mikor Eric karjaiban feküdtem. Nem volt nagy hangzavar.

-Srácok! Felébredt. - mondta Eric, majd mindenki közelebb jött. Felültem.

-Nessa jól vagy?

-Igen jól. De.. Hol vagyunk? És mi történt?

-Mindenki jól van.. Itt vagyunk a kertben. Szerencsére Eric kihozott -mondta Ragers
Ránézek hős megmentőmre, és ő vissza mosolyog.

-Köszönöm. - adtam neki egy puszit.

-Na, nincs mit köszönni. De... Van akivel beszélned kéne az épület mögött. És bármilyen jó hogy puszilgasz, nem akarom hogy megöljön.

-Mi? - ránézek Steve-re ő pedig félre biccentve a fejét, mutatja az irányt

Nehézkesen felállok, és egyből megszédülök. De Steve elkap, és segít elindulni.

-Köszi... Peter fog ott állni igaz?

-Igen. Nem tudtuk metállítani. Eriket is majdnem megverte.

-Mi? Miért?

-Úgy ölelted magadhoz mintha a pasid lenne. - elpirultam.

-De ugye... Nem tetszik neked?

-Mi? Nem!!!

-Rendben. - tovább döcögtünk, és a sarkon megálltunk.
-Én most itt hagylak. De itt leszek. Ha túl tolja, csak hívj jó?

-Rendben köszi. Ez nehéz menet lesz.

-Sok sikert..

Tovább mentem, és megláttam Petert ülni a földön. A Pókember jelmezbe volt. Csak a maszk nem volt rajta. Hirtelen megsajnáltam. Hisz már itt ülhet egy ideje.. Felkapta a fejét, és egyből felállt.

-Nessa - odafutott hozzám és meg akart csókólni. Mielőtt bármit mondhattam volna, lekapott. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint még soha. Nem volt szívem ellökni magamtól. Meg persze élveztem is. Vissza csókolta. Nagyon hiányzott, ez a közelsége. Mikor elszakadtunk egymástól, a szemembe nézett.

-Annyira hiányoztál... Nagyon szeretlek. És MJ-csókolt meg. Direkt mert tudta hogy ott vagy. És nagyon sajnálom amit tettem..

Hidegzuhanyként hatott a vallomása. De szeret.
Tényleg szeret
Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, és olyan szorosan megöleltem, ahogy csak tudtam.

-Én is szeretlek.

-Nessa? Ki az a csávó aki kezében feküdtél?

-Ő Eric. Kb 2 órája ismerem. De megmentett és elájultam..

-Értem. - csak nem féltékeny??

-Tudod Peter... Szeretlek. De... Szünetet kell tartanunk.

-Mi miért? Az előbb még...

-Tudom tudom.. De átt kell gondolnom. És amúgy sem lakunk egy helyen. Alig tudunk találkozni. Nem tudom. Átt kell gondolnom.

-Nem hiszem el... Komolyan ennyire túlgondolod??

-Én csak megkértelek Peter.

-Én pedig szeretlek.

-Én is szeretlek. De szünet kell..!

-Rendben ha neked szünet kell... Akkor szünetelj csak amíg akarsz. - ezzel el ment. Mi ütött belé? Lehet tudta hogy igazam van. És ő is unja ezt az egészet. Miért nem lehet könyebb?

-Ez tényleg kemény volt...

-Mi a baja? - kérdeztem Steve-et

-szerintem... Elege van. Ugyan az a baja mint neked. Távol vagytok egymástól, és lehet hogy szeret de nem vagy hozzá közel.

-Igen. Egyet értek. De neki ez az utolsó éve. Utánna ide költözik. Csak ezt kéne kibírnunk.

-Túl rég vagytok együtt. Úgy hogy nem érzitek ennek az egésznek a lényeget. Legyetek külön. Talán jobb lesz

Mikor vissza érünk, az egész csapat már az autóba ül. Én és Steve is beszállunk.

-na? Hol van a pók srác? - Kérdezte Fury

-Ő nem jön. - mondtam

-Mivan mesélj - mondta Natasha.

-Szünetet tartunk - Eric mocorog melettem

-Mennyi ideig? - nyaggatott tovább Nat

-Nem tudom... Talán örökre. - mondtam szomorúan

-De ne! Olyan szép pár vagytok. Volt egy kis veszekedés és ennyi.

-Itt nem ez a lényeg. Messze van. És nem tudom mit csinál stb...

-Hát igen... Sajnos ez így van. Nehéz az ilyen kapcsolat

Ezután csak ültünk. Gondolkoztam egész úton a Peterrel való kapcsolatunkon. Teljesen kifutott. És én úgy érzem hogy nagyon unalmas így. Mintha fogságban lennék. Nagyot sóhajtottam, majd lehunytam a szemem és elaludtam.

-Hahó... Jó reggelt-Ébresztett Eric.
-Itt vagyunk - felkeltem a válláról, majd kimásztam álmosan az autóból. Felmentem a szobámba, és egyből bementem a fürdőbe. Letusoltam, és bekötöttem a sebeimet. Megmostam a hajam, és gyorsan mindent megcsináltam. Kimentem a konyhára, ahol Vanda valami finomat főzött.
-Jó hogy most jösz így tudsz mesélni

-Miről meséljek?

-Hát, egyrészt az akcióról, Peterrel és arról a helyes srácról, aki ezen a héten itt fog lakni nálunk. - Biccentett az étkezőben lévő emberek felé, akiket egy üvegfal választott el tőlünk. Odanéztem, és pont össze néztünk Ericel. Elkaptam a tekintetem, és elpirultam.

-Na igen... Élről beszéltem... - Nevetett Vanda

-Peterrel... Szünetet tartunk. Lehet hogy ennyi volt.. Nem tudom.

Vanda sóhajtott, és főzte tovább az ételt.

-Mit csinálsz egyébként?

-Lecsó. Nem tudom milyen, most találtam a neten a receptet

-Ahha-megkóstóltam, és egyből korgott a hasam

-többet kéne hogy egyél. Le vagy fogyva.

-Tudom. De egyszerűen nincs étvágyam.

-És,? Eric sem hozza meg? - Kacsintott..

-Hagyd már abban! Én Petert szeretem. Csak annyira nehéz most... Mindig arra a csókra gondolok. És hogy lehet épp vele van. Vagy beszél.

-Figyelj nehéz. De az nem jelenti hogy az is marad. Lehet hogy csak túl kell adni ezen.

-Tudom... Na gyere. Segítek megteríteni.

Felvettem egy adag tiszta tálat, és átt mentem az étkezőbe hogy letegyem azokat.

-Gyere segítek - Állt fel Eric hogy a segítségemre legyen.

Ám, ekkor olyan történt amit nem hittem volna.