\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

I'm not Giving Up

*Peter*

Mikor beértem a szobába, egyből bele ütöttem a falba. Ami eléggé behorpadt.

-Kicsim, minden rendben? - üvöltött May lentről.
Gondoltam nem válaszolok, mert még dühösebb leszek. Leültem, és próbáltam lehiggadni. Nem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy miért nem mondtam Vanessanak hogy már nem vagyok együtt MJ-el. Hiszen már szakítottam vele. És hogy még mindig szeretem és hogy Eric hazudik. De tudom hogy igaza van. Ő már túl lépett. Akkor is ha egy szélhámosba szeretett bele, akkor is. Tovabb lépett és ezt el kell fogadnom. Nem az én dolgom. Éppen megcsörrent a telefonom. Egyből oda néztem és láttam hogy Nessa hív. Biztos megsajnált, és Szánalomból felhív. Kinyomtam, és lenémítottam a telefonom. Úgy gondoltam jobb lesz ez így mind a kettőnknek. Addig is, lepihenek hogy tudjam majd vinni az esti műszakot. Bár minden gondolatom Nessa körül van. Hogy mennyire más volt az életem. Bevallom nem foglalkoztam vele eleget, és mindent elrontottam. Ő nagyon szeretett, és csalódott bennem. És ő ezért tudod tovább lépni. Én pedig mindenkiben őt keresem.

-Kicsim... Mi történt? - jött be May

-Igazából. Csak valaki túl őszinte volt velem. - mondtam csalódottan.

-Nessáról van szó igaz? - kérdezte. Én csak bólintottam..

-elmeséled mi történt?

-ő tovább lépett. De én képtelen vagyok. - mondtam keserűen.

-Figyelj édesem. Remélem tudod, hogy mi a különbség, a hallgatás, és a figyelés között. - mondta halkan May.

-Nem értem May. Ennek mi a köze ahhoz hogy Ness nem szeret már.

- Majd megtudod Peter.  De addig is... Szerintem szüksége van rád, ha ennyiszer hív. - ránéztem a telefonomra, ami már vagy húszszor csörgött. Majd vissza nézve Mayra, Rajottem hogy igaza van. Nem állhatok le. Felalltam, és bólintottam.

-Köszönöm May. Azt hiszem tudom mit kell csinálnom. - mosolyogtam magabiztosan.

-Csak vigyázz magadra - mosolygott

"Nessa"

Már vagy hússzor hívtam, de semmi. Nagyon megbánthattam. Kezdek szétt esni belül. Nem tudom Ericre nézni, hisz ő is szeret. Meg kell mondanom neki, hogy ennyi volt. És akkor végre Peter melett lehetek ujra. Szörnyű vagyok. Egy nap két fiút ís megbántok. De az egyiket szeretem a világon a legjobban. Ha bele gondolok hogy újra Peter karjában leszek, egyből bele borzongok és megnyukszom. Éppen bejött az ajtón Eric .

-Szia szívem. Nem megyünk le a partra sétálni? - mosolygott. Asszem egy kicsit lefagyhatott az arcom, mert nagyon nem értette mivan.

-p...p...persze menjünk - úgy gondolom jobb lesz egy nyugodt környezetben beszélni vele. Max, haza teleportálok... Ha rosszra fordul.

-Gyere menjünk ki hátul. Arra közelebb van a part - mosolygott aranyosan, kicsit hamisan. Nagyon fura nekem ez a túlzott kedvesség, de lehet csak valami miatt izgul.

Mikor leértünk a partra, már napnyugta volt. Épp a Dokkok között sétáltunk, mikor egy egészen messze lévő dokkra sétáltunk. Csak mi voltunk, és a naplemente. Meg persze a nyugodtan lubickoló kikötött hajók. Néhány madár, a vízben és a hajókon pihent. A víz, békésen hullámzott. Só, és nyugodt volt a levegő. Egészen meleg és finom illatú szél volt, ahhoz képest hogy már késő ősz volt. Csak egy őszi farmer kabát volt a fekete ujjatlanom felett érzet egy kicsit diderektem.

-Fazol? - kérdezd most egészen flegmán. Soha nem tudtam követni a hangulat ingadozásai.

-Egy picit. - mondtam mosolyogva

-ne aggódj úgy sem lesz soká. - mondta és nevetett  elég furán.

-oké... - mondtam kicsit elnyújtva

Amikor a dokk végére értünk, gondoltam elmondom azt, amiért amúgy is kijöttem.

-Eric....tudod beszélni akartam veled valakiről. - mondtam határozattlanul.

-Mondd csak - fordított magával szemben. Így kénytelen voltam a szemébe nézni, így még nehezebb volt. Bár a tekintete most mást sugallt. Sokkal hidegebb volt. Flegmább, és ijesztőbb.

-Figyelj... Tudod én Peterrel mi... Nagyon szerettük egymást.. És ez valahogy nem múlt el. Egy kis időre lenne szükségem hogy átt gondoljam. - mondtam és felnéztem Ericre. Aki ekkor  nevetésben tört ki.

-Te komolyan elhitted? Mindent.? Hogy én szeretlek és hogy nincs képességem, vagy akár hogy én veletek dolgozom? Ne aggódj... Gyors halál lesz. De lehet nem. - mondta és elkapott. Le akart ütni, de nem sikerült neki, mert elhajoltam. Még párszor megpróbálta, de nem sikerült neki, ezért jobb kezemmel állkapcson ütöttem.

-Au... Egész erős kis keverék vagy te. -. Mondta, és egyből elkezdett ütni. Semelyik elől nem tudtam kitérni. Néhányat bevittem neki, de a legtöbbet kikerülte. Leestem a földre, és ő egy nagyot rúgott a bordámba. A levegő beszorult, alig kaptam levegőt.

-szokd meg az érzést.  Pár perc, és nem fogsz érezni levegőt... Tudod... Jó látni a jövőt néha. Jó kicsit tulzom. Minden mozdulatot látok előre. Tudom mi fog történni. Mondjuk úgy egy öt másodperccel előbb.

Én csak feküdtem oldalast a földön. Ő megfordított, és a keze a nyakamon volt.nem kaptam levegőt. Megpróbáltam rugdosni, és ütni de semmi hatása nem volt...  Sötettült a világ...

-aludj csak..-mosolygott Eric

Sötétség...