\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Változások

Már kelt fel a hold, mikor is álltam az út szélén és vártam Ericet. Egészen meleg volt. Ahhoz képest hogy még csak éppen április volt. Csak egy sima hosszabb lila pulcsi volt rajtam és egy fekete farmer. Nagyon izgultam. Életem második randi randija. Hiszen Peterrel soha nem randiztam. Furcsa hogy Ericcel milyen hétköznapi a szerelmünk, és milyen könnyed. Folyton itt van velem és tényleg meg tud nevetetni. Bár olyan színtű vonzalom nincsen köztünk mint ami Peterrel volt. Mellette szinte mindig éreztem azt a szikrát. Hogy szeretem és vágyom rá. De idővel biztos velünk is meg lesz ez Ericcel.
Éppen néztem ki a fejemből, mikor megláttam Ericet felém sétálni szinte fehér haja, szállt a langyos szélben. Egy szál rózsa volt a kezében és kék szemei csillogtak.

-Szia szépség - nézett végig rajtam, majd oda adta a rózsát

-Óh helló - mondtam és arcon pusziltam. Ő erre csak mosolygott.

-és hova megyünk? - mosolyogtam a leg elbűvölőbb mosolyommal.

-úgy gondoltam hogy kimegyünk a kikötőbe. Szépen ki van világítva az egész hely.

-Rendben.

Egesz úton beszélgettünk. Folyton megnevettetett és a csillagokat néztük. Sokszor egymás szemében elvészve néztük egymást és arra gondoltam hogy milyen tökéletes ez az egész. Milyen nyugodtan sétálgatunk mint egy tökéletes extra mentes pár. Vele mindig elfelejtem hogy milyen a sorsom. Hogy mik vagyunk és milyen nehéz feladatunk van. Hogy nap mint nap az embereket kell védeni. Olyan egyszerű vele minden. Bár a kék szeme soha nem tükrözte azt a bizalmat mint...
Nem. Nem gondolok most rá.

Mikor megérkeztünk minden sárgás fényben úszott. Mindenhol égtek a kis lámpások és a ledek. Felengedtek lámpásokat az égbe. Gyönyörű szinte mesébe illő volt ahogy a víz tükrözte a lámpák fényét. És ahogy hajókról engedik föl ezeket a csodálatos kis lámpásokat. Eric tovább vezetett a hajók mellett. Egészen egy hosszú dokkra. Gyönyörű díszítés volt. A végén állt egy kisebb de annál szebb kidolgozottabb hajó. Eric fel ugrott rá, és nyújtotta a kezét.

-Tessék?

-Hajókázunk egyet-mosolygott. Még fogtam a kezét, és óvatosan felszálltam a hajóra. Eric ügyesen kioldozta a hajót, és elindultunk a vízen. A fenti csillagokat néztem amik össze folytak a lámpásokkal. Az egész olyan... Tökéletes volt. Minden tiszta filmbe illő varázslat. Mikor leméztem és hátra fordultam, Eric éppen csak két centire volt tőlem

-Ez csodálatos - ragyogtam

- Akkor tetszik? -kérdezte félénken Eric.

-Mindennél jobban. - magamhoz húztam és megcsókoltam. Elvesztünk egymás csókjában... Teljesen oda adtam magam. És minden porcikámmal akartam azt a csókot. Amikor szétt váltunk mind ketten nevettünk és Eric nyújtott oda nekem egy lámpást..

-Sokáig... - Mondta

-Nem örökre - kijavítottam.

Ezután meggyújtottuk és egy kisebb puszival felengedtük a lámpást a többi közé és néztük ahogy felszáll és boldogan lebeg a társaival.

-Gyere be - kérleltem két csók között Ericnek a szobám előtt.

-Bizos? - kérdezte bizonytalanul

-igen - mondtam és behúztam a szobámba..

Egy nagy levegővel együtt kinyitottam a szemem, és egyből vissza is csuktan a fájó napsütéstól. Gyorsan realizáltam hogy a hatalmas párna amin fekszek nem más mint az újdonsült barátom Eric. Egyből elvörösödtem és próbáltam nem mocorogni hogy ne zavarjam meg az alvásban. Óvatosan ki bújtam a kezei alól, majd ki osontam a konyhára. Megpróbáltam gyors lenni hogy ne lássák meg hogy egy szál ingbe vagyok ami éppen hogy csak takarja a fenekem. Feltettem egy kávét, és gyorsan sütöttem egy rántottát. Majd rá tettem mindezt egy tálcára és vittem volna be mikor megfordulva Peter szemeibe néztem. Ismét el vesztem a barna végtelen szemébe. Mintha ezer év telt volna el, ameddig Peter megszakította ezt a szem kontaktust és lenézett a lábamra. Egyből ő és én is elpirultunk.

-Figyelj Ness...

-Ne! - mondtam határozottan és elindultam vissza a szobámba.

Mikor benyitottam, Eric éppen felült.

-Jó reggelt - mosolyogtam rá

-Helló bby - kacsintott rám

Mindig imádtam mikor így hív le ültünk és együtt nyugodtan megreggeliztünk.

-1 hónap múlva -

-Eric itt vagy?

-Igen csak ügyesen - hallottam a hangján hogy minden szeretetet bele tett ebbe a pár szóba.

*Rendben csak nyugodtan.* mondtam magamban és előre mentem. Tovább haladva, egy nagy ajtót pillantottam meg. Résnyire kinyitottam, és megláttam hogy hat ember őrzi azt, amiért jöttem. Egy veszélyes szer van benne. Ami elvileg valami méreg a mutánsokra. Vagy mi. Fura.

-Eric - suttogtam a fülembe lévő kis fülesbe.

-Kapcsolom-mondta ő is tisztán. Ezzel a lámpa lekapcsolt. Mindenhol sötétt lett. Halottam ahogy felhúzzák az emberek a fegyverüket és elkezdenek ők is figyelni.

*mehet*

Emberről emberre teleportálva haladtam. Volt amelyiket csak simán hatalmas rúgás ért , a másik pedig egy nagy kést kapott a fejébe. Szegények nem tudják hova lőnek csak össze vissza ütögetnek és rúgkapálnak. Amikor már mindenki feküdt, gyorsan elvettem a szérumot és már futottam is kifelé.