Rajzok.
Régiek és újak, már elkészült és még íródó történteimhez. Nem vagyok egy Picasso, da Vinci meg főleg nem, és az árnyékolásról is körülbelül annyi fogalmam van, hogy nem árt tudni hozzá, honnan jön a fény. De próbálkozom. Gyérül, mert több mi...
Holnap úgyis Névtelen hajós fejezetet hozok nektek, úgyhogy kedvcsinálónak jöjjön újra Leva és a toolimi kikötő, ahol pár fejezettel ezelőtt az Álomjáró felkuncsorogta magát Artfulék hajójára.
Szóval megpróbáltam kipingálni azt a múltkori rajzot... kezdetnek.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Keresgéltem a színvilágot, próbáltam helyrepofozni az eredeti rajzocskát, hogy Leva kinézete arcban se legyen túl csajos, ha már egyszer fiút játszik, és egy ideig be is tudja hülyíteni a körülötte élőket. És persze... árnyékok. Tudom, "az éve felfedezése", de a photoshop egy csoda, ha az ember rájön, hogy miképp lehet körvonalakat leválasztani és rétegelni. XD Még mindig csak pedzegetem a hogyanokat, de azt hiszem, elcsíptem a nyavalyást! Ennek örömére pedig, életemben először hátteret is terveztem a figura mögé.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Elnagyolt. Nem baj, ha nem látod, hogy ez egy kikötő akar lenni. XD A lényeg...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
...hogy színesben már van valami kis atmoszférája. Mert még egy két trükk, és tádám!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Leva a toolimi kikötőben. Szerintem rajzügyileg ez az eddigi legjobb próbálkozásom. :D
Passzoló bekezdések az Álomjáró és a Névtelenből:
„Kiléptem a kocsmából, és végigsétáltam a kikötőn. A mólók mellett lépdelve, gyanúm beigazolódni látszott: a kikötőben veszteglő hajók egyikén sem láttam egyetlen nőt sem. Nem szívtam mellre, csak kerestem egy félreeső kis utcát, hogy módosítsak a megjelenésemen.
Igazából nem tudtam volna megmondani miért, de ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy bekerüljek a legénységbe. Nem feltétlenül a furcsa kapitány miatt. Inkább a tudat, hogy eddig senki sem felelt meg. Talán bizonyítani akartam, hogy attól még, mert letaroltam azt a világot, még jó vagyok valamire. Talán csak menekülni a rossz emlékek elől, vagy eltűnni valahol, ahol a tetteim nem számítanak olyan szörnyűnek. Egy csapat kalóz között végül is jó eséllyel indulhattam.
A lényeg, hogy miután átmaszkíroztam magam, és begyakoroltam a fiús járásomat, megcéloztam a Névtelent, és végre valahára végigsétáltam azon a mólón.”
