Rajzok.
Régiek és újak, már elkészült és még íródó történteimhez. Nem vagyok egy Picasso, da Vinci meg főleg nem, és az árnyékolásról is körülbelül annyi fogalmam van, hogy nem árt tudni hozzá, honnan jön a fény. De próbálkozom. Gyérül, mert több mi...
A sorozat utolsó darabja: Kódorgó. És erre igazán büszke vagyok. Azt hiszem, sokkal jobban sikerült, mint a januári próbálkozásom.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kódorgó ötlete indította el útján az egész Tolvajok!-at, ahogy ezt a kis mini képsorozatot is, szóval tényként kezelem, hogy akaratlanul is kénytelen vezető pozíciót betölteni a „banda” élén. Ezért most két olyan részletet szeretnék megosztani veletek, ahol a négyes fogat minden tagja jelen van. (És csak mellékesként jegyzem meg, hogy nem mindig könnyű és szórakoztató mind a négyüket mozgatni egy-egy jeleneten belül. XD)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kódorgó az első kötetben, mint határozott falkavezér:
„Taugala furcsa gurgulázó hangot hallatott, majd gyorsan összekuporodott az ablak alatt.
- Valaki jön.
És valóban. A gangos ház kapuján járőrök zörgettek.
- Eion büdös segglyukára - káromkodott Kódorgó, miközben gyorsan belenyúlt a mosdótálban poshadó zavaros vízbe, és elkezdte átmosni izzadságtól mocskos, karmolásokkal szabdalt arcát. - A kendőt! - sürgette Taugalát, aki a félelemtől kerekre tágult szemmel meredt maga elé, és közben arra gondolt, hogy nekik lőttek. De nem ez volt a legriasztóbb, hanem az, hogy Pukkancs még mindig kifejezéstelen arccal gubbasztott az ágyon, előre-hátra hintázva[...]
Taugala bénultan állt a szoba közepén, míg Kódorgó és Etienne fejvesztve rohangált a szobában. Macskamód mosakodtak egy kis lavórból és szinte úgy tépték le magukról az összeizzadt, hajszában elkoszolódott tunikáikat. A lány arca lángba borult, mivel a két fiú anyaszült meztelenül kapkodott az orra előtt.
- Az inget! Gyorsan!
- Még nyirkos.
- Nem számít, csak add már! A turbán?
- A gerendán lóg - mutatott fel Etienne, miután a csavargó felé hajított egy enyhén gyűrött inget, majd vörös köpenyéért nyúlt[...]
- Taugala! - A lány összerezzent, mikor Kódorgó ráförmedt. - Fogd már azt a kiba... - a suhanc, aki az ingét már felöltötte, de nadrág még nem volt rajta, a mondat közepén megköszörülte a torkát, és lejjebb húzta az idegenül buggyos inget, mint egy tunikát, hogy éke véletlenül se látszódhasson ki alóla. - Khm... a kendő... Fedd el a hajadat!
