Rajzok.
Régiek és újak, már elkészült és még íródó történteimhez. Nem vagyok egy Picasso, da Vinci meg főleg nem, és az árnyékolásról is körülbelül annyi fogalmam van, hogy nem árt tudni hozzá, honnan jön a fény. De próbálkozom. Gyérül, mert több mi...
Sok a jóból, meglehet, de nem bírom megállni, el kell újságolnom, hogy megtanultam rétegelni, és egy régi-régi rajzomon ma este teszteltem új színező skilljeimet. Egy baromi régi rajzon, amit Leváról, még a Névtelen írása előtt készítettem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Pár szó Leváról és a kalandjairól: nekem ő az ultimate főhős. Az a személyes, nagyszájú, pofátlan alteregó, ami talán mindenkinek él a képzeletében. A jobbik, a vagányabb, a minden bajt megoldó én. Aki végül is, egy teljesen másik világban, társadalmilag amúgy totálisan elfogadhatatlan eszközökkel, de rohadtul megold minden problémát. Kamasz ábránd. Ki lennél, ha nem te lennél? Ha nem kötnének szabályok, ha bármit megtehetnél, ha... tudnál varázsolni? (És nem lenne annyi pattanásod, mint amennyi van/volt. XD) Nekem Levával indult az írás. Őt pottyantottam bele Harry Potter fanfictionbe, az ő kalandjait vizionáltam, ha épp fájt a valóság, és azóta is úgy gondolom, hogy életem Nagy Regénye majd hozzá fog kapcsolódni. Aminek az alapjai kamaszkorom óta ott körvonalazódnak az agytekervényeim mélyén, csak sosem voltam hozzá elég tökös és gyakorlott, hogy valóban meg is írjam.
A mi világunkból származó, mágikus képességekkel megáldott, furcsa és végül mindig magára maradó hősnő eredettörténete tizennégy éves korában indul (ha tényleg megírom valaha), és hol világmegváltós, hol apokaliptikus balfaszságai között szívesen lóg együtt enyhén nárcisztikus segítő szellemével, a Névtelen Hajó cselekményének idején is, ahol elképzeléseim szerint már tizenhat éves.
Anno azért ezt a kalózos kalandot álltam neki papírra vetni, mert 1) nagyon rákattantam tizenhat évesen a kalózokra, mint témakörre, és mindent elolvastam, ami a témába vágott, 2) azt hallottam, hogy az első regényét mindenki elbassza, ezért egy olyan sztorit akartam első regénynek, amiért majd nem fáj annyira a szívem, hogy kukázni kell. (De. Így is fáj. Annyiszor írtam újra, és úgy megszerettem az eredetileg lényegtelen karaktereit, hogy a szívem szakadt bele a felismerésbe, hogy tényleg menthetetlen, de ez van.)
És akkor félre a rizsával, jöjjön az új, kiszínezett, még a kalózokról mit sem sejtő, tizennégy éves kis Leva színesben:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Tudom, messze nem tökéletes, de részemről ez nagy fejlődés XD
És most idézet helyett, előzetesként egy skiccet dobnék még ide arról, ahogy most képzelem Levát, mikor felkuncsorogja magát a Névtelenre, fiúnak öltözve:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
