Rajzok.
Régiek és újak, már elkészült és még íródó történteimhez. Nem vagyok egy Picasso, da Vinci meg főleg nem, és az árnyékolásról is körülbelül annyi fogalmam van, hogy nem árt tudni hozzá, honnan jön a fény. De próbálkozom. Gyérül, mert több mi...
Taugalával már több próbálkozásom akadt, de azt hiszem, Niruként ez az első rajz róla. Nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok vele, de akadnak egész jól elkapott vonásai. (Az orrára kifejezetten büszke vagyok. Életem legjobban megrajzolt orra. XD)
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Színezés... hát igen. A regény egy pontján Taugala haját feketére festik, hogy elkerülhessék a feltűnést, mivel Sebrosettóban nem sok szőke hajú egyén akad. De aztán akárhogy osztottam-szoroztam, mindig az jött ki, hogy ebből a festett fekete frizurából durva lenövés lesz a sivatagi vándorút alatt. Ami leírva tök oké... de rajzon! Amúgy sem vagyok kibékülve az egérhasználatommal haj-rajzolásnál, hát még ezt az átmenetet megvalósítani úgy, hogy ne nézzen ki full hülyén! (Mission impossible. Ennyit tudtam kihozni belőle.)
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Persze Nirut sem hagyom itt részlet nélkül. Így sem, hogy megint nem vagyunk jóban, mert most már legalább tudom, miért olyan nehéz számomra ez a karakter: mert nő. Egyetlen egy darab női hős, három fiú mellett. Mindig úgy érzem, hogy Máléval, Kódorgóval és Pukkanccsal nagyobb a mozgásterem, mert egyiküknek sem kell A Férfit játszania. Esendőek, balgák, jók és szeretnivalók. Mindegyikük a maga módján és talán együtt hitelesen képviselik a fiús dolgokat, anélkül, hogy bármelyikükbe beleerőltetnék bármilyen jellemvonást. Amit nem tud az egyikük, azt majd meglépi a másikuk, vagy ha ők hárman nem, akkor majd a háttérgárdából valaki más.
És itt van Taugala ebben a férfiak uralta világban, gyakorlatilag egyedül képviselve a női princípiumot. (Mert Oya mellékszálon mozog és azt hiszem, amúgy se sokat ad hozzá a feminim gondolatokhoz.) Szóval mindent egy szál szerencsétlen kamaszlányon akarok áttolni: legyen finom és kifinomult, hogy csak egy ládányi trollal gurigázzak, de hát már csak ez nő nő, akkor legyen már talpraesett és okos, hiszen az olyan gány, ha csak van és folyamatosan meg kell menteni vagy támogatni. De azért ne legyen Mata Hari Mary Sue... csak egyszerű ember, mint a többiek... és mégse murdeljen meg az első kanyarban... Nagyon nehéz belőni a kényes egyensúlyt, akárcsak a szőke és fekete haj közti színátmenetet.
De akkor jöjjön a két kis részlet a kisasszonyról (első és utolsó publikus jelente a Tolvajok!-ból), aki kényelmes, elszigetelt gyerekkora után igazán belecsapott a lecsóba.
