Emlékeztek? Említettem, hogy a múltkor mennyire elrontottam Kódorgó arcát. Mert nehéz lefelé néző figuráknak hiteles arcot adni, és na! Kódorgóra különösen érzékeny vagyok. Ez a szerencsétlen, majdnem felnőtt, halmozottan hátrányos helyzetű srác ihlette az egész Tolvajok!-at.
Mivel álmomban már láttam, és egészen tisztán emlékeztem nem csak az arcára, hanem minden mozdulatára is azután a zavaros kis álom után (annyira, hogy egy laza regényt írtam a hatására 😂) sosem tudtam elengedni az eredeti képet róla.
Nagyon-nagyon reméltem, hogy valahogy át tudom adni a figurának legalább a hangulatát a Tolvajok! sorain keresztül, aztán pár hónapja rábukkantam az Artbreederre, és pár hét alatt sikerült összeszerkesztenem az elképzelt arcot.
Szóval artbreedelt Kódorgó nektek, avagy ahogy én képzelem:Mivel az Artbreeder a barátom, és Kódorgót tényleg eltaláltam vele, a rajzolás extra nehéz, ha róla van szó.
De csakliztam egy színes ceruzát a kisfiam készletéből, így jóval bátrabban húzigálok fals vonalakat. 😅
Kerestem a figurát. Azt hiszem, még mindig keresem, de a rajz és photoshop kezelési készségeimből egyelőre ennyire futotta:Viszont azt hiszem, a színezéssel szép lassan haladok:
Záróakkordként pedig jöjjön egy szimpatikus részlet a Tolvajok!-ból, avagy Kódorgó első felbukkanása:
„Etienne óvatosan átfordult a hátára, és kinyitotta a szemét. A nap félig elvakította, de így is ki tudta venni a fölé hajoló alak körvonalait, amik leginkább egy vékony póznán hagyott fészekre emlékeztették. Az alak leguggolt mellé, így hatalmas, gubancos hajával kitakarta a napot, Etienne pedig elfintorodott. Gyűlölte az őt vizslató srácot az utolsó szeplőjéig. Gyűlölte a hangját, gyűlölte az orrát, gyűlölte a szája jobb csücskében húzódó bemélyedést, az apró ráncot a homloka közepén. Gyűlölte a rá meredő mocsárzöld szempárt, ami mintha folyton számon kérte volna rajta rövid élete tetteit. De főleg azt gyűlölte, hogy egy octanon belül már másodszorra kell ilyen közelről látnia az utálatos arcvonásokat.”
ESTÁS LEYENDO
Rajzoskodásaim
Ficción GeneralRajzok. Régiek és újak, már elkészült és még íródó történteimhez. Nem vagyok egy Picasso, da Vinci meg főleg nem, és az árnyékolásról is körülbelül annyi fogalmam van, hogy nem árt tudni hozzá, honnan jön a fény. De próbálkozom. Gyérül, mert több mi...