𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

7.rész

Meglepő módon elcsendesedett mindenki, és csak a fürdőből szűrődő víz csöpögést lehetett hallani. Éhes vagyok, és reménytelennek érzem, hogy kijussak. A kezeim fájnak, a hegeknek köszönhetően. Lehunyom a szemem, majd egy meleg érintést vélek felfedezni magamon.

-Fel sem tűnt, hogy ide jöttél. -nyitottam ki a szemem, majd egy szőke hajkorona jelent meg előttem.-

Erre válasz nem érkezett, ezért gondoltam, hogy folytatom tovább a csendes pihenőmet. Mikor újra lehunytam a szemem, a mellkasomon éreztem Kacchan fejét. Annyira megnyugtató volt, hogy sikerült végleg elaludnom.
---------------------------------------------------------
Reggel arra eszméltem, hogy mellettem fekszik. Nem mertem neki szólni ezért feküdtem tétlenül, és vártam, hogy felébredjen.

Eközben Denkit hallottam óbégatni, még pedig arról, hogy megjött az új cellatársunk és, hogy milyen ellenszenvesnek gondolja.

-Kaminari, kussolj már! -moccant meg a mellettem fekvő fiú.-

-Hát felébredtél bro! -tette zsebre a két kezét. -

-Egyébként miről hadoválsz? -ül fel Kacchan.-

-Arról a félarcúrol. -mutat az ajtó felé. -Kint van az ebédlőben!

-Megleckéztessük? -jön be Sero nagyképűen. -

-Tch...felőlem -kezd az ajtó felé lépdelni a szőke.-

[Hogy félarcú?..]

-BAZDMEG! -jött vissza Kacchan ordítozva. -

~Ez nem tartott sokáig~

-Mi történt? -tudakolom. -

-Elment az a nyomorult. -forgatja szemeit. -

-Hova tudott menni? -lepődök meg. -

-Elvileg berezelt. -jön be Sero is. -

-Ha ez a beszari kölyök ide mert jönni hozzánk, ráadásul úgy, hogy nem szaladt el sírva, akkor kurva gyorsan vonszolja be a seggét, az a nyomorult félarcú! -lázadott Kacchan. -

~A beszari kölyök alatt, biztos rám gondolt~

-Emberek! Figyeljetek mit tudtam meg! -szögdelt be Denki. -Ez a kölyök a hős Endeavornak a fia, ezért vele sokkal jobban fognak bánni. Ez azt jelenti, hogyha bármi sérelem éri, minket fognak magán cellába zárni, mivel a cellatársunk lesz.

-Ez szerintem erős következtetés! -szól közbe Sero. -

Az én szavam teljesen elakadt... Shoto ide jön, és ez már biztos. Most mit fogok tenni? Legyek újra vele? Vagy hanyagoljam? A gondolatmenetemnek  az vetett véget, hogy Kacchan vissza ült mellém.

-J-jól vagy? -simítok végig a hátán. -

Erre csak egy meglepett arckifejezést kaptam válaszul.

-Megvagyok! -áll fel, majd átül a saját ágyára. -

-Fejezd már be a hisztit! Miért foglalkozol vele? -kérdezi Denki. -

-Azt hiszi, hogy vele majd kivételezni fogunk? -terül el a párnáján.-

-K-kacchan... Nyugodj meg. -győzködtem, de sajna kevés sikerrel;

-KUSSOLJ DEKU! -mutatott be. -

Hirtelen az egész cella elcsendesedett.

[Pisilnem kell.] -állok fel, majd elbattyogok a mosdóba.-

A koszos piszoárok látványától felfordult a gyomrom, de nem volt mit tenni.

Miután vissza mentem, furcsa módon nem találtam senkit. Gondoltam ebédidő van, ezért kinéztem az ebédlőbe.

Odakint mindenki mást csinált. Voltak, akik a rabtársuk fejét a mai adag főzelékbe nyomták. De voltak olyanok is, akik két pofára tömték magukba az ételt. A fiúkat nem sikerült megtalálnom, de Tokoyami ismét megjelent.

-Midoriya. -szólalt meg titogzatos hangon.-

-Szia drága barátom! -nyúltam zavartan a tarkómhoz. -

-Kit keresel? Csak nem az új rabtársunkat? -indított egyből két kérdéssel. -

-Igazábol a cellatársaimat keresem.

-Az előbb láttam őket az öltözőbe rohanni. -vont vállat.-

-De oda nekünk nem tilos bemennünk?

-Én is úgy tudtam. -érkezett a válasz.-

Hirtelen elkezdtem az öltöző felé rohanni, nehogy valami bajt csináljanak. Amikor odaértem, a főnök, Bakugou csak ült a padon, a többiek pedig eltűntek.

-Kacchan! -futok oda hozzá. -

-Mi bajod? -ül karba tett kézzel. -

-Hol vannak a többiek? -kérdezem aggódóan. -

-Elmentek megkeresni az új srácot.

-De azt ugye tudják, hogy ezért magán cellába dugják őket? -foglalok helyet Kacchan mellett. -

-Nem érdekel.

-O-oké...

-Midoriya, Bakugou! Mars vissza a cellátokba! -jött be egy őr. -

-Jolvan má' -tette zsebre a kezét, majd elindult az ajtó felé. -

-Várj már Kacchan!