𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

15.rész

Iida szemszöge:

És minden kezdődik elölről. De hisz... Nemrég még itt volt. All Might eltűnt!

-Itt vagyok fiam! *tipeg be a nappaliba*

[Huhh...]

-Jó reggelt Toshinori-san! *fújom ki magam*

-Sápadtnak tűnsz. *közli*

-A frászt hozta rám!

-Bocsánat. *sétál mellém*

-Összeütök valami reggelit, aztán indulunk, rendben?

-Oké.

Elsétálok a konyha pultig, az öreg pedig leül a kanapéra. Minden jól halad eddig. Közel vagyok a célhoz. Semmi nem tántorít el!

-Iida fiam. *szól hozzám*

-Tessék? *hajolok le a hűtőhöz, hogy kivegyek pár darab zöldséget, és tojást*

-Merre találom a TV irányítót?

-Azt hiszem az emeleten lehet. Mindjárt megnézem. *otthagyom a kaját, majd fel száguldok a lépcsőn*

[Itt is van!] *megragadom, végül lesétálok vele*

-Köszönöm szépen! *nyúl a távkapcsolóért*

Szerencsére még csak a zöldségeket aprítottam össze. Mikor megvoltam vele, egy tányérba borítottam őket, majd olajat öntöttem a serpenyőbe.

-Tükör tojást csinálok, maga hányat eszik?

-Legalább ötöt!

-Huh? Nem sok az egy kicsit magának? *néztem meglepetten*

-Ahhoz, hogy visszanyerjem a méretemet, egyáltalán nem.

Nem volt mit tenni, először négyet ütöttem bele, majd amikor kész volt, még ment bele három. Mire teljesen elkészültem 8:30 volt.

-Jóétvágyat! *tálaltam fel neki*

-Köszönöm fiam. *nyúlt a tányérért*

Elkezdtünk habzsolni, majd amikor befejeztük, végre indulhattunk. Erre várok lassan 2 hónapja.

-Jöjjön, van autóm! *nyitom ki a ház ajtaját*

Elindul felém, majd elsétál előttem. Előre megy, én pedig bekulcsolom az ajtót. Megáll a jármű előtt, és én mellé sietek. Kinyitom neki, majd megvárom, míg beül. Rácsukom, végül beülök a kormány mögé.

-Hová megyünk fiam?

-Hát a rendőrségre! Tegnap megbeszéltük. *válaszolom*

Ezután síri csend uralkodott az autóban. Hamarosan elérem a célomat. Egyet se félj barátom, hamarosan ott vagyok!
_______________________________________
Bakugou szemszöge:

Unatkozom. Tehetetlen vagyok itt, az éhség pedig egyre erősebben mar. A dohos plafonnal szemezek éppen, amikor lépéseket hallok.

-K-kacchan! *oson be félénken valaki*

-Itt vagyok. *mondom flegmán, majd megjelenik előttem*

-Hiányoztál! *mosolyog*

-Nem érdekel.

-B-bocsánat, hogy zavartam... *indult el a kijárat felé*

-Oi, Deku! Nem zavarsz. *forgatom a szemeimet*

-T-tényleg? *mosolyodott el ismét*

-Aham. De mit akarsz tőlem?

-Szeretlek Kacchan!

Csak meghökkenve nézek rá.

-Remélem tudod, hogy nem jöhetsz le ide. *terelem a témát*

-Aham... *hajtja le a fejét*

[Én is szeretlek Deku...]

-Jobb ha eltűnsz. Hiszen tudod, hogy én Kirishimát szeretem! Jobban tennéd, ha leugranál valahonnan. *nevetek*

-R-rendben... *szomorúan el ballagott*

Mégis miket beszélek? Őt szeretem, és senki mást! Túl messzire mentem ezzel...

-DEKU! *kiabálok, de mostmár reménytelen*
_______________________________________
Deku szemszöge:

Nagy nehezen elmondtam neki az érzéseimet, de már belátom, hogy inkább nem kellett volna... Ő Kirishimát szeret, és nem engem. Éppen a fürdőbe tartanék, hogy bánthassam magam, amikor az egyik őr kiszólít.

-Midoriya Izuku! Látni kívánja önt a főnök!

-Megyek, megyek... *majd követem*

Szóval beértünk a főnök irodájába, amikor hirtelen leesett az állam. Előttem állt All Might, és Iida Tenya.

-Midoriya fiam, örülök! *nyújtja ki a két karját várva, hogy megöleljem*

-ALL MIGHT! *örülök meg a férfinak, majd a karjai közé esek*

-Most ideje lesz bocsánatot kérnünk. *mondja az asztal mögött ülő férfi* -Nagyon sajnáljuk ezt a rettenetes félreértést!

-S-semmi baj! *mosolygok* -Mikor szabadulhatok?

-Igazából szükség lenne tárgyalásokra is, de mi ezt gyorsan eltusoljuk, szóval pakoljon össze, és elmehet!

Ez egy valóra vált álom! Végre Kacchan is boldog lehet nélkülem...

-Akkor mi mennénk is! Kint várunk! *mondja a nyomozó barátom*

-Rendben van! *sprintelek vissza a cellánkba*

-Hova ez a hirtelen öröm, és mit csinálsz? *kérdezi Denki*

-All Might itt járt, szóval most azonnal elmehetek!

-MI?! TE MÁZLISTA ROHADÉK! *üt vállon Sero, majd elneveti magát*

-Sok szerencsét kívánok! *szólal meg Kirishima*

-Aham... *fordítom el a fejem*

2 perc után végre mindennel megvoltam. Nem mintha olyan sok cuccot be tudtam volna pakolni. Egyetlen egy dolog volt, amit magammal vittem, az is Kacchantól származik. Mégpedig az a póló, amit tőle kaptam. Aztán szét szaggatta rajtam, de az már nem lényeg. *elmosolyodom, majd az gyorsan átmegy szomorúságba* Szép emlékek... És még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.

Kimegyek a hátsó ajtón, csakhogy a többiekkel ne kelljen találkoznom. A megmentőim kint várnak a kocsiba. Rámarkolok az autó kilincsére, majd kinyílik az ajtó. Beülök, végül otthagytom ezt a helyet örökre.

Sziasztook! Amint láthatjátok, hamarosan vége. Lehet, hogy ezt is 20 részesre csinálom, de lehet, hogy meglesz hamarabb. Egyenlőre nem ígérek semmit. Mindenesetre remélem, hogy tetszett! További szép napot! Bye! ^^