𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

11.rész

Deku szemszöge:

Úgy futok végig a folyosón és sírok egyszerre, mint egy kislány. De nem akarom ezt.. K-kacchan, én szeretlek, akkor mégis miért? Ha te nem vagy, akkor maradtam volna Todoroki-val, még akkor is, ha nincs itt. Vártam volna rá. De te akartad ezt az egészet, és most összetöröd a szívemet.

Rohantam is egyenesen fürdőszobába. (egy kis magyarázat: minden cellának a saját fürdő szobájahoz, két ajtó nyílik.) Emlékeim szerint még mindig ott van egy darab üvegszilánk, a szennyes kosár alatt.

Mikor beértem, érdekes hangokra lettem figyelmes. Gondoltam benézek a zuhanyzóba, hogy mi történik;

-O-ohhh, e-elnézést, de ez a mi cellánk fürdője..

-És akkor mivan, netán zavar? - jön ki a kabinból, majd magára húz egy boxert. Mi a franc?

-N-nem, cs-csak gondoltam szólok..

-Tűnj el, nyomi! - kezd el közeledni felém a másik sráccal a nyomában, akin szerencsére szintén volt alsó.

-V-várjatok kérlek! É-én csak... - a mondandómat azzal szakította félbe, hogy a hasamba ütött, majd a földre rogytam.

-Remélem megtanultad! - kezd el rúgdosni a másik nevetve.

Most meghalok. Meg fogok halni. Én nem így akartam, hogy vége legyen! Basszus.. Basszus...

-Khmm. - hallok meg egy mély köhécselést az ajtóból.

-B-Bakugou Katsuki... - kezdenek hátrálni kissé remegő hangon.

-Hagyjátok békén, vagy kinyírlak titeket! - kezd el közeledni.

-Hah! És azt hogyan tennéd? Hiszen itt nem használhatod az erődet!

Kacchan segíteni akart felállni, de a másik tag belerúgott és ő rám esett.

-S-sajnálom, sajnálom! - nyitom ki lassan a szemem, majd egyenesen az övébe nézek és elpirulok. Ő nem mondott semmit, csak felállt, majd képen vágta az egyiket, aki egyből a földre rogyott.

-Én azt hiszem megyek! - szólal fel a másik, majd eliszkol.

-Rohadj meg! - mondja Kacchan, majd behúz egyet a támadómnak, aki ettől kifekszik.

-Jól vagy? - forgatja a szemeit, majd a kezét nyújtja.

-I-igen, nagyon köszönöm! Egyébként Kacchan.. Köztünk mi van? - teszem fel a kérdést elfúló hangon.

-Nézd, Deku. Nekem csak arra volt szükségem, hogy játsszak valakivel. Szóval emlékezz arra, hogy bocsánatot kértem! - teszi zsebre a kezeit, majd elmegy. Én továbbra is ott ültem összezuhanva. Hiszen én szúrtam el.

Mindegy, hiszen már nem számít.

Elkezdtem keresgélni a kosár alatt, de az amit kerestem, nem volt ott.

Mialatt próbáltam megtalálni, addig elgondolkoztam azon, hogy véget vessek az életemnek.

-Áu.. - szúrja meg az újjam a szilánk darab. -Végre megvagy! - veszem ki rögtön.

Miközben az üvegdarabot húztam végig a bőrömön, mely szörnyen mély sebet hagyott, addig egy dal járt a fejemben. Egy dal, amelyet nem ismerek, de mégis dúdolom. Egy dal, melynek emlékszek a szövegére, de mégsem tudom.

-M-miért?.. - hajtom le a fejem, majd elkezdenek remegni a végtagjaim.

-Szevasz Midoriya! - jött be a fekete hajú srác.

Gyorsan elrejtem az üveget, majd visszaköszönök.

-Figyu Midoriya, az ott vér. - néz a padlóra Sero.

-Micsoda? - kérdezem ijedtséget tettetve, majd hirtelen annyit érzek, hogy elsötétül előttem minden.
_________________________________________________
-H-hol vagyok? - nyitogatom a szemem.

-Gyengélkedőn. Biztos, hogy te nem a női börtönhöz tartozol? Eltévedtél? Netán transzfesztita vagy? - kezd el jönni ezekkel a furcsa kérdésekkel.

-É-én hús vér férfi vagyok!

-Akkor én pedig balett táncos, pedig ezzel a disznó testtel elég nehéz lenne megállni. - Szent igaz, hogy kicsit túlsúlyosnak tűnt, de nem ítélkezem.

-Na és kisöreg.. Milyen emberek szoktak megerőszakolni? Ismerek egy pár embert a férfi cellából.

-M-megerőszakolni? Szó sincs róla! Egyszer próbált egy alak, de megvédett Kacchan.

-Ki az a Kacchan?

-Bakugou Katsuki. - sóhajtok.

-Téged Bakugou védett meg? - kezd el nevetni.

-Igen, és szeretjük egymást.

-Naív kölyök vagy te. Remélem tudod, hogyha ez így is van, akkor is csak játéknak használt téged, és mostmár nincs szüksége rád. - köti be a vágásokat a kezemen. -Na menjél! Nehogy megvárakoztasd Bakugout!

-Köszönök mindent! Viszlát! - kullogok ki szomorúan.

~Kacchan tényleg nem szeret?~

Annyira el voltam veszve a gondolataimban, hogy még egy srácnak is nekimentem, akivel egyszerre kértünk egymástól bocsánatot. Vannak még itt normális emberek.

Éppen tovább akartam menni, amikor utánam szólt;

-Midoriya?

Honnan ismer ez engem?

-T-todoroki?! -

-Mi történt a kezeddel? Miért van bekötve? - érdeklődik.

-Csak, mert beütöttem! - Mégis miket beszélek?

-Aha, jó.

Szokásos Shoto.

-És miért vagy itt? Hogy kerültél ide?

-Hát az... Az mindegy.

-R-rendben. - mondtam, mert nem akartam rámenős lenni a hülye kérdéseimmel.

-Tényleg! Nem tudod, hogy hol az én szobám?

-De igen, elvezetlek. Gyere velem! - fogom meg a kezét, majd vezetni kezdek.

Pár lépéssel odébb már ott is voltunk.

-Hello.

~Hogy tudott ilyen nyugodt maradni, amikor az egyik ágyon nagyban folynak a dolgok?!~

-Todoroki, miből vagy te?

-Passz.

Csak álltunk egymás mellett, és meredtünk az éppen szeretkező párosra.

-Midoriya.

-Mondjad.

-Mi soha nem csináltunk ilyet élesben, mehet ma este?

MIIII?

-T-todoroki... É-én m-már...

-Akkor ma este, na hello! - vágott a szavamba, majd elment.