𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

1.rész

Deku szemszöge:

-Izuku, ébredj! - hallom anyám kedvesen csengő hangját egy kopogtatás után.

Erre csak egy erős nyögést kapott válaszul.

-Izukuu! - hallom meg újra a kopogtatást.

-Fent vagyok! - válaszolom nagynehezen, nyögéseik sorozatai között.

-Rendben! De siess! - hallom, ahogy egyre távolodnak feszületkeltő lépései.

Szerencsém volt..

-Állj le... Anya lehet, hogy a következőnél benyit. - mondom a felettem magasodó fiúnak.

-Nyugodj meg, ne beszélj ennyit - kezdi csókokkal halmozni a nyakam.

-Todoroki-kun, állj meg kérlek! - emelem feljebb a hangomat.

-Mondtam már, hogy nem kell a "kun". - mondja rezzenéstelen tekintettel, majd mellém fekszik.

-Köszönöm! Endeavorral járőrözünk, muszáj mennünk.

-Jólvan Midoriya. Ha ezt szeretnéd.

Egy hivatásos hős vagyok. Todoroki Shoto a barátom, és Endevorral dolgozunk együtt. 1 éve kezdtem mellette melózni, és már 27%-on tudom használni az erőmet.

-Megyünk, Deku?

-Úristen! Mennyi az idő?! - pattanok fel.

-7:37. - olvassa le a telefonjáról.

-Endeavor le fog ordítani minket, ha késünk! - esek pánikba.

-Jólvan Midoriya.

************************************

Végül elkészültünk, és 14 perc késéssel odaértünk Endeavorhoz.

-Szervusz apám. - köszön Shoto tiszteletteljesen.

-Jóreggelt! - köszönök én is.

-Mire véljem ezt a késést? - mér végig minket.

-S-s-sajnálom... - dadogok idegesen.

-Ja, én is. - teszi hozzá Todoroki.

-Nyomás járőrözni! - adja ki parancsba kissé hangemelve Endeavor.

-Tegnap is csak járőröztünk. Mikor kapunk már végre egy normális feladatot? - emeli feljebb a hangját a mellettem álló barátom.

-Majd ha elég érettek lesztek hozzá! Most is 14 percet késtetek pontosan!

Todoroki hirtelen kézenfog, majd elhúz egy sötét sikátorba. Mi történik?

-M-miért jöttünk ide? - fut végig rajtam egy nem túl kellemes borzongás.

-Nyugodj meg, szerelmem. - mondja cinikusan, majd elkezd közeledni.
-Erre várok már mióta!

Sosem hívott így. Mi van vele?

Csak annyira eszmélek hirtelen, hogy az ajkaimra tapad.. Csókolt még egy darabig, amikor egy gyors hangulatváltással a falhoz nyom, és az egyik kezével, az enyémért nyúl. Mikor megragadta a csuklómat valamit elkezdett keresni a zsebében.

-Ezt érted teszem. - mondja, majd egy bilincset szegez az egyik kezemre.

-Todo- - kiabáltam volna, amikor egy csókkal szakított félbe.

Aztán hirtelen a másik kezemre csukta a másik vaskarikát is, amitől szinte mozdulni sem bírtam.

-Megvan! - kiabál a fejét oldalra fordítva.

-Micsoda? - értetlenkedem.

Hirtelen egy sereg rendőr rontott a sikátorba, majd lefogtak, és elvezettek a parkolóban álló rendőr autóig.

-Mi ez az egész?

-Jó legyél! - hallom meg Todorokit, amikor egy lány sétál mellé, és szájon csókolja.

-TODOROKI! - kezdem el torkom szakadtábol üvölteni a nevét.

-Na, befelé! - próbál az egyik rendőr benyomni a rendőrautóba.

-Eresszetek el! Nem tettem semmit! - próbálok kapálózni sikertelenül.

-Persze! Na beszállás! - ültet be végül.

Miközben hajtottunk a rendőrség felé, azon gondolkodtam, hogy mi történt. Mi célja volt ezzel? És mit tettem? Nem hiszem el, hogy így hátbaszúrt.

-ENGEDJENEK MÁR KI! - rúgok egyet az előttem lévő ülésbe.

-Te, ott hátul! Nyugodj meg. Ha megérkeztünk nem fogsz ennyire rugdalózni. - tör ki nevetésben a rendőr, majd a társa is csatlakozik.

Görcsbe rándult a gyomrom.. Láttam már pár dokomentumfilmet, de koránt sem annyiból áll, hogy békésen a rácsok mögött csücsülsz.

-Hé! Megérkeztünk! - mondja gúnyosan, mikor leparkol.

Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd az egyik kezével megfogta az én összebilincselt karjaimat, és úgy vezetett be a bejáraton. -Mit tettem, ami miatt ide kellett jönnöm? - kérdezem választ nem kapva a kérdésemre. -Mennyi ideig ülök majd bent? - kérdezem ismét, de választ megint nem kapok.
-Kérdeztem valamit! - kelek ki magamból.

-7 év! - lök a földre.

-7 ÉV?! - borulok ki. -De azt sem tudom, hogy mit tettem.

-Na, állj fel! - rúg belém egy nagyot.

-Megtudhatnám végre, hogy mit tettem?

-Kussolj már! - rúg belém újra

Megpróbálok feltápászkodni, de a testem túl gyenge hozzá.

-MOZOGJ MÁR! - rúg belém egy mégnagyobbat, majd ettől a földre rogyok.

-Akkor mondja már el, hogy mit tettem! - kérem kicsit erősebb hangnemmel.

-Talán elfelejtetted, öcsi? Kinyírtad az elsőszámú hőst a városban! Azt hitted ennyivel megúszod majd? 7 év még kevés is. Én biztosan halálra ítélnélek!

-M-mi? - csuklik el a hangom.

-Na, mozdulj! - rúgdos tovább, mikor abbahagyja. -Igyekezz.

Végre felálltam.

-Na, figyelj. Ezeket kapd fel, hivatásos hős. - gúnyolódik, majd hozzám vág egy narancssárga pólót, és egy nadrágot.

-Hogyan vegyem fel? - kérdezem, mikor megmozgatom a lebilincselt kezeimet.

-Ohh, tényleg. - veszi le rólam őket azonnal.

-Huhh.. Köszönöm! - mozgatom meg  szabad végtagjaimat.

Pár perc múlva magamra kaptam a narancs szettet, majd mentem is vissza a rendőrhöz, aki bekísért a cellába.

-Hé! - kiabál az egyenruhás, de senki nem figyelt.

-MOCSKOS BANDA! - csap a gumibotjával a rácsokra. -Bemutatnám az új társatokat! Szórakozzatok vele egy kicsit. - nevet, majd belök a többiek közé.

Sziasztok! Nem egy szaftos részecske, de ez még csak a kezdet x33