𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

4.rész

Figyelem! 16+os jelenet (annyira nem vészes) jó olvasást, puszi!^^

Mikor felébredtem, a közös cellánkban nem volt senki, ezért nyugodtan el tudtam menni a mosdóba. Ekkor egy wc felé álltam, és tettem a dolgomat.

-Ohh, hello Deku! - hallok meg egy ismerős hangot.

[Basszus, már megint.]

-Deku! - fordít maga felé, de szerencsére már végeztem.

-M-mivan már? [Közel vaan.]

-Figyelj, remélem nem várod azt, hogy kedves legyek.

-D-de-dehogyis..

-Szerintem jobb, ha felhúzod a nadrágod - néz végig rajtam.

Én a nadrágomért hajoltam, majd megpróbáltam felhúzni. Amikor felnéztem, Bakugou még mindig engem bámult, ami miatt zavarba jöttem.

-Most mit bámulsz?

-Hogy milyen béna vagy.

-Ha olyan béna vagyok, akkor miért vagy itt, és bámulsz? - emelem feljebb a hangomat, majd felállok, még mindig letolt gatyával.

-Pont ezért. - lép közelebb hozzám.

-H-ha-hagyj már k-ké-kérlek... - dadogok.

-Nyugi, megmondtam, hogy nem teszek semmi olyat, ami neked ne lenne jó. - válaszolja egy perverz mosollyal az arcán.

Ezután lehajolt, majd a tagom a szájába vette, és serényen mozgatni kezdte a fejét.

-T-te mit cs-csinálsz? - szeppenek meg.

De ő csak folytatta.

-F-figyelj szerintem ez n-nem túl jó ötlet... - dadogok.

-Hé bro! - jön be a vöröshajú. -Te mit csinálsz haver?! - néz le rá.

-Szerinted? Szopok bazdmeg! - hagyja végre abba.

-Te?! - néz ránk kikerekedett szemekkel.

-Talán olyan nagy bűn, ha egy kicsit szórakozni akarok? - forgatja a szemeit.

-Engem nem érdekel. - vonja meg a vállát, majd tovább áll.

-Hé Deku, ne nyavajogj már annyit. Csak engedd, hogy tegyem a dolgomat. - markol férfiasságomra, majd újra tevékenykedni kezd.

-De Bakugou... N-nem lesz jó vége... Ngh~ - szorítom ökölbe a kezem.

Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába, amiről pontosan tudtam mit jelent.

-Ennyire jól csinálom? - hagyja abba, majd elégedetten rám mosolyog.

-Kérlek állj le! - nézek le rá teljesen elpirulva.

-Jolvan, mostmár békén hagylak. - áll fel, majd a kezét vállamra helyezi.

Végül sarkon fordult, és elment.

[Komolyan itt hagyott ilyen mocskosan?]

A zuhanyzóhoz siettem, majd lefürödtem. Mikor végeztem, visszamentem a cellába, de nem volt ott senki, aminek őszintén örültem. Lefeküdtem az ágyamra, és csak bámultam a plafont, amikor hallottam, hogy valaki halkan üti a rácsokat.

-Hello... - suttogta. -Csak láttam, hogy nincsenek itt a cellatársaid, ezért gondoltam, hogy meglátogatlak. - tipeg beljebb.

-Örülök, hogy itt vagy! - ülök fel.

-Mesélj mi történt. - ült le az ágyamra.

-Inkább nem... - pirulok el az előbbiekre visszagondolva.

-Csak van oka, hogy vörös vagy mint egy rózsa.

-Ha rá gondolok, kiráz a hideg... - próbálom eltakarni az arcomat.

-Figyelj, mondd csak, ki kezdett ki veled? Katsuki?

-Bakugou. - nézek rá értetlenül.

-De a keresztneve Katsuki.

-Ohh.. Ezt nem tudtam.

-Hé Deku! Ez mit keres itt? - hallom  meg a hangját, amikor egyre beljebb jön.

-Katsuki? - nézek végig rajta kissé rémülten.

-Szóval a madárember sokat csiripelt. De van egy kérésem. - vet rám egy perverz mosolyt. Azt szeretném, hogy a Katsuki nevet nyögd, mikor elélvezel.

-Bakugou! - pirulok el.

-Én nem zavarok tovább.. Szia Midoriya! - köszön el Tokoyami.

-Várj! - kiabálok utána, de ő már köddé vált.

-Mi az Deku, talán félsz? - kezd el közelíteni.

-N-nem, csak h-hagyj kérlek.. - hátrálok.

-Megmondtam, hogy megnyugodhatsz.. Kezdésnek beértem annyival is, amennyit kaptam. - ül le az ágyamra.

-Most, hogy ezt megbeszéltük, aludj jól életem! - simogatja meg a vállam, majd egy perverz mosoly ül ki az arcára.

[É-életem?]

Végül Katsuki elballagott a saját ágyához, és lefeküdt rá. Utoljára pedig a többi fiú jött be.