𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

17.rész

Másnap van. Eljött a szökés ideje. Már csak Sero ismerősét várjuk. Ő fogja szolgáltatni az alufóliát, és a gyógyszert.

Ülök az ágyamon, és megpillantok egy táskát. Azok a játékok azok, amiket használni akartam Dekuval. Hogy tehette ezt az az idióta? Itt hagyott egyedül, ezzel a sok barommal. Hamarosan kiszökünk, és együtt megyünk szarni is.

-Hé Bakugou! *szólított meg Kirishima*

-Huh? Mivan? *rázódtam vissza a valóságba*

-Min agyalsz éppen?

-Mi közöd hozzá? *ráncolom a szemöldököm, majd felállok mellőle*

Járkálni kezdek. Merre van már az a féleszű? Azt hiszem megnézem.

Kisétálok a váróba, de Sero-nak nyoma sincs. Majd hirtelen lépteket hallok, melyek mögülem jönnek.

-Naaa? Megjött már az a fazon? *fogja meg a vállamat Denki*

-Engedj el, idióta! *csapok a kezére*

-Te pedig válaszolj a kérdésemre! Vagy kilépek ebből a hülyeségből.

-Ne merészelj ellenem szegődni! Különben is, az a féleszű eltűnt.

-Hová tűnhet el egy ekkora helyen? *kezd el nézelődni a mögöttem álló "barátom"*

-Menj, és keresd meg. *mondom unottan*

-Már itt sem vagyok! *szökdel el a másik irányba, majd eltűnik a sötét folyosón*

~Mekkora barom~

Jó lenne, ha minden a terv szerint haladna. Nem szeretném Dekut annak a rohadt félarcúnak a közelében látni!

-Hello. Leléptem. *jön el előttem az imént említett személy*

-HOVA A PICSÁBA MÉSZ, IDIÓTA?! *ragadtam meg a vállát*

-El. Szerinted hova?

-TÉGED IS KIENGEDTEK?!

-Azért voltam itt, mert apám azt mondta, figyelnem kell Midoriyára, és az ügy végére kell járnom. *kezdett szövegelni*

-Te csak úgy önszántadból rontottad itt azt a kurva levegőt?! *kezdtem el ráncigálni a pólóját, míg az anyag meg nem nyúlt*

-Köszönöm Bakugou, elég lesz. *fordít hátat*

-És most mi lesz? Mész Dekuhoz? *szólok utána*

-Nyilván. *megy tovább rám se hederítve*

-ARGHHH! *mentem végig a folyosón, míg nem ütköztem bele valakibe*

-Haver, minden oké?

-Új vagy? *kérdezem*

-Nem. A barátomat keresem, Sero-t. Hoztam pár cuccot.

-NA VÉGRE! ADD ŐKET! *rángatom ki a kezéből*

-Igaza volt az őrnek, nem kéne ide bejönnöm. *porolja le magát*

-Sero cellatársa vagyok! *nyújtom felé a kezem*

-Te vagy itt a főnök? Sokat hallottam rólad! Nagy forma vagy öreg! *nyújtja szintén a kezét*

-Hogyhogy beengedtek ide? Hiszen csak a váróba mehetsz. *értetlenkedtem*

-Jóban vagyok ezekkel. *dicsekszik*

-És mi lesz, ha rájönnek, hogy te hordod annak az idiótának a cuccokat?

-Tudtommal nem sokáig vagytok már itt. *mosolyog elégedetten*

~Igaza van~

-Na de én elhúzom a csíkot. Sok szerencsét! *integet a távolból*

-Vajon ettől tényleg tűz fog keletkezni? *veszem ki az alufóliát*

~Már azon kapom magam, hogy magamba beszélek~

-Oi Kacchan! *hallok meg egy ismerős hangot*

Megfordulok, majd meglátom, hogy csak az az idióta Denki az. Komolyan azt hittem, hogy Deku?

-Mi a faszt akarsz?

-Szólt Kirishima, hogy elmentek! Ideadnád a gyógyszereket? *kezd el kutatni a táskában*

-Nesze! De ha elhibázod, megnyúzlak!

-Bízd csak ide! *rohan el, mint egy felelőtlen kisgyerek*

Jobb lenne látnom, hogy mit csinál, ezért a nyomába eredek.
----------------------------------------------------------------------------------
Deku szemszöge:

Kedves volt Iidától, hogy hagyta, hogy nála maradjak egy kis ideig. Hatalmas szerencsém volt, hogy All Might végül előkerült. K-kacchan...

~Miket beszélek?~

Jobban belegondolva, talán nem is olyan nagy dolog rágondolnom. D-de többé nem láthatom... Mondjuk bármikor meglátogathatom! D-de mivan, ha elküld? Minden rendben lesz! Semmi nem tántorít el! Holnap be is megyek!
----------------------------------------------------------------------------------
Bakugou szemszöge:

-MÉGIS MI A SZART CSINÁLTÁL? PONT VÍZBE KELLETT TENNED? ESZEDBE SEM JUTOTT, HOGY MEGLÁTJA?!

-Higgadj le, van még gyógyszer. *próbál nyugtatni Kaminari*

-ÉSZREVETTE! LEBUKTUNK! NEKÜNK ANNYI! MÉG E MELLÉ MAGÁN ZÁRKÁT IS KAPUNK! *zeng tőlem az egész folyosó*

-Hé Kacchan! Nézd!

-NE HÍVJ ÍGY TE ROHADT- *mire észbe kapok, annyit látok, hogy az őr issza a vizet* -EZ BEJÖTT TE SZERENCSÉTLEN! *mosolyodok el*
————————————————————————————
10 perc várakozás után, végre hatott a gyógyszer, és futott is az öreg a mosdóba.

-Itt az idő! *újjong Denki*

-Kussolj! *suttogom, majd oda osonok az asztalhoz egy tekercs alufóliával*

Kint van hagyva egy tál gyors kaja. Kiveszem, majd becsomagolom az ezüstös fóliába, és beteszem a mikróba. 5 percre állítom az időzítőt, végül elrohanunk.

-Sikerült? *lihegi a mellettem szaladó "barátom" *

-Bizt- *BUMMM!*

-EZ FELROBBANT?!

-Ez volt a cél. *mondom elégedetten*

-De ez egy hülye ötlet volt, így, hogy jutunk ki? *kezd el pánikolni*

-Kirishima megoldja.
----------------------------------------------------------------------------------
Végre befutottunk a cellánkba, hogy szoljunk Eijiro-nak, hogy mehet a terv következő része.

-Megvagy? *kérdezem a vörös hajútól*

-Készen állok! *mondja határozottan, majd beleüt a falba, amely rögtön átszakad*

-De hogyan?-

-Leszedtem az erőkorlátozót.

-De ha Bakugou is ezt teszi, kirobbanthattuk volna innen magunkat, és a terv is egyszerűbb lett volna! *értetlenkedik Denki*

-Nekem nincs szükségem az erőmre... De itt most nem ez a lényeg!

-Gyertek! *rohan ki előttünk Sero*