𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

19.rész [VÉGE]

Deku szemszöge:

Rendőr autók tucatjai állnak a börtön romjainál. Miért jöttem ide? Hiszen úgyis tudtam, hogy ez vár rám.

Egyre közelebb érek a romokhoz, amikor megbotlok.

-Hé kölyök, miben segíthetek? - sétál oda hozzám egy kékruhás, majd a kezét nyújtja.

-E-esetleg tudnak valamit Bakugou Katsukiról? - fogom meg a karját, majd felhúzódzkodom.

-A listán nem szerepel a neve, de azthiszem rossz hírekkel kell szolgálnom. 5 beazonosítatlan holttestet találtunk. Kizárásos alapon, ő lesz az egyik. Sajnálom kisöreg! - paskolja meg a vállamat.

-Biztos, hogy nincs életben?! - kezdek pánikolni.

-Ez sajna teljességgel lehetetlen.

-Köszönöm.. - ballagok el szomorúan.
----------------------------------------------------------------------------------
Bakugou szemszöge:

-Köszönök mindent! - mondja Kirishima, majd megfogja Denki kezét.

-Hé, Bakugou! Nem akarunk összeköltözni négyen? - kérdi Sero.

-Nekem most meg kell találnom Dekut. A ti bajotok nem érdekel.

-Sejtettem. - teszi hozzá Kaminari.

-Leléptem. Hello! Fel kell keresnem a félarcút.

-HOVÁ MÉSZ BAKUGOU? EGYÜTT KELLENE MARADNUNK! - hallom Denki óbégatását a távolból.

A hősügynökségnél kell keresnem.
----------------------------------------------------------------------------------
Deku szemszöge:

Kacchan valóban nem szeret. A remény meghalt. Ennyi. Kész. Vége. Semmi nem segíthet.

Talán.. Talán..mégis. Felállok az ágyról, majd a papucsomba bújok. Onnan nem messze van egy ajtó, ami a konyhába vezet. Mikor beérek, sötétség fogad, ezért felkapcsolom a lámpát, hogy megtaláljam a bejárati ajtó kulcsát. Azthiszem a polcon hagytam. Elkezdek matatni a poros szekrényen, amikor a kezem ügyébe akad a kulcs. Szerencsére gyorsan ráakadtam.

Bedugom a lyukba, majd elforgatom, és már nyílik is. Megcsapja az arcomat a hűvös szél, ami kintről ered. A 17. emeleten lakom, ezért csak 3 lépcsőt kell gyalogolnom. Csak futok fel és fel a sötét bérházban. Minden olyan sötét.

Érzem, ahogy felszabadulok, amikor kiérek a tetőre. A város innen fentről csodálatos. Leülök úgy, hogy a lábaim a fények felé nézzenek. Egy dal jár a fejemben, amely az "Another Love". Milyen jó is lenne egy másik szerelemben. De nem mással, hanem veled. Talán majd a túlvilágon boldogok leszünk...
-----------------------------
Bakugou szemszöge:

Csak rohanok és rohanok az ügynökség felé. Három 20 emeletes. Ahogy látom, nem csak én ültem régen sokat a tetőn. V-várjunk! Az olyan, mint... Dehogy! Ő valószínűleg otthon van. É-és ha ez az otthona? De miért akarna meghalni?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"-Jobb ha eltűnsz. Hiszen tudod, hogy én Kirishimát szeretem! Jobban tennéd, ha leugranál valahonnan."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
N-NEM LEHET ILYEN IDIÓTA!

Elkezdek futni a másik irányba. Annak a háznak az irányába, amelyiken az a srác ül.

NEM TUDOM AZT A ROHADT KÓDOT AZ AJTÓHOZ!

Random elkezdek pötyögni valamit, de nem ér semmit. Felcsengetek egy véletlenszerűen válaszott emberhez.

-Igen? - szólal meg egy női hang.

-Be kell engednie! A barátom éppen arra készül, hogy leugrik! - zihálok, mint egy kutya.

-P-persze, persze! - mondja, majd az ajtó kinyílik.

A lifthez sietek, ami a 16-odik emeleten van. Banyek... Akkor rohadt sokat kell várnom!
-----------------------------
Deku szemszöge:

Pár perc mulva felállok, majd egy lent álló embernek kezdek integetni. Valószínűleg hülyének néz.

-JÖVÖK MÁR KACCHAN! - ordítom torkom szakadtából.
-----------------------------
Bakugou szemszöge:

Végre felérek. Még itt van, de.. mégsincs. Csak a hangját hallom.

-JÖVÖK MÁR KACCHAN!

Hirtelen lesokkolódok, majd a példáját követve ugyanezt teszem.

Z-zuhanok! Rajtam van az erőkorlátozó... Biztos a halál.
-----------------------------
Deku szemszöge:

Felszabadító érzés zuhanni.

Behunyom a szemem, majd úgy folytatom az esést. Hirtelen valami átkarol. Valami meleg, és kellemes. Még ennél is jobb! Kinyitom a szemem.

K-kacchan?! Már képzelődök is? Lehetetlen, hogy képzelődjek! Meg kell mentenem! Utánam jött.

Elkezdem használni az erőmet, hogy tompítsam majd az esést.

M-mi ez?! Átfordultunk. Ő van alul. E-ez nem jó! Rajta ott van... AZ ERŐKORLÁTOZÓ!

Mindjárt földet érünk. Nem tudok hozzá beszélni a sebesség miatt. NEM HALHATSZ MEG! MÉG JOBBAN BELEŐRÜLNÉK! KACCHAN...

A földbe csapódunk. A karom eltört, és szerintem minden létező testrészem. Vajon Kacchan hogy van?

-É-é-életem... J-jól v-va-gy? Soha nem volt alkalmam ilyet mondani neki, de kihasználtam, amint lehetett.

A mellkasán fekszem, és őt nézem. Tehetetlen vagyok. Mindenki minket figyel. Meg akarom érinteni az arcát, csak legalább utoljára. FEL KELL KELNED!

Sziréna hangokat hallok a távolból. Körülöttünk áll egy kisebb tömeg.

-Szeretlek Kacchan.. - majd megragad valaki, amire már nem emlékszem.

~Egy másik szerelemben, Kacchan~

Íme ez lenne a rövid évadzáró rész. Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen összecsapottra sikerült, de fogalmam nem volt róla, hogy hogyan írjam meg ezt így. (Nyilván a fejemben nem így nézett ki, de nálatok is a fantáziára bízom) További szép napot/estét drága olvasók!💞