𝕀𝕞𝕡𝕣𝕚𝕤𝕠𝕟𝕖𝕕 𝔸𝕥𝕥𝕣𝕒𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟 [𝒷𝒶𝓀𝓊𝒹ℯ𝓀𝓊]🔞

6.rész

Mikor kijöttem a fürdőszobából, tíz óra volt. Hogy miért voltam majdnem két órát odabenn? Noos... Először is zuhanyoztam, majd sírtam. Mikor összekapartam magam, arcot mostam, végül valami pólót kezdtem keresni, de rájöttem, hogy rabruhát nem találok akárhol, ezért ki akartam menni az őrhöz, de ő nem volt ott, ahol szokott. Szóval visszakullogtam a fürdőbe, majd megláttam egy kicsi üvegdarabot, ami valószínűleg a tükörből eshetett ki valamikor. Aztán leültem újra a sarokba, és az apró szilánkdarabbal hegeket vágtam a karomra. A sebeket a könnyeim fertőtlenítették... ~Ki akarok innen végre jutni. Látni akarom Todorokit, és megkérdezni, mi volt ez~

Hirtelen halk kopogást hallottam a fürdő vas ajtaján.

-D-Deku... Mit csinálsz? -szalad hozzám Kacchan. -

-S-Semmit... -szipogok. -

-Elment az eszed?! -guggol le hozzám.-

-Hagyj békén! -takarom az arcom a kezemmel.-

-Nem foglak bántani. -ül le mellém.- -Deku... Én elkezdtem irántad több érzelmet táplálni... -bökte ki nagynehezen.- [Ezt miért most kell mondanod?]

-É-én sajnálom, de mást szeretek... -bújok a mellkasához. -

Látszólag rosszul esett neki, de próbálta leplezni.

-Én akkor is szeretlek. -ölel magához. -Mától megígérem, hogy nem kényszerítelek semmire. De egyet ígérj meg nekem, ne vagdosd magad. -simította végig a karomon díszelgő hegeket.-

-K-kacchan én... -próbáltam befejezni, de egy szó sem jött ki a számon. -

-Ne mondj semmit, csak nyugodj meg. -ölelt meg újra.-

Én nem tudom mi történt velem, de kibújtam az ölelése alól, majd az ajkaira tapadtam. Mikor elváltunk, megsimította az arcomat, és kérdezősködni kezdett.

-Egyébként... Ki az a más?

-M-mi...? -rázódtam vissza a valóságba. -

-Azt mondtad, mást szeretsz.

-Ohh... Hát úgysem ismered.

-Esetleg a nevét tudhatom?

-Shoto... -válaszoltam.-

-Elég idétlen! -nevetett. -

-Nem igaz! -duzzogok.-

-Jolvan, én lelépek. Ha kell valami szólj, de ne a srácok előtt. -nyom egy csókot a számra, majd kifelé menet, kacsint egyet. -

-R-rendben... [Már el is ment.]

Nagynehezen összeszedtem magam a padlóról, majd a csaphoz siettem. Megengedtem a vizet, és hagytam, hogy a karomra száradt vért, a víz szépen lemossa.

-Tessék! -hallottam meg egy hangot, majd egy pólót dobott hozzám, ami aztán le is csúszott a padlóra. -

Hátra néztem, majd lehajoltam, és felkaptam a narancssárga anyag darabot a földről.

-Köszönöm. -néztem a szemébe, majd csak annyit észleltem, hogy elindult, és megállt előttem pár lépésnyire. -

-Szívesen! - simította végig az oldalamat, egészen a csípőmig, majd lassan magához húzott, és megcsókolt.-

Nem tudtam tiltakozni, mert végre gyengéd volt hozzám. Ahogy az ujjai végigsimultak az oldalamon, teljesen kirázott tőle a hideg.

-Na, ezt szépen vedd fel. -borzolta össze a hajamat, majd az ajtóhoz sétált, és neki dőlt.-

Magamra kaptam a pólót, aminek a mérete, pontosan egyezett az enyémmel. Végül elindultam Kacchan felé, aki valószínűleg rám várt, mert amikor odaértem, ő átkarolt, és úgy mentünk vissza a cellánkba. -

Nagyon meglepett a hirtelen döntése, ezért amikor leültünk az ágyunkra, megkérdeztem;

-Figyelj... Miért lettél velem ilyen kedves? -figyelem őt csillogó szemekkel.-

-Egy fontos személyt veszítettem el amiatt, amit te tettél odabenn. -nézett a fürdő irányába. -

-De én nem vagyok fontos. Akkor miért?...

-Te vagy itt az egyetlen, aki nem azért lófrál körülöttem, mert bandavezér vagyok.

-De ott van Kirishima, és honnan veszed, hogy nem?

-Figyelj Deku, érzem, hogy többet érzel irántam... Ami pedig Kirishimát illeti, megcsalt Denkivel.

~Magabiztos~

-Szeretlek.

-Kacchan... Ne haragudj, de nem hamarkodod te ezt el egy kicsit?

Erre csak kérlelően tekintett végig rajtam, majd kissé oldalra döntötte a fejét.

-Mármint alig ismerjük egymást, és van már egy fiú, akit szeretek. -nyelek egy hangosat.-

-Értem. -fordul el a fal irányába. -

-Kacchan... -szóltam aggódóan, de választ nem kaptam, ezért gondoltam, hogy én is elalszom.-

[Miért vagyok ilyen kevés hozzá?..]

Reggel nagyon furcsa dologra ébredtem. Az őr sétált be az ebédlőbe, hogy bejelentsen valamit. És, hogy mégis mit? Egy új tag érkezését. Azt mondta, hogy szerinte valami félreértés történhetett, mert egy ilyen példás gyerek, nem kerülhet közénk. Őszintén kíváncsi vagyok már, hogy ki ő... Hát még a többiek..

-Megint egy idiótát kapunk. -szólal meg Sero. -

-Miből gondolod ezt? -kérdeztem, miközben az ágyamon foglaltam helyet. -

-Úgy, hogy már csak nekünk van szabad cellánk, szóval tuti, hogy hozzánk kerül. -válaszolta. -

-Én ezt kötve hiszem! Ha az őr szerint példás gyerek, pont nem fogják ide tenni. -vágta rá Denki. -

-Itt nem érdekli az őröket az emberek sorsa. -ült volna Kirishima, Kacchan ágyára, de valami akadályozta;

-A lábad. -lökte volna arrébb, de hiába. - -BAKUGOU! -kiabált rá, ismét.-

-VISSZA MENNÉL A SAJÁT ÁGYADRA, TE IDIÓTA?! -kelt ki magából.-

-Nagyon feszült vagy tesó. -mondta Sero.-

-NEM VAGYOK AZ, TE BAROM! -vágta rá Kacchan.-

-Jó... Te tudod. -vonta meg a vállát Denki.-