Dragon Ball - A Büszke Harcos

19.fejezet - A szerencsétlen katasztrófa

Vegita némi aggodalommal, de reményekkel telve indul vissza a Föld felé, bízva abban, hogy Bulma hűséges marad hozzá, és hogy ő lesz, majd a legerősebb mindenki felett jelentsen ez élő lényt vagy androidot egyaránt, hiszen a rengeteg munkának, amit már véghezvitt, meg kell lennie a kívánt eredménynének. Illetve egy dolga volt, még amikor a Földre ér, mégpedig, hogy Yamchát helyre rakja egyszer s mindenkorra. Mivel jó esetben is egy hét, amíg eljut a Földig, így nem volt mit tennie lefeküdt aludni egyet, hogy kipihenje a Spice-on történt fáradalmakat. Éppen a legédesebb álma közepén, amikor éppen porig alázza Kakarottót, ahogy elfogja a rettegés az ő együgyű képét, amikor meglátja Vegita szuper csillagharcosi alakját, és ahogy nem kímélve a földbe döngöli, azt a mindig pozitivizmusát is, akkor hirtelen valami rezgésre lett figyelmes. Felébredt és látta, hogy egy meteor zápor kellős közepén van. Nem volt mit tennie, a robotpilóta állapot kikapcsolta, így neki kellett irányítania a hajót, bár nem volt jó pilóta hírében Vegita, mivel élete folyamán mindig elvitte a hajó a-ból b-be. Habár minden tudása szerint próbált manőverezni a meteorok között, még így sem sikerült neki az összeset hárítani. Addig nem is volt gond, ameddig csak kisebb horpadásokat és karcolásokat eredményeztek a becsapódások, a probléma akkor keletkezett, amikor az egyik fontos hajtóművön ejtett sérülést az egyik meteor. Vegita ekkor már teljesen le volt izzadva a folytonos koncentráció miatt, erre még jött ez is, ekkor már teljesen eluralkodott rajta az idegesség. Közben pedig az űrhajó elkezdett folyamatosan zuhanni, annyi szerencséje volt, hogy a közelben lévő bolygóra csapódott be a jármű. Miután kinézett a megrongálódott hajóból, akkor tapasztalta, hogy nem járt még ezen a bolygón. Meglehetősen meleg volt és sivatagos mindenhol, azonban zuhanás közben észrevette, hogy valami hártyaszerű anyagon ment keresztül, amikor beért a bolygó légkörébe. Valószínű ezt valami pajzsként használták az ottaniak, vagy mint egy felderítő határként szolgált bármiféle betolakodók ellen. Rettenetesen kétségbe volt esve Vegita, hogy mi tévő legyen, hiszen neki másfél hónap múlva jelenése van a Földön hazatérő és megmentő szerepben. Egy dologban volt biztos a sok dolog mellett, hogy azonnal fel kell hívja a Dr. Briefet, hogy mitévő legyen. Meg is keresi azt a telefonszerű kommunikációs eszközt, amit még a Föld elhagyása előtt kapott, és hívta is a doktort, aki igencsak meglepődött Vegita hívásán, mivel legutóbb azzal lett vége a beszélgetésüknek, hogy Bulma lehet meg fogja csalni.

-Halló Vegita, milyen szerencsének köszönhetem a hívásod!?

-Ezt nem nevezhetem szerencsének, mivel éppen a Föld felé tartottam..

-Jaj, ez csodás! Csak haza jössz hozzánk! De örülök ennek!

-HALLGASS MÁR VÉGIG AZ ISTENÉRT! Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy megsérült a hajó és lezuhantam egy bolygóra. Most pedig nem tudom, hogyan fogok vissza jutni a Földre.

-Értem. Tudnál nekem néhány fotót küldeni a hajó állapotáról, én meg megírom, neked mit is kell csinálnod. Utána már csak rajtad múlik. Vagy ha tudod, merre van érted is mehetek, ha kell.

-Sajnos ezen a helyen még nem jártam, szóval magamra maradtam. Küldöm a képeket aztán, remélem, hogy javítható lesz a hajó.

-Emiatt ne aggódj fiam. Nem volt még eszköz, ami ne működött volna a kezeim alatt.

-Ez megnyugtató, akkor küldöm is a képeket.

-Rendben, várom őket.

Azzal le is tette Dr. Brief a telefont, Vegita pedig elkezdett vadul fotózni, a kommunikációs eszközével, amibe kamera is volt telepítve, mindent, amit fontosnak vélt, bár a képek minősége nem volt éppen megfelelő, de hát ő harcos volt világéletében és nem turista. Gyorsan el is küldte a képeket, majd kisebb várakozás után meg is jött a válasz.