Dragon Ball - A Büszke Harcos

11.fejezet - Freeza csillagharcos megsemmisítő terve

Vegita elindult hát egy ismeretlen helyre az univerzumban. Egyelőre még a könnyeivel küszködik, hogy ott kell hagynia az egyetlen embert, akihez igazán valaha is kötődött. De tudta hogy, így lesz mindenkinek a legjobb. Vissza kell térnie ahhoz az életmódhoz, amit Nappával és még néhány további csillagharcossal élt. A bolygók közti folyamatos ingázáshoz a megélhetésért. Az a hely aminek a koordinátáit megadta induláskor, még jó pár napnyira volt. Szóval volt ideje visszaemlékeznie egy kicsit, hogy milyen is volt, amikor Nappával és társaival éltek együtt.

-Vegita, most kaptam meg a hírt Freeza Nagyúrtól, hogy a Vegita bolygót sajnálatos módon eltalálta egy meteor, és azon nyomba életét vesztette mindenki.- mondta Nappa.

-És mi van akkor, nekünk itt van dolgunk nem!?

-De a szüleid és a többi társunk!!??- Nappa csodálkozva

-Miért siránkozol most ennyit!? Ők teljesen szükségtelenek a küldetéseinkben. Minket így rendeltek egy csapatba, nekünk kell figyelnünk egymásra. Apám azt tanította nekem, hogy egy jó vezetőnek mindig a küldetés szempontjából előnyös döntéseket kell meghoznia, és csak utána jönnek az egyéni döntések. Szóval, ha valaki siránkozni mer a történtek miatt most itt megfogadom, hogy én fogok vele sajátkezűleg végezni, hiszen nincs szükségünk a morál rontására.

-Értettük Vegita herceg!!!- Egyhangúan a csillagharcosok.

-Azért...Most meg hagyjatok megenni az ebédemet.

Vegita az ebéd közben, ami jobb híján némi zöldség volt, magában meggyászolta az apját, hiszen ő volt akire felnézett és ő tanította meg mindenre, amit most tud. Még nem tudta akkor, de ott kezdődött el neki a felnőtté válás folyamata, mindössze öt évesen. Az étkezés befejeztével a kis csapat elindult a Freeza Force főhadiszállására, hiszen a Vegita bolygó ezen fennhatóság alatt állt. Haza meg ugye nem tudtak, hova menni, így nem volt más választásuk. Megérkezve a katonai bázisra. Dodoria Freeza egyik fő embere fogadta őket.

-Üdvözöllek titeket, sajnálatos ami a szülőbolygótokkal történt. Freeza Nagyúr szeretne veletek beszélni a történtekről.

Nem volt mit tegyenek követték Dodoriát Freezához, aki egyből üdvözölte őket:

-Drága majmok! Rettenetesen sajnálatos, ami a bolygótokkal történt. Ígérem nektek, azon leszünk minden erőnkkel, hogy segítsük a ti nehéz helyzeteteket most.

-Uram, nehogy azt higgye, hogy megtört minket egy ilyesfajta dolog. Jelentem, az osztag készen áll a következő feladatra.- Vegita hározottan.

-Ezt örömmel hallom! Akkor volna is egy nektek való feladat. A bolygó, amit most el kellene foglalni a Chili bolygó, ideális nektek majmoknak hisz az idő nagy részében telihold van ott.

-Rendben. Mikor indulhatunk?- Kérdezi Vegita határozottan.

-Menjetek azonnal, nem is akarlak titeket addig látni, amíg véghez nem vittétek a feladatot.

Vegita tudta, hogy nem szívleli Freeza a csillagharcosokat és a csillagharcosok sem igazán őt, vagy legalábbis az apjától mindig azt hallgatta, hogy sose bízz meg benne. Szóval mindig csak teljesítette a feladatokat, de sose férkőzött igazán a közelébe.

-Indulás mindenkinek! A bolygón találkozunk!- Utasítja parancsba az osztag tagjainak.

Azzal az osztag tagjai elindultak a Chili bolygó felé. Akkor Vegita még nem is tudta, hogy egy még életben maradt tsufuruit ( eredetileg a Vegita bolygó lakói ) kért meg Freeza, hogy készítsen olyan fegyvert ami hatástalanítani tudja majd az oozarukat (majom formájuk a csillagharcosoknak), így esélyük se lesz a győzelemre és az életben maradásra. Így a Vegita bolygó elpusztítása után, a maradék csillagharcosokkal is könnyedén tud végezni. És még a kezét sem kell, hozzá bepiszkolni. Megérkezve egy mocsaras párás meleg levegőjű éghajlatra lettek figyelmesek. Kiszállva a járműveikből látták, hogy valós volt az, hogy sokszor van telihold, hiszen akkor is éppen az volt. Egyből át is szerettek volna alakulni, de most nem tudtak, mivel a tsufurui gépezet már használatban volt egy rejtett zugban.