Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

12. fejezet

A hajnal első sugara alig érte el a kastély falait, mikor Sarah Selleck felnyitotta a szemét. Sűrűn pislogva próbált rájönni, hol is van és mi történt vele. Ahogy egyre inkább magához tért, megérezte a mellkasából áradó fájdalmat is, és ez segített emlékezni a történtekre. A levegőjét kifújva hunyta vissza a szemét. Merlin szakállára! Ő csak Perselussal akart beszélni, nem pedig két halálfalóval. Bár, Ginnyék is ott voltak. Hogy mit kerestek ott, azt még kiveri belőlük, mert abban biztos volt, hogy valami oltári nagy baromságot műveltek, ha Perselus úgy meredt rájuk, mint aki menten kidobja őket a Csillagvizsgáló toronyból.

Fájdalmasan feltornázta magát az ágyon és már készült letenni a lábát a hideg kőre, mikor az ajtó halkan megnyikordult. Sarah odakapta a fejét és szívét azonnal átjárta a melegség, ahogy meglátta a fáradt férfit belépni a gyengélkedőre.

Perselus pokolian fáradtnak nézett ki. Szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, arcán két napos borosta volt. A férfi közel sem volt az a helyes varázsló, mint akikért az évfolyamtársai annyira odavoltak, de számára még így is vonzó volt. Hiszen Perselus Piton bátor, önfeláldozó, humoros és roppant intelligens volt. Igen, Sarah számára a belseje többet számított, mint a külseje. Hiszen a külső idővel megváltozik, de a belső az ugyanolyan marad. Így, hát, ahogy a férfi odaért az ágyához, ő sugárzó mosolyt vetett rá.

− Mikor aludt utoljára? – kérdezte lágyan tőle.

− Elég régen, hogy már a kávé se akarjon annyira ébren tartani – húzta el a száját Piton és az egyik belső zsebéből egy üvegcsét húzott elő. – Tessék – nyújtotta a lány felé. -, a fájdalmakra.

− Remélem, nem azért nem aludt, mert ezt főzte – húzta össze a szemét Sarah, aztán újabb mosolyra húzta az ajkát. – Köszönöm.

Perselus biccentett és a talárjába burkolózott.

− Készült valahova? – mérte végig a boszorkát. Be kellett vallania, hogy igencsak kedvére volt a látvány. Selleck egy gyengélkedős hálóingben volt, ami leginkább egy zsákra hasonlított, mégis őt megbabonázta minden szabad felület, amire belátást nyert. Bizonyára már túl fáradt lehetett, mert nem állította le az elméjét, mikor elképzelte, hogy milyen lenne végigsimítani a lány puha bőrén.

− El, sok dolgom van – felelte a griffendéles.

− Majdnem maghalt és maga máris menne? – vonta fel a szemöldökét Piton, és erőnek erejével Sarah szemébe nézett.

− Nincs időm pihenni – rázta meg a fejét a lány, de majdnem leszédült az ágyról. Ha Perselus nem lép elé, akkor már rég a földön feküdne.

− Én úgy gondolom, hogy muszáj lesz szakítania rá, Miss. Selleck – tartotta a felkarjánál fogva a másikat a férfi. Hüvelykujjával finom köröket kezdett írni a lány szabad bőrfelületére. Érintése alatt Sarah azonnal libabőrös lett és meg kellett ragadnia az ágyat, nehogy újra megszédüljön. – Túlságosan is legyengült. Pihennie kell – suttogta halkan.

− Nem tudok pihenni. Annyian számítanak rám.

− Úgy nem tud segíteni, ha végkimerülésben összeesik – nézett le Sarah-ra Perselus. A griffendéles makacsul nézett fel rá, de a szemébe ott volt egy jókora fáradtság is. – Aludjon egyet – kérte lágyan.

− Maga mikor fog aludni? – hunyta le a szemét a lány és a férfi mellkasának döntötte a homlokát. Perselus egy pillanatra lemerevedett, szívét azonnal átjárta a melegség és csak remélni tudta, hogy a boszorka nem érzi meg, mennyire szaporán is ver.

− Azt hiszem, nekem nincs jó indokom aludni – fonta Sarah köré a karját a férfi.

− Szeretné, ha megátkoznám? – Piton mellkasa elnyomta a griffendéles hangját, de még így is megértette. Perselus képtelen volt elfojtani egy halk nevetést. Mellkasa megremegett és vele együtt remegett Sarah is. A lány ajkán is megjelent egy halvány mosoly. Örült a szíve, hogy ilyen helyzetbe is képes volt legalább egy kis boldogságot csempészni a férfi életébe. Felemelte a fejét és most az állát támasztotta meg a másik mellkasán. – Szeretem, mikor nevet – mondta halkan.

Perselus abbahagyta a nevetést és lenézett rá. Arca azonnal elkomolyodott, ahogy a lány szemébe nézett. Az a kék szempár úgy nézett rá, mintha ő lenne számára az egyetlen létező ember a földön. A keze megremegett a griffendéles körül, ahogy rájött, hogy ugyanazt az érzelmet látja a lány szemében, mint egykor Lilyében. Lily ugyanígy nézett Potterre, és ő is így nézett egykoron Lilyre. És most Sarah őrá néz így!

A szíve eszeveszett kalapálásba kezdett. Egy zöldfülű tinédzsernek érezte magát, de már meg kellett volna szoknia, hogy a lány mellett mindig érhetik meglepetések. Csakhogy ilyen meglepetésre ő soha nem számított volna. Szerette volna azt hinni, hogy téved, de pontosan tudta, milyen, ha valaki valóban szerelmes, és a látszat szerint Sarah valóban az volt. Ráadásul belé!

− Perselus – susogta a lány. A férfi szeme ellágyult, ahogy meghallotta a keresztnevét. Még sosem hallotta ilyen tökéletesnek, mint most, mikor Sarah mondta ki. Nem akarta megtörni a pillanaton, nem érdekelte, ki láthatja, ő már pedig másodszorra nem fogja hagyni, hogy a boldogsága kisétáljon az ajtó. Tudta, hogy talán az életükbe kerülhet, ha kiderül, de most az egyszer Perselus Piton józan esze nyaralni ment és nem hagyott hátra mást csak vágyat.

Sürgető vágyat, hogy minél előbb megcsókolhassa a boszorkát. Egyik kezét a lány álla alá csúsztatta és meg sem várva, hogy mit reagál rá a másik, ajkát Sarahéra tapasztotta. Szinte felnyögött az érzéstől, ami átjárta. Perselus várta, hogy a boszorka ellökje magától és megátkozza, de ehelyett az is pontosan olyan hévvel csókolta vissza, mintha az egyetlen, ami életben tartaná az a ő csókja lenne.

Sarah jólesően felsóhajtott és ezzel szabad utat adott a férfi nyelvének, ami késlekedés nélkül siklott át az ő szájában. Nyelvük lassú táncba kezdett, amitől úgy érezte menten felrobban. Még sosem érzett ilyet és soha nem is gondolta, hogy majd Perselus Pitonnal fogja megtapasztalni, de mindenképpen örült, hogy így lett.

Közelebb vonta magához a férfit, kezével a talárja alá nyúlt és úgy simított a vállára. Perselus a derekára tette az egyik kezét és szinte magához préselte a lányt. Melle a férfi erős mellkasának feszült, amitől mindketten felnyögtek. Sarah egy pillanatra sem akart elszakadni a férfitől, de az megszakította a csókot és lihegve távolabb tolta magától.

− Én... - Úgy nézett ki, Perselus életében először nem találja a szavakat.

− Ha most azt mondja, sajnálom, megátkozom – morrant fel a griffendéles. A férfi arcán megkönnyebbülés futott át és újból felnevetett. Homlokát a lány homlokára hajtotta és mélyen a szemébe nézett.

− Pihenj – mormolta, és Sarah még sosem hallotta olyan lágyan beszélni Perselust, mint akkor.

− Jó éjt csókot is kapok? – húzta fel incselkedve a szemöldökét. 

Perselus csillogó szemmel nézett rá és újabb csókra húzta.