Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

9. fejezet

Hello, mindenki! 

Mélyen restellem, hogy ennyit kellett várnotok az új részre. :( Nem tudom, mikorra lesz várható a következő, de igyekszem nem ennyi kihagyással feltenni. 

Jól olvasást mindenkinek! ;)

Sarah még szombat reggel elintézett magának egy büntetést Pitonnal, így senki sem fogja keresni, ráadásul még a két Carrow is elégedett lehetett.

Este a lány már a szobában volt, mikor az igazgató is megjelent. A boszorka gyorsan felvázolta, hogy mit is keresnek, aztán hosszú órákra csendbe burkolóztak. Két különböző úton indultak el, hogy minél nagyobb területet tudjanak átnézni, de bárhova is mentek csak kacatokba bukkantak. Bár nem egy volt elátkozva.

Sarah éppen az egyik dobozt nyitotta fel, hátha benne lesz a diadém. A horcrux nem volt benne, de egy sikító, torz arcú szellemre hasonlító alak igen. Amint a doboz fedele felemelkedett, a lény a lányra vetette magát. A griffendéles érezte, ahogy hosszú karmok mélyednek a vállába, amitől hangosan felsikított.

Hátraesett, be egy könyvkupac közé. A könyvek rájuk estek, de a lény még mindig úgy tapadt hozzá, mintha egy második bőr lenne. Sarah látta, ahogy kitátja a száját és előtűnnek hegyes fogai. Még mielőtt belémarhatott volna, egy nonverbális hátráltató átokkal letaszította magáról. A lény lerepült róla, de még a levegőben sikerült lefékeznie magát. Néhány méterrel a föld felett lebegett és vörös tekintettel nézett le a prédájára.

A griffendéles csak ekkor tudta jobban megnézni. Hosszú pergamenszerű ruhát viselt, bőre olyan sápadt volt, hogy beleolvadt a ruhájába. Ezért nézett ki úgy, mint egy szellem, mert annyira vékony és sápadt volt, hogy már-már fátyolszerűnek tűnt. Hosszú, szürke haja csomókban lengedezett körülötte, míg vérvörös tekintete éhesen tapadt a lányra.

Sarah lassan feltápászkodott, de amint megmozdult a lény rögtön lecsapott. A lány villámgyorsan felvont egy pajzsot, de mielőtt a szörny elérhette volna, egy átok letarolta. Sikítva penderült odébb a boszorkánytól a szemét összepréselve. Néhány pillanattal később azonban már újra nyitva volt neki, és ezúttal még vérengzőbben festett, mint eddig. Vörös tekintetét most Perselusra szegezte, aki szilárdan állta a pillantását.

− Jól van? – kérdezte a férfi, de szemét nem vette le a lényről.

− Megkarmolt – szorította a kezét a jobb vállára Sarah.

Piton felemelte a pálcáját és egy tűzcsóvát küldött a szörny felé, aki sikítva bukott le előle.

− Ahogy látom, nagyon meg szeretné önt enni – jegyezte meg Perselus, mikor a lény tekintete újra és újra visszatért a lányra.

− Igazán megtisztelő, hogy ennyire tetszem neki, de nem rajongók az inferusokért – morogta a griffendéles. – Különben is, ez honnan a fenéből tud repülni?

− Vigyázzon a szájára, kisasszony – pillantott a lányra Piton.

− Persze, hogy magának csak ez maradt meg – dörmögte az orra alatt. Perselus szívesen válaszolt volna valami frappánsat, de az inferus megindult feléjük. A férfi egyszerre küldött a boszorkával újabb tűzcsóvát a lényre, akinek nem volt lehetősége kikerülni a felé szálló lángokat. Hátborzongató sikolyok közepette vált a tűz martalékává, míg nem csak por és hamu maradt utána.

Sarah egy pillanatig még magasban tartotta a pálcáját, de végül lassan leeresztette és a férfihez fordult, aki már közvetlenül előtte állt.

− Mutassa a vállát! – Perselus hangja nem tűrt ellentmondást. Így, hát, a boszorka kelletlenül kihámozta magát a talárjából és az ingjének jobb ujjából. A férfi szakavatót tekintettel mérte végig a sebet, amiből enyhén szivárgott a vér. Egy pillanattal később egy cseppentős üvegcsét vett elő a talárjának egyik zsebéből és néhány cseppet csepegtetett a lány sérülésére. A seb azonnal összehúzódott és még csak nyoma sem maradt.

− Köszönöm – mosolyodott el Sarah.

− Jobb lesz, ha nem kászálódik el nagyon, ki tudja, mi minden rejtőzködik még itt – pillantott körbe fürkészve Piton.

Az est hátralévő részében egymás mellett maradva próbálták megtalálni a diadémot. Tizenegy környékén hagyták abba a keresést. Nem jártak sikerrel, amit Sarah újabb kudarcnak fogott fel, de tudta, hogy nem adhatja fel.

Fáradtan huppant le egy rozoga székre, ami igencsak tiltakozott a súlya alatt. Perselus felvont szemöldökkel figyelte.

− Ha most összerogyik maga alatt a szék, itt hagyom – mondta egy félmosoly kíséretében.

− Dehogy hagy – legyintette a lány. – Maga lesz az első, aki felsegítene.

A férfi elhúzta a száját, de nem szólt semmit, ezzel is beismerve a lány igazát.

− Vissza kellene mennie a klubhelyiségébe.

− Előbb ki kellene találnom, hogyan lehet megsemmisíteni egy horcruxot és továbbadni az információt Harryéknek.

− Maga minek gondolkodik olyanon, ami felesleges? – kérdezte döbbenten Piton. Sarah összeráncolt homlokkal pillantott fel. – Maga nem tudja, mi? – sóhajtott fel végül a férfi, ahogy leesett neki, hogy a lány valóban nem tudja, hogy kellene megsemmisíteni egy horcruxot.

− Miért, maga tudja? – kérdezett vissza ámultan a griffendéles. Perselus vetett rá egy lesajnáló pillantást, mire Sarah türelmetlenül felmordult. – Bökje már ki!

− Ne parancsolgass, kislány – válaszolt hasonló hangnemben a férfi. Távolságtartóan összefonta a karját a mellkasa előtt és sötét pillantást vetett a lányra.

A griffendéles kifújta a levegőt és bocsánatkérően nézett Perselusra.

− Igaza van, sajnálom. Annyi helyen kutattam már, de semmit sem találtam, pedig Harrynek nagy szűksége lenne rá. És ha megtaláljuk a diadémot, akkor nekünk is – halkult el a végére.

Piton megenyhült tekintettel eresztette le a karját maga mellé.

− A válasz végig ott volt maga előtt, Miss. Selleck – mondta, mire Sarah értetlenül összevonta a szemöldökét. – Gondolkozzon! Másodikban Potter, hogyan győzte le Tudjukkit?

Sarah a gondolataiba merülve pörgette végig az eseményeket akkorról. Lementek a Titkok Kamjárába, Lockhart leomlasztotta a mennyezetet és így Harryvel ketten mentek tovább. A baziliszkusz megtámadta őket, ők pedig meghaltak volna, ha Fawkes nem hozza le nekik Griffendél kardját. Harry leszúrta a kígyót, míg ő Denemmel párbajozott.

Voldemort meg akarta ölni Harryt, de a fiú egy baziliszkuszfoggal átdöfte a naplót és Denem eltűnt, a napló pedig megsemmisült.

A griffendéles döbbenten, eltátott szájjal nézett fel tanárára.

− Ez az! – kiáltott fel örömtelien a lány, és Pitonra vetette magát. Szorosan átölelte a férfit, aki mereven fogadta a köré fonódó karokat. – Átkozzon meg nyugodtan, professzor – eresztette el a másikat Sarah. – Ezt akkor sem hagyhattam ki – mondta vigyorogva.

Perselus megforgatta a szemét és tett egy lépést hátra. A lány mintha észre sem vette volna, kezdett el járkálni.

− Lemegyek a Titkok Kamrájába és szedek pár baziliszkuszfogat, aztán valahogy elküldöm Harrynek – mormogta az orra alatt. – És ha ez megvan, akkor máris eggyel kevesebb – emelte fel a fejét a boszorka, szeme boldogan csillogott. – És ha mi is megtaláljuk a diadémot, akkor már lesz esélyünk Tudjukki ellen.

− Azért annyira ne rohanjon előre – emelte fel a kezét Perselus. – Ez akkor is csak négy horcrux, és nekünk fogalmunk sincs, hol lehet a maradék három.

− Igazából van – vigyorgott rá a lány, mire Piton szeme enyhén kitágult. – Harryék rajta vannak – kacsintott végül a griffendéles, és Perselus sóhajtva vette tudomásul, hogy Sarah Selleck annyira felpörgött, hogy ma sem fog aludni.