Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

22. fejezet

− Ezt csak azért tették az ágyadra, hogy rád ijesszenek – jelentette ki határozottan Sarah, miután Perselus mindent elmesélt neki.

− Nem, ez azt jelenti, hogy a Rend téged is elkönyvelt árulónak – felelte a férfi. – És emiatt veszélyben vagy.

− Harryék tudják, mit miért teszek. És McGalagony professzor is teljesen tisztában van azzal, miért is vagyok itt – mondta a lány, aztán enyhén vörösen lesütötte a szemét. – Vagyis majdnem mindennel tisztában van – motyogta.

− Lehet, de a Rend azon tagjai, akik nem érintkeznek sem Potterékkel, sem a tanárokkal, azok minden bizonnyal osztoznak Mordon nézeteivel. És lássuk be, bárki, aki ismeri az igazságot, az eléggé el van szeparálva a többi tagtól.

− Így is, meg úgy is veszélyben vagyok, Perselus – rázta meg a fejét a boszorka és a sarkára ereszkedett. Eddig a férfi előtt térdelt, mert mikor ijedten berontott a hálótermébe, Perselus meredten maga elé bámult és még rá sem reagált. – És ami Alastor Mordont illeti, már rég kijárna neki egy alapos verés. Hiába volt remek auror, az agyára ment a bűnüldözés és már mindenkiben a rosszat látja. Ne foglalkozz vele – mondta Sarah és a kezét finoman Piton térdére tette.

A férfi tekintete oda tévedt, majd újból a griffendéles szemébe nézett.

− Pont ez teszi Alastort elvetemülté. Ráadásul te amúgy is a bögyében vagy azóta, mióta beléptél a Rendbe.

− Feleslegesen aggódunk ezen jelenleg. – Sarah próbálta nyugtatni a másikat, de az még mindig gondterhelten ráncolta a homlokát. – Perselus – szólította meg lágyan a férfit a lány, és csak akkor folytatta, mikor az ténylegesen rá figyelt. – Nem lesz baj!

Piton halovány mosolyra húzta az ajkát és a boszorka kezére simította a sajátját.

− Nem, nem lesz – felelte halkan.

Sarah is elmosolyodott és a térdére emelkedve hajolt a férfi felé. Perselus értve a mozdulatából, sietett elé és tapasztotta a száját a lányéra. A griffendéles egyik kezével átkarolta a férfi nyakát és közelebb húzta magához, míg a másikkal a fotel karfáján támaszkodott meg. Piton a lány derekára fonta a kezét és felhúzta magához. Nyelvük szenvedélyes táncba kezdett, és Sarah azonnal érezte a testében fellobbanó vágyat, amit mindig érzett a férfi közelében. Ugyanakkor rettegett is. Tudta, hogy Perselus sosem bántaná, mégis Amycus tette után visszakozott attól, hogy bárkihez is közelebb kerüljön testileg.

Ám, mégsem ellenkezett, ahogy Perselus az ölébe húzta. Mellkasa a férfiéhez préselődött, míg annak keze a hajába vándorolt és gyengéden, de mégis határozottan hátrafeszítette a fejét. Perselus, elszakadva az ajkától, végigcsókolta az állának vonalát, a füle mögötti érzékeny területet, míg meg nem állapodott a nyakánál. A lány ajkát egy jóleső sóhaj hagyta el, mikor megérezte a férfi forró leheletét a bőrén. Még magát is meglepte, hogy képes így reagálni a varázsló érintésére. Hát, még az, mikor megérezte Perselus nyelvét. Bennrekedt a levegője, mikor a férfi az ütőerén simított végig lágyan.

Sarah a kezét Piton hajába csúsztatta és enyhén maga felé húzta. Perselus elmosolyodott a lány tettére és újabb csókot lehelt a nyakára. Fogával enyhén megkaristolta a bőrét, amitől a boszorka ajkát újabb reszketeg sóhaj hagyta el.

− Perselus – lehelte a griffendéles elfúlón. A férfi hümmögve válaszolt, de nem hagyta abba a lány nyakának kínzását. – Perselus. – Sarah enyhén kényszerítette, hogy a mágus végül elváljon a nyakától és a szemébe nézzen. Perselus látta a vágy ködét a kék gyémántokban, de nem is olyan mélyen ott lapult a félelem is, amitől a férfi legszívesebben azonnal fejbe vágta volna magát. Hát, persze, hogy félt azok után, hogy Amycus majdnem megerőszakolta.

− Ne haragudj – simította gyengéden a lány arcára a kezét.

− Dehogy haragszom rád – rázta meg a fejét Sarah, és hogy ezt bebizonyítsa azonnal a férfi ajkára hajolt.

Perselus ezúttal nem hagyta, hogy eluralkodjon felette a vágy, hanem inkább gyengéden csókolta a másik ajkát, mintha attól tartana, hogy az bármelyik pillanatban eltörhetne. Sarah ujjai az ingjének gallérjával játszottak. Tetszett neki, ahogy a lány teste az övéhez simult. Az idejét sem tudta, mikor ölelte valaki így.

Nem fog hazudni. Lily után egy nőhöz sem kötötte semmilyen komolyabb érzelem, de nem is tagadhatta le, hogy nem fojtotta bánatát, vagy éppen dühét egy éjszakás kalandokba. Még javában halálfaló volt, mikor ezt a korszakát élte. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy így próbálja elterelni a figyelmét, azonban ma már erre is szégyenkezve gondolt vissza. Azonban soha egyetlen alkalmi partnerénél sem érzett olyan szenvedélyt és vágyat, mint a most ölében ülő lány iránt. Hát, ennyit számít, ha valódi érzelmek kötik a partneréhez.

Perselus érezte, hogy újra el fogja veszíteni az eszét, ha nem szakad el Sarah-tól. Nehezen húzódott el a lánytól, és ahogy a kipirosodott arcára nézett, még nehezebben fogta vissza magát, hogy nehogy megint az ajkára tapadjon.

− Abba kell ezt hagynunk – préselte ki magából nehezen és a hangja vágytól rekedten csengett. – Nem akarlak bántani.

− Tudom, hogy sosem bántanál – mosolyodott el melegen a griffendéles, és újból lehajolt volna egy csókra, de Perselus a felkarjánál fogva megállította.

− Valóban, azonban egyáltalán nem állsz készen arra, hogy bármi többet is tegyünk néhány csóknál – felelte határozottan a férfi, hiába kívánta átkozottul a lányt.

Sarah lesütötte a szemét és beharapta az ajkát.

− Ne haragudj – motyogta halkan.

Perselus gyengéden a boszorka álla alá nyúlt és halványan mosolyogva a szemébe nézett.

− Ugyan, miért haragudnék rád? Nem tehetsz semmiről.

A boszorka közelebb hajolt hozzá és egy apró puszit nyomott a férfi szájára.

− Szeretlek – lehelte, és a férfi szívét azonnal átjárta a melegség, mikor meghallotta ezt az egy szót. Egész életében egyes egyedül az édesanyja mondta neki, hogy szereti. Lily sosem mondta neki, ő hiába mondta a lánynak. És most, hogy olyasvalaki mondja neki, aki iránt ő is hasonlóan érezz, egyszerűen képtelen volt elnyomni a boldogságot, ami az egész testét átjárta.

Már éppen emelte volna a kezét, hogy Sarah arcára simítsa, mikor pokoli fájdalom járta át, ami a bal alkarjából indult ki.