Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

17. fejezet

Figyelem! 

A fejezetben felnőtt tartalom és erőszak található! Aki nem bírja vagy érzékenyen érinti, az ugorja át! Nem hinném, hogy annyira durva lett, de azért inkább szólok. 

Kellemes olvasást mindenkinek! 

− Megtaláltad – mondta Harry köszönés helyet.

Sarah apró mosolyra húzta az ajkát és bólintott.

− Meg.

− Kimondhatatlanul hálás vagyok. Már csak három van.

− Igen, viszont attól tartok én itt már csak a terep megtisztításában tudok segíteni – húzta el enyhén a száját a lány.

− Az pont elég lesz – mosolygott rá Harry. – Köszönöm, Sarah.

− Ne köszönd, Harry – ingatta a fejét a boszorka. – Nyerni fogunk.

A fiú vetett rá még egy hálás pillantást, aztán eltűnt a tükörből. És hetekig még csak nem is hallott róluk. Aztán az egyik délután Dobby sietve érkezett hozzá. Már március elején jártak, ő pedig azon kevés pillanatok egyikét töltötte, mikor nem volt semmi különösebb dolga.

Sarah Hagrid kunyhójától nem messze ült. Ugyan még eléggé hűvös volt, de egy egyszerű melegítő bűbájjal orvosolni lehetett a problémát. A szél lágyan simogatta a boszorka arcát, aki lehunyt szemmel élvezte a nyugodt perceit. Aztán egy halk pukkanás hangzott fel a közvetlen közeléből és ő automatikusan pálcát ragadott.

− Dobby? – szólalt meg döbbenten a lány és lejjebb eresztette a pálcáját.

− Sarah kisasszonyomnak azonnal velem kell jönnie! – sipította a manó. – Harry Potter és barátai bajban vannak. Segítenie kell!

− Hol vannak? – lépett közelebb elszántan Sarah.

− Dobby volt gazdáinál. Malfoy úrfi megkért, hogy juttassam ki Harry Pottert. Malfoy úrfi jó ember és Dobby segít, de kisasszonyomnak is jönnie kell!

Még mielőtt Sarah felfoghatta volna a dolgokat és válaszolhatott volna, Dobby megragadta a kezét. Azonnal érezte a köldökénél az ismerős rántást, aztán már csak arra eszmélt fel, hogy egy átok suhan felé.

A boszorka könnyűszerrel hatástalanította és miközben visszatámadt, fél szemmel körbenézett. Az egész Malfoy család ott volt. Mindannyian meg voltak viselve. Már Lucius Malfoy sem húzta ki magát olyan gőgösen, ennek ellenére ugyanolyan gyűlölettel nézett rá, mint eddig. Ő és Bellatrix támadt rá, teljesen figyelmen kívül hagyva Dobbyt, aki Harryék felé közelített óvatosan. Narcissa és Draco ugyan látta, de eszük ágában sem volt megakadályozni.

Sarah egy ügyes átokkal kigáncsolta Mr. Malfoyt, aki szitkozódva esett hasra. Kezével Bellatrix felé intett, aki ugyan hátratántorodott, de állva maradt. A lány a többiek felé oldalazott, akik már csak rá vártak. Lucius újra megkaparintotta a pálcáját és mérgesen egy átkot lőtt a griffendéles felé. Sarah fél kézzel hárította és megtette az utolsó lépést hátrafelé a többiekhez. Valaki azonnal megragadta, de még látta, ahogy Bellatrix egy tőrt hajít feléjük. Aztán újabb rántást érzett és már ott sem voltak.

Legközelebb mikor feltűntek, homokos parton álltak, ő pedig megtántorodott. A talaj kicsúszott alóla és a földre zuhant. Vállába ismeretlen eredetű fájdalom hasított, és ahogy odanézett meglepetten konstatálta, hogy Bellatrix ismét leszúrta. Az egyetlen szerencséje, hogy a bal vállát találta el és nem a szívét.