Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

13. fejezet

− Mégis mit gondoltatok, hogy csak úgy betörtetek az igazgató irodájába?

Sarah ideges tekintettel mérte végig három barátját, miközben frusztráltan levágta magát az egyik fotelbe. A Szükség szobájában voltak. A lány alig hagyta el a gyengélkedőt, még eléggé sajgott a mellkasa, ennek ellenére úgy gondolta, muszáj beszélnie Ginnyékkel. Nem akarta, hogy felelőtlenül, fejjel rohanjanak a falnak.

− Nem akartuk, hogy Griffendél kardja egy olyan áruló kezében legyen – morogta Neville, aki egyedül azt sajnálta az egészben, hogy Sarah megsérült.

− És mi mit kezdtünk volna vele? – forgatta meg a szemét a lány.

− Harrynek jól jött volna – szólalt meg Ginny.

− Valóban? – felelte felvont szemöldökkel Sarah. – És hogy jutattátok volna el neki?

Ginny elpirultan lehajtotta a fejét, míg Sarah fáradtan felsóhajtott.

− Te képes lettél volna rá – szólalt meg Luna álmodozó hangon. – Hatalmas erőd van. Talán még Dumbledore professzornál is nagyobb.

− Nincs nekem akkora erőm, mint hiszed – hárított a lány.

− De van – vágta rá Neville, és mintha enyhe düh hallatszódott a hangjában. – És itt lenne az ideje, hogy elmond, mi folyik itt végre! Hitegetsz itt minket, hogy tartsunk ki, miközben te tessék lássék néha összecsapsz Pitonékkal, de semmit sem érsz el! Láttuk, ahogy elnyeltek az átkok és egy karcolás nélkül megúsztad, de egyetlen egyszer sem támadtál vissza! – A fiú idegesen felpattan a kanapéról, ahol eddig ült és vádlón meredt a boszorkára.

Sarah hideg tekintettel követte barátja minden mozdulatát.

− Befejezted? – kérdezte és unottan megtámasztotta a fejét a karján. Neville erre dühösen elvörösödött és fenyegetően tett egy lépést a lány felé. – Tudni akarod, miért nem dobom ki innen az összes halálfalót? – vonta fel a szemöldökét a griffendéles. – Mert Voldemort ellen nem nyerhetek.

− De a miénk lenne a kastély! – kiáltott fel mérgesen Neville. – Láttalak tavaly évvégén, Sarah! – szűrte a foga közül a fiú. – A gyilkos átkok lepattantak a pajzsodról és azokról is, akiket védtél! Voldemortnak esélye sem lenne ellened, de te gyáván itt játszadozol, miközben odakint tucatnyian halnak meg naponta! Idebent naponta kínoznak minket, és te mit csinálsz?!

Sarah-nak rosszul estek a szavak. Tudta, hogy megtehetné mindazt, amit Neville mondott, de azzal csak azt oldaná meg, hogy Voldemort lelke újra eltűnne. Éveket nyerhetnének, de egy nap Tudjukki visszatérne, és akkor minden kezdődne elölről.

− Akkor kezdjük az elejéről – mondta nagyon lassan Sarah, mintha egy agyilag zoknihoz beszélne. Mintha Perselus beszélne hozzájuk. – Tudni akarod, miért van ekkorra erőm? – pillantott Nevillre a lány, és mikor az bólintott folytatta. – Mert meghaltam.

Szavait egy pillanatra néma csend fogadta, aztán Neville arca még vörösebb lett a dühtől.

− Szerinted ez az egész vicc?! – A fiú hangja orkánként süvített végig a szobán. Sarah még sosem hallotta ennyire kikelni magából Neville-t.

A lány fáradtan felsóhajtott és megdörzsölte a homlokát.

− Hallottatok már a Tisztalelkűekről?

Neville és Ginny tanácstalanul nézett rá, de Luna aprót bólintott.

− Sejthettem volna, hogy az vagy – mondta. – Ez megmagyarázná a köteléket közted és Piton között.

Sarah meglepetten pillantott a szőke hajú lányra. Mégis mit láthat Luna közte és a férfi között? Tény, hogy Piton a forrása, de egyedül csak ő látja a forrásához kötődő arany fonalat.

− Hogy mi van Pitonnal? – morogta Neville, és úgy nézett a lányra, mintha az elárulta volna őket.

− Mi az a Tisztalelkű? – kérdezte ugyanekkor Ginny.

− A Tisztalelkűek olyan emberek, akiket eltalált a gyilkos átok, de valamiért nem haltak meg – kezdte Sarah direkt figyelmen kívül hagyva Neville-t. – Nagyon ritkák, de ha valakit eltalált a gyilkos átok és túléli, akkor lesz belőle Tisztalelkű. Ezeken az embereken többé nem hat a gyilkos átok, mert a lelkük és a forrásuk erejével képesek pajzsot vonni maguk köré. Képesek vagyunk más lelkét látni és sokkal nagyobb erőnk van, mint egy normális varázslónak.

− De téged mikor talált el a gyilkos átok? – ráncolta értetlenül a homlokát Ginny.

− Tavaly járőrözés közben. Emlékeztek, mikor gyengélkedőn voltam, mert leestem a lépcsőn? – pillantott végig kérdőn a többieken. – Igazából Bellatrix és még három halálfaló bejutott az iskola területére. Akkor talált el az átok. Mindenki azt hitte, hogy meghaltam.

− De nem – mondta Ginny.

− Pontosan – húzta fanyar mosolyra az ajkát Sarah.

− De akkor miért nem harcolsz? – kérdezte Neville.

− Folyamatosan azt teszem! – csattant fel türelmét vesztve a lány. – Nem csinálok mást csak harcolok! Voldemort hét horcruxot hozott létre. Kettőt már elpusztítottunk, Harryék megszereztek egyet, és ha a ti kis magánakciótok miatt nem kerülők három napra a gyengélkedőre, akkor már rég elküldhettem volna nekik a Baziliszkusz fogakat, hogy el tudják pusztítani – pillantott végig mérgesen a többieken Sarah. – Egy horcrux van a kastélyban, de még nem találtam meg. Ha közben nem kellene állandóan a vállalkozó szellemű idiótákat kimentenem Carrowék karmai közül, akkor azzal is előrébb lennék, de ti oltárira nem könnyítitek meg a dolgom – morogta a lány. – Az összes horcruxot ismerjük. Harryék hamarosan megszereznek még egyet. Ha sikerül elpusztítani azt a kettőt és azt is, ami itt van, akkor már csak Nagini lesz vissza. Mikor eljutunk odáig, akkor indulnak be a végjátszma fogaskerekei. Akkor – nyomta meg a szót Sarah. – kell kidobni innen a halálfalókat. Nem kockáztathatom meg, hogy Voldemort előbb idejön, és netalán megtudja, hogy a horcrux után kutatunk, mert még előttünk elviheti az összest vagy magánál tarthatja őket. Értitek már, miért játszok gyáván? – kérdezte gúnyosan a boszorka.

Neville és Ginny lehajtott fejjel ültek előtte, míg Luna még mindig révetegen pillantgatott körbe.

− Miért nem mondtad el előbb? – szólalt meg némi idő után Ginny.

− Minél kevesebben tudták, annál biztonságosabb – vont vállat a lány. – Sok mindenki akarna pórázra verni, csak azért, mert az vagyok, ami.

− Mi sosem árulnánk el! – kiáltott felháborodottan a legifjabb Weasley.

− Persze, hogy nem – felelte békítőleg Sarah. – De elég egy óvatlan megjegyzés és máris a nyakamon lennének.

− Sajnálom, hogy ennyire durván bántam veled – mondta Neville bűnbánóan.

− A helyedben én sem reagáltam volna máshogy – rázta a fejét a lány. – Nem akartam úgy viselkedni, mint Dumbledore, ezért bocsánatot kérek.

− Akkor most mi legyen? – kérdezte Ginny.

− Mit szólnátok egy kiruccanáshoz Roxmortsba? – húzta vigyorra az ajkát Sarah, fejével egy portréra biccentve.

A három barát egymásra pillantott, majd viszonozva a lány mosolyát felemelkedtek a helyükről. 

Kedves Mindenki! 

Tudom, borzalmasan sokat kellett várnotok. Ezért elnézéseteket kérem! Ugyanakkor nagyon sokat jelentett, hogy továbbra is kaptam a kedves hozzászolásokat! Köszönöm nektek! 

Remélem tetszett a rész! ;)

Vigyázzatok magatokra!