Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

1. fejezet

Perselus Piton, a Roxfort újonnan kinevezett igazgatója komor tekintettel figyelte, ahogy a diákok belépnek a kastélyba. Kevesen tértek vissza, mugli születésűeket csak elvétve látott. Egy kriptában több volt az életkedv, mint a diákok között. Az előző évektől eltérően senki sem akart a nyári élményeiről mesélni. Tudták, hogy minden megváltozott. Egy ismert halálfaló lett az igazgató, aki ráadásul megölte az előzőt. Ezek után, hogy bízzanak abban, hogy nem Voldemort uralja az iskolát?

A férfi szeme idegesen keresett egy bizonyos személyt, és mikor nem lelte, összeszorult a torka, pedig örülnie kellett volna. Sarah Selleck talán végre az életben egyszer megfogadta a tanácsát és elhagyta az országot még, amíg tehette. Augusztusban betöltötte a nagykorúságot, így már a nyomjel sem volt rajta. De az eszével tudta, hogy a boszorka soha semmi elől nem menekül el.

− Minden diák megérkezett? – kérdezte nem törődően Piton a mögötte álló Carrowtól. A nő széles mosolyt küldött felé és izgatottan bólintott. Perselus megfordult és suhogó talárral elindult a Nagyterem felé.

Végigsétált az ismerős mégis most idegen folyosókon és a hátsó ajtón belépett a terembe. Odabent már mindenki a helyén ült néma csendben. McGalagony villámló szemmel meredt rá, de ő nem foglalkozott vele. Szeme újból végigsöpört a diákokon, de akkor sem találta a lányt.

A pódium közepére sétált és bársonyos hangon megszólalt.

− Köszöntöm az idei év tanulóit. Ez az év sok kihívást fog rejteni a számukra, de bízom benne, hogy mindenki méltón ki fogja állni a próbatételt. – Egy pillanatra megállt, majd folytatta. – A szabályok hasonlóak az elmúlt évhez. Tíz után egy diákot sem akarok látni a folyosókon, a Tiltott Rengeteg, mint ahogy a neve is mondja tiltott – emelte ki gúnyosan. -, és az ide évben két új tanárt is köszönthetünk a köreinkben. Alecto Carrow mugliismereteket míg Amycus Carrow sötét varázslatok kivédését fog tanítani. Remélem, hogy mindannyian kellő tisztelettel fognak bánni a tanáraikkal. És végül jó étvágyat kívánok a vacsorához!

Senki sem tapsolta meg. Ő pedig egy feszült, idegőrlő vacsorának nézett elébe. Az elsősök beavatásán szinte oda sem figyelt. A vacsorán is alig várta már, hogy elmehessen. És mikor végre mehetne, kinyílik a Nagyterem ajtaja. Már félig felkelt a helyéről, mikor meglátta. A szíve kihagyott egy ütemet, ahogy a lány belépett.

Az iskolai egyenruháját viselte, mégis sugárzott róla a határozottság és az erő. Varázsereje úgy ölelte körbe, mintha egy köpeny lenne, és Perselus még olyan távolról is érezte, ahogy ki-, kinyúl, hogy érzékeltesse a többiekkel a hatalmát. Sarah Selleck gyönyörű, erős nő benyomását keltette.

A kriptahangulat még mélyebbre zuhant. Sokan máris félve pillantgattak felé és a két Carrow felé, de Sarah csak széles mosollyal az arcán megindult előre és a Griffendél asztalánál leült Neville és Ginny közé.

− Ez a sárvérű mégis mit keres itt?! – kiáltott fel hisztérikusan Parkinson. Perselus összeszorította a fogát. Hát, máris kezdődik? Sellecknek is lehetett volna több esze, hogy nem provokál ki egy ilyen csetepatét.

Carrowék csak erre vártak és máris rávetették magukat a griffendélesre. Vagyis csak akarták. Hiába próbálták megátkozni a lányt, annak egy haja szála sem görbült meg. Továbbra is nyugodtan ült a helyén és eszegette a vacsoráját.

Végül Amycus durván megragadta a lány könyökét, mire Piton szeme összeszűkült. Szinte egyszerre lökték odébb Sarah-val a férfit mágia segítségével. A boszorka értetlenséget színlelve állt fel a helyéről és pillantott körbe. Szeme, mikor megakadt Pitonon, pajkosan megcsillant. Perselus a helyzet komolysága ellenére majdnem elmosolyodott.