Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

4. fejezet

A napok gyorsan teltek és az iskola beindult. De minden más volt. Ha azt hitték, hogy Umbridge rémuralma volt a legrosszabb, akkor most rá kellett jönniük, hogy van rosszabb is. A Carrow ikrek megtettek mindent, hogy megkeserítsék a diákok életét. Mugliismeret órán Alecto a muglik ellen próbálta nevelni őket, míg SVK-n sötét mágiát tanultak.

Mindennapossá váltak, hogy egy-egy diákot büntetésre küldtek holmi csetlő-botló ürüggyel. Sarah-nak igazat kellett adnia Perselusnak, a két Carrow nem az eszéről volt híres. Vele nyíltan még nem mertek kikezdeni, de a lány látta, hogyan pillantanak rá. Csak a megfelelő időpontra várnak, hogy lecsaphassanak.

Szeptember közepére a legtöbb diákon észrevehető lett nem csak a lelki, hanem a testi terror nyoma is. Sokakon ott virított egy-egy zúzódás, egy felszakadt ajak, vagy mint Neville esetében, egy törött kar. A griffendéles fiú nem teljesítette Amycus parancsát, mikor az arra kérte, hogy átkozza meg Deant. Ezért Amycus átkozta meg őt.

Mikor Sarah tudomást szerzett róla, az ereje kis híján felrobbantotta az előtte fortyogó bájitalt. Lumpsluck professzor pedig majdnem szívrohamot kapott ijedtében. Neville megérte lebeszélni a revansról.

Két nappal Neville sérülése után jött a következő csepp a pohárban. Sarah éppen átváltoztatástanra sietett Seamussal és Deannel, mikor meghallották a sikolyokat. Mindhárman azonnal futásnak eredtek. Mikor odaértek a két fiú lefagyva megtorpant, míg a lány dühösen a falnak csapta a két mardekárost.

− Vigyétek a gyengélkedőre és szóljatok Flitwick professzornak – vetette oda a lány a két fiúnak. Szemét nem vette le Crackról és Monstroról.

Seamus és Dean óvatosan felhúzta a megkínzott hollóhátast a földről és elvitték. Sarah egy pillanatra sem vette le a szemét a mardekárosokról. Mikor megpróbáltak felkelni, durván ismét a falnak vágta őket. Crack és Monstro nyögve fogadták az ütközést.

− Azt hiszitek, csak ti tudtok szenvedést okozni a többieknek? – sziszegte feléjük dühösen. – Hát, most megmutatom, hogy mi is az igazi szenvedés.

A lány elméjét teljesen ellepte a düh, képtelen volt reálisan gondolkodni. A régi és az új sérelmek is a felszínre törtek. Meg akarta nekik mutatni, hogy milyen is az igazi fájdalom. Azt akarta, hogy ők is érezzék, amit ők tettek vele tavaly.

Varázserejével nyomást fejtett ki a mellkasukra. A két fiú lélegzete elakadt és fuldokolva próbáltak levegőhöz jutni. Lassan kezdtek lilulni, de a lány még mindig szorosan tartotta őket.

− Miss. Selleck – csattant fel egy hang mögüle. A varázslat megszűnt, és Sarah értetlenül fordult hátra. Nem is ő szűntette meg. – Azonnal velem jön!

Piton rögtön megfordult és meg sem várta, hogy a lány követi-e. És a griffendéles csak állt egy helyben és dühösen meredt utána. Aztán megindult. Piton a pincébe vitte. Út közben több diák mellett elmentek, de egyikük sem mert közbelépni, csupán együttérző pillantásokat vetettek rá. És ő ettől csak még dühösebb lett. Az ereje ismét fellángolt, de valami ismét visszaszorította. A boszorka gyanakvó pillantásokat vetett az előtte lépkedő férfire. Ő volt az egyetlen a közelében, aki képes lehetett erre.

Perselus a volt irodája előtt megtorpant és kinyitotta az ajtót. Előre engedte a lányt és ő csak utána lépett be. Hangosabban a kelleténél csukta be az ajtót.

− Elárulná, hogy mégis mi a fenét művelt odafent? – sziszegte a férfi. Sarah oly rég hallotta tőle már ezt a hangnemet, hogy szinte el is felejtette.

Makacsul felszegte a fejét és konok pillantást vetett a másikra.

−Cruciatus átkot használtak egy ötödikes hollóhátason – vetette oda. – Elborult az agyam.

Perselus egy pillanatig némán meredt rá, aztán megszólalt.

− Igen, azt láttam – mondta. – Majdnem megölte őket.

− Csak ennyit tud mondani? – tette keresztbe a kezét dühösen a lány. Piton felvont szemöldökkel pillantott le rá.

− Mit vár tőlem?

−Hogy ne engem oktasson ki arról, hogy mi a helyes és mi nem – csattant fel váratlanul Sarah, mire Perselus arcán megrándult egy izom. Közel lépett a lányhoz és lehajolt hozzá, hogy egy szinten legyen a szemük. Mindkettejük szemében elfojtott indulatok cikáztak.

− Maga szerint mit érek el azzal, hogy kioktatom azt a két bolondot arról, hogy mi is a helyes? – kérdezte, és felvonta az egyik szemöldökét. – Elárulom, kislány, magamat sodornám bajba. És ha én innen eltűnök, akkor ennél csak rosszabb lesz. Felfogta?

Sarah összepréselt szájjal meredt fel a férfire. Tudta, hogy ő is hibás, de túl makacs volt, hogy ezt be is ismerje, pedig tévedni emberi dolog volt. De nem ilyen időkben. Neki jobb dolga is volt, mint hogy amiatt a két idióta miatt kerüljön Azkabanba. Bosszúsan kifújta a levegőt és hátrébb lépett.

− Igaza van – ismerte be végül nehezen. – Bolond voltam, hogy hagytam az érzéseimet eluralkodni.

Piton is felegyenesedett és ellágyult tekintettel nézett rá.

− Nem az érzéseivel van a baj, kisasszony – mondta. -, hanem, hogy úgy éreztem az ereje irányítja magát és nem maga azt.

− Nem – rázta meg a fejét enyhén a boszorka. – Az utóbbi napokban csak elfojtottam az indulataimat és a düh felerősíti a mágiát. Ezért használják gyakran ezt az érzést a fekete mágiához – mondta a lány és szégyenkezve lesütötte a szemét. – Ma én is átléptem egy határt, uram, és köszönöm, hogy megállított. Ha nem tette volna, akkor talán már gyilkos lennék.

Perselus finoman megemelte a griffendéles állát, míg a másik kezével eltűrt egy tincset a szeme elől. Ez volt az első bensőséges érintésük tavaly óta és ez az érintés magával hozta az eddig elnyomott érzéseket.

− Nem szabad, hogy a düh vezesse a cselekedeteinket, mert azzal saját magunkat és a körülöttünk élőket is veszélybe sodorhatjuk. – A két tekintett ismét összefonódott, de ezúttal teljesen más érzések csillogtak bennük. – Hidd el, én tudom – suttogta a férfi.

Sarah lehunyta a szemét és aprót bólintott, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

− Köszönöm – mondta, de ő sem beszélt hangosabban a másiknál. 

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni. :(