Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

11. fejezet

Sarah, amint észrevette, hogy Carrowék is ott vannak, hátrált egy lépést, de addigra már a két halálfaló is kiszúrta. Pálcájukat rászegezve mondták ki az első átkot, ami annyira meglepte a lányt, hogy reagálni sem volt ideje. Az ereje persze helyette is cselekedett, mégis ezzel csak még jobban ártott. Az átkok okozta fényesség még ki sem aludt, mikor újabb átok csapódott a pajzsának.

− Elég – emelte fel a hangját Perselus. A griffendéles azonnal felé kapta a fejét. A férfi szava, mintha egy csapot zárt volna el benne, az ereje rögtön visszahúzódott. Ám, az, hogy ő engedelmeskedett, nem jelenti azt, hogy a két halálfaló is így tett. A pálcájukból feltörő átkok a mellkasán találták el a lányt.

Sarah nyögve esett a falnak. Bevágta a fejét, de ez volt a legkisebb problémája. Ahol a két átok eltalálta, most egy hatalmas seb tátongott. A boszorka érezte, hogy nehezebben kap levegőt és minden egyes pillanattal kevesebb is jut el hozzá.

Hallotta, ahogy Ginnyék kiabálni kezdenek és azt is hallotta, hogy Perselus is enyhe idegességgel mond egy-két kéretlen szót Carrowéknak. A pálcája után tapogatózott, de az messze gurult tőle. Egyre nehezebben emelkedett a mellkasa és ezen a fájdalom sem segített.

− Miss. Selleck – hallotta tompán Perselus hangját.

A griffendéle ráemelte a szemét. Piton előtte térdelt és bonyolult bűbájokat mormolt, de a szeme félelmet sugárzott felé. A lány bágyadtan elmosolyodott és kezével ezúttal a férfi keze után tapogatózott. Tudta, hogy Perselus eltakarja a többiek elől, így nem kellett félnie attól, hogy lebuknak.

Ahogy megérintette a férfi meleg kézfejét, Perselus egy pillanatra megtorpant a varázslásban. Félt. Az átok, ami eltalálta a lányt, magában is halálos lehet, de Selleck rögtön kettőt kapott belőle. Átkozta magát, amiért közbe szólt és nem inkább cselekedett. Sarah miatta eresztette le a védelmét.

Minden erejével az őket összekötő aranyfonalakra koncentrált. Azok még mindig feszesek voltak, ami egy picit megnyugtatta. Beléjük kapaszkodva próbáld minél több mágiát átküldeni a lánynak, hogy segítse a gyógyulását, miközben nem hagyta abba bűbájt sem.

Hosszú percek kellettek, de végül sikerült összezárnia a sebet. Sarah feje előre bukott, és Perseluson egy pillanatra átfutott a félelem, hogy mi van, ha a lány túl sok vért vesztett. Remegő kézzel nyúlt a boszorka arcához, és mikor megérezte a bőrén a másik kifújt levegőjét, megkönnyebbült. Egy pillanatig még meredten ült Selleck előtt, aztán erőt gyűjtve felállt és komor arccal a két Carrowhoz fordult.

− Maguk az irodámba! – Hangja halk volt mégis jeget lehetett volna vele vágni. Arcára komor árnyékokat vetettek a fáklyák fényei. A férfi érezte, hogy eluralkodik rajta a sötétség, amit már nagyon régen érzett utoljára. Talán, mikor elvesztette Lilyt. Most az ereje újra haragos csápokkal nyújtózott a két halálfaló felé. Tudta, hogy vissza kell fognia magát. Nem bánthatta őket, de ez nem jelenti azt, hogy nem szabhatja meg nekik a miheztartást. Ideje visszaélnie a Nagyúr ígéretével, mert nem hagyhatja, hogy Sarah-nak bármi baja is legyen. Ezek bármikor megölnék, ha lenne rá esélyük, ő pedig ezt nem hagyhatja. Elég volt egyszer elveszítenie azt a nőt, akit szeretett, nem fogja újra átélni, még ha soha sem zárhatja majd az ölelésébe nyíltan.

A két halálfaló remegve, ellenkezni nem merve indult meg az igazgatói felé. Piton sötét pillantással követte őket egészen addig, amíg eltűntek a kőszörny mögött. Utána a még mindig megkötözött griffendélesek felé fordult. Pálcájának egyetlen intésével elengedte őket, amire ők meglepett pillantást vetettek a férfi felé.

− Vigyék Miss. Sellecket a gyengélkedőre – mondta Piton, és erősen vissza kellett fognia magát, hogy a hangjában ne tűnjön fel az aggódás. – Aztán szóljanak a házvezetőjüknek. Mondják el neki, mi történt! Továbbá jelentkezzenek nála büntetőmunkára. És meg fogom tudni, ha elhallgatják a dolgokat!

Még egy utolsó parancsoló pillantást vetett a diákokra, aztán elindult az irodája felé. Perselus Piton Lily halála óta egy érzéketlen seggfej volt, de most kényszerítenie kellett magát, hogy ne nézzen le az ájult boszorkára. A szíve, mely évek óta meg volt fagyva, tiltakozva dobbant minden egyes lépésénél, ellenezve, hogy otthagyja a lányt. De az esze ismét erősebbnek bizonyult a szívénél, így megtorpanás nélkül sietett fel az igazgatói irodába vezető lépcsőn.

Odabent Carrowék feszülten várakoztak, és mikor ő megjelent, csak még idegesebbek lettek. Perselus egy icipicit hagyta, hogy eluralkodjon rajta a düh, és a két halálfaló máris kétfelé repült. De őt ez egyáltalán nem érdekelte. Egyetlen intéssel magához hívta a földön fetrengőket és sziszegve az arcukba meredt.

− Maguk tényleg ennyire idióták?

− Nem értem, Perselus... - cincogta Amycus.

− Nem, hát persze, hogy nem – húzta gúnyos mosolyra az ajkát a férfi. Erejével nyomást fejtett ki rájuk, mire azok fájdalmasan próbálták összehúzni magukat.

− Ez csak egy sárvérű – nyögte dühtől csillogó szemmel Alecto, de a mérge hamar átváltott fájdalomba, ahogy Piton még egy kicsit szorított rajtuk.

− És nektek nem tűnt fel, miért ő az egyedüli sárvérű az iskolában? – vonta fel a szemöldökét, de belül már magát is utálta, amiért a gyűlölt szót kellett használnia Sarah-ra. – Szerintetek, miért maradt itt ahelyett, hogy elbujdosott volna?

− Nem...nem tudjuk – rebegték egyszerre a testvérek.

Perselus fogcsikorgatva meredt rájuk. Legszívesebben megölte volna őket, de helyette inkább undorodva, a kelleténél erősebben ejtette őket a földre.

− A lány az enyém, a Nagyúr nekem adta – jelentette ki. A levegő után kapkodó halálfalók eltátott szájjal néztek fel rá. Szemükben ott volt a döbbenet. – És így mindenki más előtt tiltottá tette. Ha még egyszer pácát emeltek rá, én magam foglak titeket megölni – sziszegte.

Alecto és Amycus összerezzenve hajtott fejet előtte. Perselus komolyan kezdte magát úgy érezni, mintha ő lenne a Nagyúr. Előtte szoktak így remegni. De most nem is bánta. Jobb, ha félnek tőle, mert így legalább megtartják a két lépés távolságot Sellecktől.