Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

19. fejezet

Sikítva ébredt fel. Az ajtó azonnal kivágódott, ami egyáltalán nem nyugtatta meg. Hamarosan két kar fonódott köré, ő pedig riadtan próbált menekülni. Azonban az orrába ismerős illat kúszott, ami arra késztette, hogy ellazítsa feszült izmait. Zokogva kapaszkodott Perselus ingjébe.

− Csss – nyugtatgatta a férfi. Kezével apró köröket rajzolt a lány hátára.

− Nagyon fáj – nyöszörögte Sarah.

Perselus elhúzódva tőle mérte végig a griffendélest, már amennyit látott belőle a sötétben.

− Mid fáj?

Sarah keze megszorult a férfi ingjén és az ajkába harapott. Egy pillanatra felnézett Pitonra, aztán lesütötte a tekintetét. De ennyi is elég volt, hogy a férfi rájöjjön, mije is fáj a lánynak. A szoba azonnal megtelt a mágiájával, ahogy az újbóli kitöréssel fenyegetett.

A boszorka azonnal eltávolodott tőle, mintha attól tartana, hogy őt akarja bántani. Erre a gondolatra Perselus azonnal visszafogta magát és egy intéssel újabb üvegeket bűvölt magához.

− Tessék – nyújtotta óvatosan a lány felé a két bájitalt. – Ezek majd segítenek.

Sarah bólintva vette el tőle, és mielőtt megitta volna őket, még vetett rá egy hálás pillantást. A második bájital után azonnal kezdett leragadni a szeme. Utolsó erejével még a férfi keze után nyúlt és motyogva megszólalt.

− Ne hagyd, hogy elvigyenek!

Perselus szomorú szemmel figyelte az alvó lányt. Egész éjjel mellette maradt. Nem is igazán aludt, talán néha elbóbiskolt, de azonkívül végig éberen vigyázta a boszorka álmát.

Sarah nyolc körül kezdett mozgolódni. A férfi visszafojtott lélegzettel várta, hogy felébredjen. Reménykedett benne, hogy az éjszaka során talán valami megváltozott a lányban és legalább tőle nem fog félni. Mikor meglátta a kék tekintetet, ami felettébb élénken pislogott rá annak ellenére, hogy csak most ébredt fel, kifújta a benntartott levegőjét.

A boszorka hosszú ideig csak bámult rá, és Perselus nem mert megszólalni, nehogy kizökkentse a másikat ebből a nyugodt pillanatából. Aztán a lány szeme az összekulcsolt kezükre rebbent, amit egész éjjel szorongatott. Sarah maga elé emelte az összefonódott ujjaikat, és az arcán, mintha szomorúság suhant volna át, ahogy bámult rájuk. Végül sóhajtva visszaejtette maga mellé őket és elengedte a férfi kezét.

− Sajnálom a tegnapi viselkedésemet – szólalt meg rekedten a lány, de nem mert Pitonra nézni. – Nem érdemelted meg, hogy így bánjak veled.

− Semmiért nem kell elnézést kérned – felelte határozottan a férfi. – Nekem kell, amiért nem értem oda időben.

− Ha te nem érsz oda, akkor csak rosszabbul jártam volna – nézett egyenesen az ónixokba Sarah.

− De ha előbb odaértem volna, akkor még ennyit sem kellett volna kiállnod!

Perselus talpra ugrott és dühösen cirkálni kezdett a szobában. Az ereje körülfonta a testét és vibrálva adta a lány tudtára, hogy a férfiben komoly érzelmek dúlnak.

− Háború van, Perselus – mondta halkan a griffendéles. – Nem mondom, hogy nem fáj, de én még mindig jobban jártam, mint akiket valóban megerőszakoltak. – Némi hallgatás után vonakodva hozzátette, mint aki fél attól, hogyan fog reagálni a férfi. − Mocskosnak érzem magam.

Piton megtorpant a járkálásban és hitetlenkedő arccal felé fordult.

− Te? Mocskosnak? – kérdezte susogva a férfi. Arcán düh suhant át, de egyáltalán nem a lánynak szólt. – Neked nincs okod bármiért is szégyent érezned! – csattant fel, amitől Sarah összerezzent. – Annak a kettőnek van! És garantálom neked, hogy kamatostul meg fogják bánni azt, amit veled tettek!