Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

6. fejezet

Két héttel később már mindennapossá váltak az összetűzések. A diákok, különösen a griffendélesek, a sarkukra álltak. Szabotálták az órákat és Carrowék minden tettét. Perselus sosem mondta volna ki hangosan, de büszke volt arra, hogy az a fafejű brigád képes volt összefogni. Ezzel ellentétben csalódott a mardekárosokban. Nem hitte volna, hogy mind a halálfalók mellé állnak.

Sarah remekül összefogta az embereket, miközben éjt nappallá téve kereste Hollóháti diadémját a Szűkség szobájában. Eddig eredménytelenül járt, de érezte, hogy ott van.

Péntek révén egészen sokáig maradt, és csak akkor hagyta félbe a munkát, mikor a hasa követelőzően megkordult. Sietve elhagyta a termet és a Nagyterem felé vette az irányt. Mikor belépett a terembe, érezte, hogy valami nincs rendben. A mindennapossá vált csendbe most keserű düh keveredett. Előrébb lépdelt, hogy rendesen lássa, mi folyik a tanári asztal előtt.

Elkerekedett a szeme, ahogy meglátta Ginnyt a két halálfaló előtt térdepelni. Pillantása végigsöpört a tanárokon, akik ott voltak. McGalagony tehetetlenül hevert az egyik szék mellett, míg Piton sehol sem volt. A többi tanár, mintha a székéhez lett volna ragasztva, nem mozdult.

Sarah ragadozó léptekkel indult meg az asztal felé. A diákok utat engedtek neki, miközben néhányuk szemébe remény költözött. Neville és több griffendéles csatlakozott hozzá, de neki nem volt szűksége rá. A pálcája villámgyorsan előcsúszott a pálcatartójából és egyetlen intéssel mindkét Carrowot lesöpörte a pódiumról. A halálfalók fájdalmasan felnyögtek, míg Ginny kitágult szemmel pillantott rá. A mardekárosok pálca után kaptak, mire a többi ház tagjai védelmezően Sarah elé állt.

Amycus és Alecto lassan feltápászkodott a földről, miközben egy pillanatra sem vették le a szemüket a lányról. Még mielőtt akár egy átkot is kiejthettek volna a szájukon, a boszorka lefegyverezte őket.

− Mégis mi folyik itt? – A haragos hangra mindenki összerezzent. Sarah kitartóan meredt a halálfalókra, míg a hang ismét fel nem csattant. – Kérdeztem valamit!

A griffendéles ekkor lassan hátrafordult és Pitonra meredt, aki mint a halál, állt az ajtóban.

− Nahát, igazgatóúr! – kiáltott fel meglepetten a lány. – Magát is lehet látni? – Sarah negédesen elmosolyodott, miközben megrebegtette a pilláit a férfi felé.

Piton arca, ha lehet, még jobban elborult, a következő pillanatban pedig Sarah átbukott az egyik asztalon. Többen felkiáltottak, míg Neville sietve a lány mellé térdelt. A lány megrázta a fejét, hogy kiűzze a zavartságot belőle, miközben perzselő pillantást vetett a férfire. Piton egy gúnyos mosolyt küldött felé és lassan megindult. Útjából a diákok reszketve húzódtak félre.

− Nahát, Miss. Selleck már megint szabályt szegett – sétált a lányhoz Perselus utánozva a másik hanghordozását. – Úgy tűnik ideje annak a büntetőmunkának. – Piton főlényesen pillantott le a boszorkára, aki bátran állta a hideg pillantást.

− Csak hajrá – felelte makacsul Sarah. – Az még nem változtat a tényen, hogy halálfalók vannak az iskolában, akik tanárnak adják ki magukat. Annyiszor küld büntetésre, professzor, ahányszor akar, de akkor sem fogok engedelmeskedni holmi imposztoroknak – sziszegte a griffendéles.

A diákoknak elakadt a lélegzete. Senki sem merte nyíltan kimondani a tényeket és szembeszállni velük. Most a lány megtette, és ez egyben fenyegetés is volt. Perselus szeme egy pillanatra megrebbent, aztán mutató és hüvelykujja közé csippentette a boszorka állát. A griffendéles arcán undor tűnt fel, amit egy pillanatra még a férfi is elhitt.