Tisztalelkű sorozat 2. - Lelkek háborúja

14. fejezet

Sarah mosolyogva tette le a tükröt a kezéből. Harryék sikeresen megkapták a baziliszkusz fogakat és elpusztították a nyakláncot. Hamarosan betörnek a Gringottsba is és megszerzik a serleget. Ez a kis győzelem új erőt adott az Arany Triónak és neki is. Ugyan még nem lelte meg a diadémot, de érezte, hogy egyre közelebb van hozzá.

Mióta Nevillek megtudták az igazat róla és a horcruxokról, ők is másképpen viselkedtek. Már nem rohantak fejjel a falnak és mielőtt bármit is csináltak, szóltak Sarah-nak, akinek így nem kellett azon aggódnia, hogy mi lesz velük.

Perselust konkrétan egy hete nem látta. Mivel a lány nem igazán járt étkezni, vagy ha mégis, akkor is inkább a konyhába ment, még ott sem látták egymást. Pedig hiányzott neki. Még mindig nem tudta, hogy mi van közöttük, de abban biztos volt, hogy ő beleszeretett abba a mindig morcos férfibe. És Perselusnak is éreznie kell valamit iránta, hiszen ő csókolta meg! Ezúttal nem volt semmi oka, hogy megcsókolja, legalábbis nem olyan, aminek köze lenne egy bizonyos bájitalhoz.

Sarah nem sűrűn engedte meg magának, hogy a férfin és a hozzákötődő érzelmein gondolkozzon. Helyette inkább a Titkok kamrájában felfedezett könyvtárban múlatta az idejét. Rengeteg új dolgot megtudott. Mardekárnak még a Tisztalelkűekről is van könyve! Ő mindenesetre elsősorban olyan könyvet keresett, ami a horcruxokról szólt. Reménykedett benne, hogy talál valamit, amivel megtalálhatná őket, de eddig csak említésszerűen találkozott velük.

A sebe még mindig fájt, de még arra sem volt ideje, hogy bájitalt kérjen Madam Pomfreytól. Különben is, azok másoknak jobban kellenek, mint neki. Az óráin szinte majdnem elaludt, annyira kimerítette a folyamatos kutatás és küzdelem. A tanárai, még ha nem is tudták, hogy mit csinál, de abban biztosak voltak, hogy ő az egyik kulcsfigurájuk, így békén hagyták és a jegyekkel sem nagyon zargatták. Nos, kivéve Carrowékat.

Sarah éppen egy újabb borzalmas SVK-n volt túl. Borzalmasan fáradt volt, ráadásul egésznap nem evett, amitől már rosszul is volt. Szeretett volna lejutni a konyhába, de alig hagyta maga mögött a tantermet, mikor egy éles hang csattant fel mögötte.

− Az igazgatóiba Selleck!

Sarah lehunyta a szemét és egy halovány mosoly tűnt fel az ajkán. Egy hete nem hallotta ezt a hangot.

Vontatottan megfordult és követni kezdte az előtte, lobogó talárral haladó férfit. Azonban, amikor beértek az igazgatói irodába, Piton nem állt meg, hanem tovább haladt egy másik ajtóhoz, ami viszont lefelé vezette őket. Sarah sóhajtva lépkedett Perselus után. Látta, hogy a férfi válla már nem olyan merev, mint a folyosón volt, és most már leplezetlenül pillantott rá, de ő túl fáradt volt, hogy beszéljen. Pedig akart. A szíve őrülten dobogott, amiért itt lehet kettesben Pitonnal.

Ahogy haladtak lefelé, úgy lett egyre hűvösebb a levegő, és a lánynak nem kellett nagy ész, hogy rájöjjön, a pincében vannak. Egy újabb ajtó után, pedig egyenesen Perselus hálókörletében voltak. A griffendéles elrévedve pillantott végig a szobán, ami pontosan ugyanolyan volt, mint tavaly. Figyelmét az elé lépő férfi vonta el. A lány felnézett Pitonra, akinek ugyanolyan sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt, mint neki.

Perselus gyengéden az arcára simította a kezét és ellágyult tekintettel pásztázta végig az arcát.

− Mit keresünk itt? – kérdezte halkan Sarah.

− A Nagyúr nem is olyan rég magához hívatott – mondta a férfi és lassan eleresztette a lányt. Sarah enyhe ijedelemmel nézett végig a másikon. – Eléggé... - kereste a szót Piton. – megviselt állapotban volt.

− Mi történt?

Perselus felvonta az egyik szemöldökét.

− Azt hiszem, ezt nekem kellene kérdeznem – felelte. – Nem csinált mostanában valamit?

Sarah mosolyra húzta a száját és incselkedő pillantást vetett a férfire.

− Na, de professzor – tette az ártatlant. – Mégis mit tehetnék én a Nagyúr ellen?

− Oh, elég sokat – lépett közelebb Piton a boszorkához. – Már csak az a kérdés, hogy mit csinált most? – hajolt a lány füléhez, hogy belesuttoghassa a szavakat. Sarah-t kirázta a hideg és lehunyta a szemét.

− Lehet, hogy eljutattam néhány baziliszkusz fogat Harryéknek – motyogta a griffendéles.

Perselus hátrébb húzta a fejét, hogy bele tudjon nézni a lány szemébe, majd egy nagyon halovány mosolyra húzta az ajkát. Újra előre hajolt, de Sarah ajkától pár milliméterre megtorpant.

− Maga felettébb ravasz egy nő. – Minden egyes szóval súrolta a másik ajkát, amitől a griffendéles szemében vágy lobbant.

− Talán mardekárosnak kellett volna lennem – felelte kábultan.

− Talán – biccentett a férfi, és tovább nem várva megcsókolta a lányt. Sarah térde megroggyant. Még pont időben sikerült belekapaszkodnia Perselus karjába, mielőtt elesett volna. A férfi azonnal átkarolta a derekát és szorosan tartotta.

A boszorka érezte, hogy egyre jobban szédül és lassan rá kellett jönnie, hogy ezúttal nem Perselus csókjától. Elszakadt a férfitől és felnyitotta a szemét. Azonnal forogni kezdett vele a szóba, amitől megtántorodott. Perselus homlokráncolva pillantott végig rajta, majd gyorsan leültette a kanapéra.

− Mi történt? – kérdezte.

− Rosszul vagyok – mondta halkan a lány, és újra lehunyta a szemét, miközben hátradőlt a kanapén. – Egész nap nem ettem és napok óta nem aludtam.

Perselus azonnal szólt az egyik manónak és ételt rendelt. Dühös volt a lányra, amiért az megint nem foglalkozott magával.

− Mikor fogja végre megtanulni, hogyha tönkre teszi magát, nem tud segíteni senkinek sem? – kérdezte vibráló dühvel a hangjában.

Sarah felnyitotta a szemét és a férfire nézett. Perselus szeme dühösen villant rá, de a düh mögött a boszorka meglátta az aggódást is, amitől képtelen volt nem elmosolyodni.

− Nem tudom, maga hogyan tervezi ezt a háborút, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem fogom túlélni – vallotta be halkan a lány. Piton szeme sötéten megvillant, aztán egy pillanat alatt elkapta a griffendélest és lerántotta a kanapéra. Sarah körül elmosódtak a dolgok olyan gyorsan forgott vele a világ. Perselus közvetlen közelről meredt rá és nagyon is úgy nézett ki, mint aki menten megátkozza.

− Ha még egyszer azt meri mondani, hogy feladja, akkor nem fogja megköszönni, amit tőlem kap, kislány – susogta veszélyesen halkan. – Igazán képmutató, hogy tőlem elvárja, hogy küzdjek, miközben maga feladja – húzta gúnyos vicsorra a száját.

− Nem adtam fel – ellenkezett Sarah. – Egyszerűen olyan érzésem van, mintha valami rossz közeledne.

− Háború van, Miss. Selleck – felelte kioktatólag Piton. – Ez nem elég rossz?

−Ne gúnyolódjon velem – vetett perzselő pillantást a férfire a boszorka.

− Akkor ne viselkedjen bolondként! – vágta rá mogorván a férfi.

− Miért? – kérdezte halkan a lány, és Perselus látta, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. – Bolond lennék, amiért félek? Próbálok erős lenni, annyi embert megvédeni, ahányat csak tudok, segíteni Harryéknek, de egyszerűen napról napra úgy érzem, hogy nem vagyok elég – fordította el szégyenkezve a fejét Sarah. – Fáradt vagyok, Perselus – nézett fel egy pillanatra a lány.

Piton meglágyultan figyelte a griffendélest. Már értette, miért ilyen a lány. De muszáj lesz kitartania, mert ha ő nem tart ki, akkor neki sem lesz tovább célja, amiért harcolhatna.

Nem válaszolt a griffendélesnek, helyette lehajolt és összeérintette az ajkukat. Finoman csókolta, hogy érezze, ott van vele. Sarah átkarolta a nyakát és kétségbeesetten magához húzta. Perselus megérezte az arcán lecsorduló könnyeket. Legszívesebben eltűnt volna a lánnyal, de tudta, hogy egyikük sem tudna tiszta lelkiismerettel lelépni és mindent hátrahagyni. Így inkább addig csókolta, míg már égett a tüdeje az oxigén után.

− Túl fogjuk élni – mondta határozott hangon a férfi.– És utána esküszöm neked, hogy mindent megteszek, hogy boldog legyél!