𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

18. rész

(SEONGHWA szemszöge)

Egy nagy sóhaj kieresztése után fáradtan dobtam le magam a kanapéra, majd fejem a támlára hajtottam. Nehéz napom volt, az egyszer biztos... Kezdve azzal, hogy reggel megégettem a kezem rántotta készítés közben, aztán, amikor elkezdtem volna takarítani, a szekrényből rám esett a felmosó, utána délután jött a több órás tánc edzés. Igaz, hogy azt élveztem a legjobban a felsoroltak közül, de most éppen amiatt szenvedek annyira a fáradtságtól, szóval hagyom magam morogni még egy picit.

Mellesleg, ha még az előbb említett dolgok nem lettek volna elegek mára, ráadásképp egész nap az esküvőn rágódtam.. Jobban fogalmazva, főleg egy valakin, Yeosangon. Akkor találkoztunk utoljára. San mondta, hogy sürgős eset volt, ezért haza kellett mennie Wooyounggal, amin melyik normális ember nem kezdett volna el aggódni?! Mikor megkérdeztem, hogy mégis mi történt, csak annyit válaszolt, hogy semmi különös (amit az előző szavai után elég nehéz volt elhinnem), és majd én is értesülök róla a közel jövőben.

Természetesen ezután még jobban kezdtem aggódni, de így visszaemlékezve, nem hiszem, hogy megérdemeltem volna a választ. Egész este hanyagoltam őt, még táncolni se tudtunk, pedig megígértem. Mondjuk ez nem csak az én saram volt, merthogy egy bizonyos személy marasztalt engem magánál, de az már az én hibám, hogy engedtem neki. Akkor nem éreztem nagy bűntudatot, mivel iszonyúan élveztem a társaságát, szégyenszemre még az után is táncoltam vele egyet, miután megtudtam, hogy Yeosang elment. Így elmondva elég gonosznak tűnhetek, de nem tehettem mást, túlságosan hiányzott, hogy Hongjoonggal lehessek... 

Az esküvő után csupán annyit beszéltünk, hogy majd ő fog keresni engem a következő három napban valamikor. Ez a harmadik nap, de eddig semmi életjelet nem adott. Nem tudom, hogy ennek örüljek vagy ne. Fogalmam sincs, hogy mit akar mondani, és arról sincs, hogy miért lépett le olyan nagy sietséggel, hogy még csak elköszönni se volt ideje, de józan ésszel belegondolva, természetesen köze lesz hozzá annak, hogy az egész estét Hongjoonggal töltöttem. Nem tehetek mást, bármennyire is nem akarom, de muszáj lesz vállalnom a felelősséget.

Feltápászkodtam ülő helyzetbe, majd a táskámért kezdtem nyújtózkodni, hogy elővegyem telefonom. Ha ő nem lép semmit, akkor majd én.

Kezembe vettem az eszközt, majd kikerestem Yeosang névjegyét, de ahogy rákattintottam volna, az emlegetett személy beelőzött, így helyette a tőle kapott üzenetet nyitottam meg.

Yeosang

szia...

tudom, azt mondtam,
hogy majd én kereslek

csaaak

kicsit el voltam havazva,
minden eléggé kesze-kusza volt,
de mostanra már kb tisztázódtak
a dolgok

tudunk beszélni?

felhívhatlak?

Seonghwa

igen

sőt

kérlek

hívj

Yeosang

ohh

hát oké

akkor

hívlak