𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

20. rész

(YEOSANG szemszöge)

- Ezután nem megyünk el valahová? Kinéztem egy jó filmet. Ma este ráérsz? - tettem le az asztalra teám, amit eddig szürcsölgettem. Nem akarok rögtön szakítani vele, legalább előtte fizetek neki egy mozijegyet, beülünk a filmre, aztán jó hangulatban válunk el a film miatt. Vagyis hát... Ez lenne a terv.
- Mi? Öhm... Tessék? - pillantott rám zavart fejjel.
- Már vagy öt perce hozzád beszélek. Hol jár az eszed?
- Bocsi, éjszaka nem tudtam sokat aludni.
- Ezt sajnálom. De eljössz velem, vagy sem? - kérdeztem meg újra.
- Nem valószínű. Mikor kezdődik?
- Ötkor.
- Basszus - nyitotta tágra szemeit.
- Mi az? Nem tudsz jönni? - kérdeztem szomorúan. Így most hogy a francba szakítsak veled? Nem tudom csak úgy random beszúrni a beszélgetésbe!
- Fogalmam sincs, mit tegyek... - kezdett suttogni - Figyelj, kérdezhetek valamit? - fordult felém kissé kétségbeesett arccal. Bólintottam, majd feltette kérdését - Kedvelsz engem?
- Persze - vágtam rá egyből, semmi gondolkodás nélkül, hogy még jobban megnehezítsem a dolgom - Amúgy nem lennék itt.
- Azt hiszem rosszul fogalmaztam meg, hogy mit akarok. Szeretsz engem?

Tátott szájjal néztem rá, hogy ezt most komolyan megkérdezte-e, vagy csak képzelődök. Ez
miért is érdekli ilyen hirtelen?! Mit mondjak erre? Hogy nem, pont ezért akarok szakítani? Arggh, ennek nem kéne ennyire bonyolultnak lennie. Lehet most kéne elmondanom. Ha megkérdezte, akkor már úgyis sejti, nem?

Még talán egy percig csak ültem előtte tanácstalanul.
Miután mindent átgondoltam, és felkészültem, hogy válaszoljak neki, gyorsan beelőzött, és közbeszólt.

- Sajnálom, nem tudom, miért kérdeztem ilyet. Inkább ne válaszolj! Főleg, ha ennyit kell gondolkodnod rajta - állt volna fel, de gyorsan visszafogtam. Nem hagyhatom, hogy csak így elmenjen. 

- Seonghwa, kérlek ülj vissza, és mondd el, mi a baj! - kértem meg szépen, komolyra fordítva a szót.
- Nincs semmi baj. Mehetek?
- Nem, nem mehetsz el csak úgy, miután ilyet kérdeztél. Magyarázd meg, miért tetted! - rivalltam rá. Ki tudja, a végén még ő szakít velem - Kérlek!
- Oké... jól van - ült vissza helyére - Elmondok mindent. De légyszi, ne utálj meg!
- Uhm.. Oké, nem foglak. Hallgatlak. De légy velem őszinte!
- Rendben. Szóval, tudod van a volt barátom, Hongjoong.

- Aha, persze - oké, ez most már hivatalosan is bonyolultabb, mint képzeltem, hogy lesz. Azt hiszem hagyom a tervemet, és csak alkalmazkodok a szituációhoz.
- Nem rég véletlen összefutottam Hongjoonggal a táncstúdióban. Pontosabban direkt, de nem az én részemről, bár az most teljesen mindegy. Elkezdtünk beszélgetni és... megkért valamire.
- Igeeen? Mire kért meg? - kezdtem noszogatni, mert mondata után hosszabb időre elhallgatott.
- Egy olyan dologra, amihez tudnom kell, hogy szeretsz-e, mert ha nem, akkor kicsit könnyebb szívvel csinálnám meg, mint alapból.
- És mégis mi ez a dolog?
- Hát... Öhm... Izé... T-tudod..
- Nem, nem tudom. Kérlek, mondd el! Utána válaszolok a kérdésre.
- Rendben, de előtte felvezetném kicsit, hogy érthetőbb legyen-
- Nem, Seonghwa! Csak mondjad! Megígértem, hogy nem utállak meg, ahogy te is mondtad a telefon beszélgetésünknél, hogy neked sincs okod, hogy utálj engem.
- Az utóbbi hogy jön ide?
- Cs-csak, e-emlékeztetlek rá, hogyha valami olyasmit mondanék, ami talán nem tetszene. Szóval mire is kért meg? - hárítottam a témát.

- Arra, hooogy-
- Az Isten szerelmére, Hwa, mondd már!
- Abban állapodtunk meg, hogy mivel ő szívesen újrakezdené, ezért ha én is, akkor ma, ötkor találkozunk egy cukrászdánál, és megbeszéljük a dolgokat - hadarta el egy szuszra.
- Ohh - adtam a tőlem telhető legnagyobb reakciót - És te el akarsz menni?
- Igen... Vagyis... Tudom, nem lenne okom rá, mert itt vagy te, meg egyszer már szakítottunk, és nincs garancia arra, hogy ez ne történne meg újra, de nem lehetek veled, amikor igazából vele akarok lenni. Szóval...