𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

10. rész

Nagyot ásítva fordultam egyet az ágyon és kinyitva szemem Seonghwa szuszogó pofiját láttam meg elsőnek. Mivel valamilyen oknál fogva, eddig a kezén aludtam, reflexszerűen húzta el azt onnan és dobta át egy kényelmesebb helyre. A kis akciója után meg se moccanva szundikált tovább, én meg kihasználva az alkalmat, hogy egyhamar nem fog felébredni, elkezdtem birizgálni haját, majd finoman gyűrkészni arcocskáját. 

Nem csodálom, hogy nem akar felkelni, tegnap eléggé elfáradhatott. Itt természetesen a kosárlabdára gondolok. De bevallom, én is eléggé kivagyok. Ha ezentúl mindig Seonghwa választ programot, edzettebb leszek, mint életem során valaha. 

Mivel tegnap nem sikerült semmi jó filmet sem találnom, (mondjuk nem is nagyon erőltettem meg magam) és neki sem volt ötlete ezért abban maradtunk, hogy nézzük azt ami épp a tévében megy. Tíz perc kapcsolgatás után a legnormálisabb műsort választottuk ki amit találtunk. Így lyukadtunk ki A kis hableánynál. Szóval minden élelmünket amink volt a nappaliba hurcoltuk, és összebújva, egymást etetve tartottunk romantikus estét Ariel és barátai társaságában. 

Őszintén szólva, nekem egészen bejött az egész szitu. Meg volt a kaja, a csöpögős, romcsi film és még volt is kivel ölelkeznem. Igaz, nem ez a kedvenc disney mesém, és ahogy észrevettem Seonghwanak sem. Míg én próbáltam követni a mese történéseit, ő végig ette az egészet és amikor egy kicsit is nem figyeltem oda, rögtön magához csábított és a törődésemet igényelte. Miután adtam neki egy kis szeretetet, megkértem, hogy koncentráljon a filmre, de lehet nagyon leszívta az agyát ha még most sem ébredt fel szegényke. 

Miután már elégnek véltem arca kínzását, óvatosan felültem az ágyon és hagytam Songhwat tovább aludni. Olyan aranyosan szundított, hogy szívesen néztem volna még tovább, de az elég para lenne ha arra ébred, hogy az arcába hajolva bámulom őt. Ha meg lefotózom akkor az a nyálas pasi lennék, amit nem akarok, így a legjobb ha lefoglalom magam. Ő is feltalálta magát nálam, ezért biztos nem bánja ha én is körül nézek itt egy kicsit. 

A szobából halkan kiosonva tartok egyenesen a konyha felé. A többi helyiséget tegnap már meg tudtam szemlélni, de itt csak a tömérdek nasi kihordásakor tartózkodtam. Beálltam középre, és gondolkoztam, hogy mi legyen a következő lépésem. Semmi érdekes nincs itt, egy átlagos konyhában ácsorgok egyedül. Bár nem tudom mi másra számítottam. 
A hűtőbe bebújva kezdtem nézelődni élelem után, igaz nem vagyok nagyon éhes, de jobb ötletem nincs, hogy mit tudnék csinálni. A talált zsömléhez próbálok hozzávalókat keríteni, és kitalálni, hogy hol lehetnek a tányérok. 
Leültem az egyik székre az ebédlőasztalnál és elkezdtem csendben elfogyasztani a kis szendvicsemet. Nem ez lesz életem lakomája, de egy kis időre elég lesz.

Hamar el is fogyott a laktató reggelim, ezért a hálóba lopakodtam és visszatelepedtem a még mindig alvó Seonghwa mellé. Csak negyed óra telhetett el mióta távoztam innen, és nem is vártam, hogy ez idő alatt felkel, de most már jól esne egy kis társaság. Felmerült az ötlet, hogy addig szuggerálom szememmel míg fel nem ébred, de ezt elvetettem annyival, hogy kezdek megőrülni. Jobb ötlet híján magamhoz kaptam telefonom, hogy ráírjak Woora. Szuszogó nagyfiúm mellkasára hajtva fejem küldtem el üzenetem legjobb barátomnak.

Yeosang

Woo

unatkozom

mit csináljak?

valami olyat mondj,
amit egyedül is tudok
egy másik ember 
lakásában