𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

22. rész

- Yeosang, itt várok rád lassan már húsz perce - dörmögött a telefonba Jongho, haragját visszatartva - Te meg még csak most, ebben a pillanatban indultál el?!
- Hehet... Igen. Nagyon sajnálom, de ígérem sietek.
- Nem elég, hogy sietsz, kérlek rohanj úgy, ahogy tudsz. Fogadjunk, hogy megint valami idióta műsor ment, ezért nem nézted az időt.
- Ez nem így van! A főzős műsorok igenis hasznosak.
- Megmondtam.
- Jól van, Jongho, értem, hogy már ott vagy egy ideje, de ha feltartasz az utam közben, akkor még lassabban fogok odaérni miattad.
- Oké, akkor lerakom, de ha nem leszel itt tíz percen belül, akkor este csinálsz nekem vacsorát, ha már így felkészültél a főzésre - szinte el tudtam képzelni, ahogy önelégülten mosolyog maga elé, mert tudja, hogy úgysem érek oda időben.
- És ha odaérek tíz percen belül?
- Akkor én csinálok neked.
- Biztos, hogy nem, a végén még füstmérgezést kapunk a felrobbantott étel miatt.
- Hé, annyira azért nem vagyok rossz, de ha így akarod, akkor majd rendelünk, és én fizetem.
- Ez már jobban hangzik.
- Sejtettem.
- Most leteszem, tíz percen belül ott vagyok.
- Vagy nem.
- Jongho!
- Bocsi, várlak - tette le a telefont. 

Minden gyorsaságom összeszedve kezdtem loholni az utcán, hogy odaérjek időben.
Nem igaz, hogy sokkal közelebb lakok ehhez az étteremhez, mint ő, mégis én kések el. Arról nem is beszélve, hogy én találtam ki, hogy ő válasszon, és mondtam, hogy biztos nem kések majd.

Néhány embert megelőzve értem el a zebráig, de természetesen az a rohadt lámpa nem akarta megváltoztatni a színét, ezért a várakozás közben folytattam magamban a fortyogást.
Néhány perc után nagy nehezen sikerült zöldre váltania, így azon is átrobogtam, és már csak pár méterre voltam a kitűzött céltól.
Még mentem egy sarkot, de utána megpillantottam a kis étterem bejáratát. Hamar fellendült a kedvem, és maradék energiám összekapva futottam oda.

Ahogy beléptem megcsörrent az ajtó feletti csengő, ezért egy félénk mosollyal köszöntem az előttem elhaladó pincérnek, majd ezután rögtön leültem Jongho mellé.

- És megérkeztél - üdvözölt egy diadalittas vigyorral.
- Nem vagyok benne a tíz percben, jól mondom?
- Pontosan öt perccel kicsúsztál belőle. Negyed órába telt ideérned.
- De majdnem meg volt. Attól az öt perctől igazán eltekinthetnél.
- Az öt perctől igen, de ha hozzáadjuk a húsz perces késésed, plusz azt a negyed órát, amíg megérkeztél, az több, mint fél óra.
- Hupszi?
- Hupszi.
- Tényleg nem akartam - hajtottam le fejem, mintha nagyon szégyelném magam, majd közelebb húzódtam hozzá a székemmel. Általában ez be szokott jönni.
Még néhányszor lopva odapillantottam megnézni, hogy most is működik-e, de meglepetésemre a sajnálkozás helyett, felvette velem a szemkontaktust.
- Ezt a kártyát már néhányszor kijátszottad nálam, többet nem fogok megpuhulni.
- Biztos vagy benne? - néztem rá bociszemekkel, miközben az asztalra könyököltem, fejemet pedig közelebb dugtam övéhez.
- Teljesen.

- A francba - adtam fel, és vissza akartam volna tolatni helyemre, de hirtelen a székem lábára fogott.
- Az nem azt jelenti, hogy többet nem próbálkozhatsz vele.
- Ezek szerint mégis megtört.
- Annyira nem, mint amennyire te szeretnéd, de nem mondom, hogy nem volt jó próbálkozás.
- Akkor majd talán legközelebb. De most rendeljünk valamit, mert már éhes vagyok.

- Igazából - állított meg a mozdulatomban, hogy hívjak egy pincért - Én már megtettem. Rendeltem mind a kettőnknek.
- Nocsak, valaki nagyon türelmetlen volt.
- Így van. Pont azelőtt adtam le pár perccel a rendelést, mielőtt megjöttél, szóval már nem sokat kell várnunk.
- Végülis, ez okos ötlet volt - dícsértem meg - És mit kértél?
- Majd megtudod - vigyorgott rám.
- Ajjajj, ugye nem valami undorító dolgot rendeltél nekem büntiként?
- Hova gondolsz te? Sose tennék ilyet.
- Aha, pedig úgy hiszem beletrafáltam...
- Ugyan már, hogy tudnám a szeretett, szuper egészséges kapcsolatunkat tönkre tenni, csak mert késtél röpke hamincöt percet? Örülök, hogy valamilyen módon végül együtt kötöttünk ki, meg gondolom majd hozzá kell szoknom a jövőben, hogy az időben érkezés nem a te erősséged.
- Ahww, hát ez aranyos - simítottam arca oldalára.
- Az. De ez nem az jelenti, hogy nem kapsz büntit.