𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

8. rész

 Sietősen lépkedtem ki az előadóból, mivel farkas éhes voltam. Fejemben már el is határoztam, hogy melyik utcai árushoz menjek, mivel most nem akarok magamnak főzni. Viszont ahogy nézem tényleg sietnem kellene, mert úgy látszik mindjárt elered az eső, én meg nem akarok elázni.

Nagyokat lépkedve haladtam a már szemerkélő esőben, igaz esernyőm nem volt, de már majdnem megérkeztem a kiválasztott helyhez. Csak nem fogok öt perc alatt bőrig ázni. Vagy ha mégis, ezért a kajáért cserébe megéri. 

Olyan gyorsan mentem amennyire csak lehetett, így azt az öt percet sikerült háromra préselnem. Végül picit vizesen megérkeztem a bódéhoz, és beállva a sorba, vártam, hogy mikor adhatom le rendelésem. Egyre jobban kezdett esni, én meg makacsul ácsorogtam a kis kajálda előtt. 

Végre valahára én következtem, így leadva kívánságom álltam félre, és ismét türelmesen várakoztam, hogy kész legyen az uzsonnám. 

Még csak körülbelül két percecske telt el azóta, de türelmem kezdett fogyni. Egyre jobban kezdett esni, ezért biztosan csak otthon tudom megenni ínycsiklandó ételem.
A távolba meredve bambultam össze-vissza, mivel jobb tevékenységem épp nem akadt. Néztem az esernyők színét, és a szétázott embereket. Sajnálom őket, és magamat is, hogy amint megkezdem utam a buszmegállóhoz én is így fogok kinézni.

Hirtelen meghallottam a csengő hangját, és a bódés bácsit ordítani a rendelésem nevét, ezért gyorsan odasétálva vettem el, és fizettem ki kajám. A bácsi okos volt, mivel kérdés nélkül elvitelre csomagolta. Gondolom sejtette, hogy nem szakadó esőben akarom elfogyasztani. A táskámba így sem tuszkoltam be, de legalább az érték nem fog elvizesedni. 

Épphogy kiléptem a sátorszerű borító alól, ami alatt eddig álltam, csurom vizes lett mindenem. Nem akartam még jobban elázni, így szinte rohantam a buszomhoz, amit nem gondoltam át ésszerűen. Útközben számtalanszor megcsúsztam, de szerencsére nem ejtettem ki kezemből a kis dobozkát. Végül megunva bénázásom beálltam egy kávézó fedett része alá. Vacilláltam, hogy beüljek-e egy kávéra, de nem volt időm ezen tovább rágódni. Jobbra tekintve Jonghot pillantottam meg röhögve közelíteni felém. Őszintén, fogalmam sincs hogyan lehet ennyire jó kedve mikor zuhog az eső meg dörög az ég, de már valamennyire megszoktam ezt tőle.

Legszívesebben elmenekülnék előle, mint múltkor is próbáltam. Mondjuk akkor is olyan "jól" sikerült. Azért a lehető legláthatatlanabbá varázsoltam magam. Testem összehúztam, fejem az ellentétes irányba fordítottam, majd a fehér dobozt melyben ételem van, arcom elé fogtam. Biztos vagyok benne, hogy sok ember nézett rám értetlenül, jelenleg egyik sem érdekelt. Csúcs álcámban vártam Jongho érkezését, mert tény, hogy kreatív voltam, de kétlem, hogy bedőlne neki. 

Percekig álltam így, viszont nem érzékeltem Choi Jongho jelenlétét körülöttem.
Lassan emeltem el fejem elől becsomagolt tésztám. Még mindig nem láttam, hogy itt lenne, ezért mosolyogva fordultam a másik irányba jót mulatva azon, hogy béna kis álcám mégis bejött. 

...
Azonnal lehervadt arcomról a mosoly, mikor megláttam önelégült fejjel ácsorogni előttem. Kitágult szemekkel meredtem rá, mire ő csak röhögni kezdett.

- Nagyon viccesen néztél ki. Kimerem jelenteni, hogy nálad furább emberrel nem találkoztam.
- Ezt mégis hogy érted? - vágtam be a durcát.
- Még senkit sem láttam műanyag ételes doboz mögé bújni. 
- Pedig egész sokan csinálják!
- Aha, persze. Ha te mondod elhiszem.
- Ah, jól van hagyjuk. Miért is vagy itt? Csak nem megint véletlen ugyanoda jöttünk? - kérdeztem gúnyosan, mint egy öt éves.
- Nem, most követtelek.
- Hogy mi van?? Mégis miért? És ki engedte meg, hogy utánam gyere? - akadtam ki. 
- Nyugi van. Megláttalak távozni attól a kajáldától és utánad kiáltottam. Gondolom azt az eső miatt nem hallottad, így elkezdtelek követni. Bár amikor megláttalak ide-oda csúszkálni a járdán, mint egy pingvint, annyira röhögtem, hogy azt hittem nem tudlak utolérni - kezdett el vihorászni.
- A buszt akartam elérni ezért sietnem kellett! És ne röhögj, mert el is eshettem volna!
- Ugyan, ott lettem volna, hogy elkapjalak - váltott át hirtelen flörtölős hangulatba.
- Köszönöm kis angyal, de megoldottam volna. Látod, végül feltaláltam magam!
- Nagyon ügyes vagy, jár a dicséret. Ha szeretnéd még egy kávéra is meghívlak.
- Kösz nem.
- Szerintem meg de, na gyere - kezdett az ajtó felé sétálni - Jössz, vagy nekem kell behurcolni?