𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

13. rész

- Szerinted szimpi leszek nekik? - kérdeztem a parkolással elfoglalt Seonghwat.
- Nem kell aggódnod, biztos vagyok benne, hogy szimpatikus leszel. Yunho mondjuk annyira nem befogadó, de nem fog letámadni, ígérem.
- Hát jó.. Hogy is hívják a párját?
- Mingi. A nevükre azért jó lenne emlékezni - nevetett fel.
- Tudom, bocsi. Izgulok, ilyenkor kihagy az agyam.
- Ne izgulj, minden olyan lesz, mint amikor Wooyoungékkal vacsorázunk, csak az én oldalamról - hűha, ez aztán sokat segített - Mehetünk? - állt meg az ajtó előtt. Összeszedve elhagyott bátorságom biccentettem egyet, majd Seonghwa becsöngetett.

- Aaaaa sziasztok! - nyitott ajtót egy vidám, kék hajú fiú - Yeosang, örülök, hogy megismerhetlek! Yunho vagyok, Seonghwa legjobb barátja. Már sokat mesélt rólad, ezért mondtam neki, hogy most már muszáj találkoznunk. Gyertek beljebb! - invitált be házába Yunho. Jesszus, milyen hiperaktív. Ha ilyen lesz egész este, nem fogom bírni a tempót.

- Szia Mingi, ő itt Yeosang. Yeosang, ő Yunho barátja, Mingi.
- Szia, örülök a találkozásnak.
- Én is!
- Bocsájtsatok meg, egy kicsit félénk - simogatta meg Hwa a karom.
- Nem baj, majd feloldódik. Már éhesek vagytok és együnk most, vagy ráér egy picit később?
- Én még nem vagyok éhes - mondtam felbátorodva.
- Én sem igazán - állt mellém Seonghwa.
- Rendben, akkor kezdjünk társasozni. Mit szóltok? - vigyorgott Yunho. Hosszú egy este lesz ez...

A játék közben sikerült feloldódnom, sokat nevettünk, annál többet civakodtunk. Főleg az újonnan megismert páros. Akár jól tudták a kérdésre a választ, akár nem, kiabáltak meg nevetgéltek majdnem mindenem. Seonghwaval nagyon csúnyán kikaptunk, de valamiért semelyikünk se lepődött meg, mind a ketten borzalmasak vagyunk Activity-ben. Mivel az első körben nagyon jól szórakoztunk, így megbeszéltük, hogy játszunk még egyet. Itt már egy fokkal jobban teljesítettünk, de a nyeréshez nem volt elég.

- Sikerült találnom egy olyan partnert, aki még nálam is rosszabb ebben a játékban - mondta vigyorogva Hwa, miközben átkarolta vállam.
- Már bocs, de ha rajzolsz egy sánta lovat, mögötte egy keréknek nevezett pacával, az mióta római harci szekér?
- Igaza van - felelte Seonghwa helyett Mingi.
- És te egy indiánt miért úgy mutogatsz el, mint egy fára mászó majmot? Te se vagy jobb.
- Pedig Yunhonak és Minginek sikerült elrabolnia azt a pontot.
- Egyezzünk meg abban, hogy ugyanolyan bénák vagytok. Ki éhes? - tápászkodott fel Yunho a nappaliban lévő szőnyegről.
- Én kezdek.
- Én az vagyok.
- Én is.
- Ejha, akkor hozom a kaját. Seonghwa ezt már megszokhatta tőlünk, de inkább bocsánatot kérek tőled is, Yeosang. Semelyikünk sem tud főzni, de nagyon reméljük, hogy szereted a kínait, mivel azt rendeltünk.
- Tökéletes lesz, én se vagyok egy konyhatündér.
- Csak szerénykedik, tud ám főzni. Már nekem is akart készíteni valamit egyszer.
- Azt nem mondtam, hogy nem tudok, csak azt, hogy nem mindig ehető a végkifejlet.
- Ezt még nem tudom aláírni - mosolygott Seonghwa.
- Itt együnk, vagy az ebédlőben?
- Argh, Yunho, ne agyalj ennyit, csak szedd ki - szólalt meg az említett éhes pasija.
- Valaki elmondja, hol a mosdó?
- Persze, rögtön szembe a folyosón - mutatta ujjával is az irányt Hwa, majd miután feltápászkodtam megindultam a mosdó felé.

Szép házuk van, csak rohadt nagy. Ha jól emlékszem azt mondták, hogy az emeleten van három háló meg két fürdőszoba, itt lent meg van a konyha az ebédlővel, a hatalmas nappali és egy harmadik fürdő. Így felsorolva talán nem olyan gáz, de az én kis pici kuckómhoz képest nagy.

A folyosó tele van képekkel, amin nyaralások, családi fotók, és kettejükről vicces pillanatok szerepelnek. Az út közben még látok néhány ajtót, amik ki tudja hová vezetnek, de most nem is ez a lényeg. Amint megtaláltam azt amelyik nekem kell, besuhantam rajta és magamra zártam. Ahogy beléptem megcsapott a légfrissítő szaga, mivel pont az arcomba fújta az óceán illatot a kis gép. Gondolom ez ilyen magától működő cucc.