𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

6. rész

- Öt perc és ott vagyok.
- Rendben. Lent várlak a ház előtt.

Eltettem telefonom zsebembe, majd rohantam a háztömb elé. Ma van Seonghwaval a második randink, és egy koncertre megyünk. Lehetőleg annyira jól fogom érezni magam, hogy elfelejtek minden tegnap történt dolgot. Igen, végül az eredeti ötletnél maradtam, és úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Mi van ha két hét után szakítunk és tök feleslegesen volt bűntudatom? Igaz, hogy hibáztam egy kisebbet, de csak egy picike csók volt, nem kell olyan nagy dobra verni. Mondjuk elég nehéz lesz, ha minden percben ezen jár az agyam.

Amint leértem, a hozzám lekanyarodó kocsi hangja csapott meg, így megkerülve az autót szálltam be Seonghwa mellé.

- Szia - adott puszit arcomra mikor már bent ültem - Indulhatunk?
- Igen, persze.

Tekintetét az útra szegezte és lassan kihajtottunk a parkolóból, majd pár perc múlva már a helyszínhez vezető úton haladtunk tovább.

Többször is próbált beszélgetést kezdeményezni, mivel elég feszült volt a levegő. Gondolom én árasztottam  ki magamból az idegességem.

- Minden rendben?
- Igen, miért?
- Egy kissé feldúltnak tűnsz. Történt valami?
- Minden rendben. Tudod, csak a randi előtti izgalom - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ne félj, biztos jó lesz... És hogy telt a hétvége? - kérdezte, mire nekem egyre erősebben kezdett pumpálni szívem.
- Hmm.. Semmi különös nem volt. Csak otthon voltam. Neked?
- Egész jól. Találkoztam a családommal, másnap meg elmentem táncolni.
- Az jó..

Annyira szeretem őt. Egész végig próbált felvidítani, mert azt hitte bajom van, én meg csak vigyorogni tudtam rá, mint valami pszichopata. Megérdemelne egy boldog estét, szóval innentől összeszedem magam. Mostantól nem leszek komor, hanem teszek róla, hogy jól érezzük magunkat.

Még vezettünk húsz percet mire megérkeztünk a helyre, aztán még tízet eltöltöttünk azzal, hogy találjunk egy parkoló helyet, ahol már lehetett látni egy-két nem teljesen józan alakot. Még éjfél sincs, de úgy látszik volt elég idejük berúgni.
Végül sikeresen eljutottunk a bejárathoz. Kifizettük a belépőket és elvettünk egy-egy karszalagot. Ő nekem, én meg neki raktam fel.

- Kérsz inni valamit, vagy rögtön menjünk oda?
- Kérek valamit. Józanul biztos nem fogok olyan jól ordibálni - mondtam kicsit hangosabban. Még csak a színpad közelébe se mentünk, de idáig hallatszódott az előadás és a hatalmas tömeg hangja.
- Máris hozom, várj meg itt.

És így is tettem. Ott ácsorogtam szerencsétlenül, egymagamban. Egy idő után már kezdtem unni a fejem, és gondoltam utána megyek, mikor végre megjelent egy számomra ismeretlen alkohollal a kezében.

- Köszönöm. Gyorsan megiszom aztán mehetünk is.
- Nem kell sietned, van időnk. Addig is tudunk beszélgetni. Vagy már menni akarsz?
- Jó lesz így. Nem kell mindent úgy alakítanod, hogy nekem jó legyen. Egyszer csinálhatnánk valamit amit te akarsz. Legközelebb te választasz programot! - "szidtam le" mosolyogva.
- De nekem bármi jó, ha te jól érzed magad.
- A következő randinkon azt csinálunk amit te akarsz. Ragaszkodom hozzá.
- Ha ezt szeretnéd legyen. De nem biztos, hogy tetszeni fog.
- Nem számít, a lényeg, hogy te szeresd - kóstoltam bele italomba.
- És az baj, ha ezen a héten mennénk? Két randi egy héten.
- Szuperül hangzik!

Nem tudom, hogy ennyire erős-e ez a cucc, vagy csak én nem bírom az alkoholt. Az utolsó kortyot is lehúzva mentem kidobni a flakont, majd összekulcsolt kezekkel meneteltünk a színpad felé, be az embertömeg közepére.