𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

21. rész

Jongho

szia

még otthon vagy?

mármint

*otthon vagy?

Yeosang

igen

de nem sokáig

Jongho

mert?

Yeosang

programom van

és mindjárt indulok

Jongho

hova?

csak így egyedül?

Yeosang

moziba

igen

sajna akit hívtam
azzal már nem
aktuális

amúgy miért kellek?

Jongho

semmi

nem fontos

hányra mész?

Yeosang

ötre

de most már megyek

Jongho

rendben

majd találkozunk

vagy nem

na jó, talán

de biztos csak véletlenül

Wooyoung meg van dicsérve.
Rövid beszélgetésünk után, gyorsan szedtem lábaimat, merthogy kicsit késésben voltam. Gondolkodás nélkül a megszokott buszt választottam járművemnek, hogy ne várassam őt sokáig. Már, ha eljön.

Öt előtt három perccel értem oda. Gyorsan megvettem a jegyem, meg egy nagyobb popcorn-t, plusz üdítőt, aztán siettem is, hogy ne maradjak le teljesen az elejéről. Az előzetesek és reklámok már tuti biztos lementek, szóval a film is biztos mindjárt kezdődik.

Mikor beértem a moziterembe, a sötétben próbáltam megtalálni a helyemet, kisebb-nagyobb botlásokkal. Nem ültek nagyon sokan a filmen, de azért így is át kellett másznom pár emberen. Kényelmesen elhelyezkedtem, és nem feltűnően Jonghot kezdtem keresni, de mivel nem láttam semmit, ezért nem is találtam meg, így kicsit szomorúan a filmet kezdtem figyelni.

Már eltelt fél óra, amikor egy kukorica darabot észleltem koppani fejem búbján. Előszőr nem akartam vele foglalkozni, úgy gondoltam, hogy csak valaki leejtette, vagy valami. De amikor már egymás után hat darabot éreztem nekicsapódni a fejemnek, ingerülten fordultam hátra, hogy ki lehet ez az idegesítő személy, aki célba vett engem. Úgy gondoltam, hogy majd jól kiosztom, hogy mégis mit képzel magáról, de nem volt senki mögöttem. Egy picit felpipiskedve a székről kezdtem el még jobban hátra tekintgetni, hátha berezelt, és csak elbújt az illető.

- Buuu! - mondta valaki mellőlem, mire én azonnal visszafordultam a film felé, és ijedtségemben az illetőre hajítottam a pattogatott kukoricám.
- Ahjj, te idióta! Hány éves vagy, öt? - kérdeztem hevesen suttogva, mivel nem akartam zavarni a többi embert a gyerekes hülyéskedésével, de titkon megörültem, hogy mégis eljött. Bár már hozzászokhattam volna ehhez, nem is Jonghora vallana, ha nem ilyesfajta dologgal köszöntene.
- Ezt te kérdezed? Mióta ijed meg bárki is ennyire, egy béna buuutól? - ő már kicsit hangosabb volt a kelleténél, amiért meg is szóltak, így csendesen leültettem magam mellé, és segítettem holmiját megszabadítani a sajtos popcorn-tól - És ráadásul büdös is, kösz szépen! - kezdett el morgolódni.
- Erős deja vu-m van, neked nem? - akartam viccelődni, de látva nem túl vidám fejét, inkább félretettem tréfás énem - Jól van, bocsi. De ne aggódj, ez csak egy kis popcorn. Én lehetnék mérges, amiért rád pocsékoltam a kajám. Ha nem ijesztesz meg, akkor most csendben ülnénk, és néznénk a filmet, kukoricával a szánkban. Amúgyis, te mit keresel itt? - tettem apró célzást.
- Beszélni szerettem volna veled. De nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő pillanat. Szóval amíg összeszedem magam, nézd nyugodtan a filmet - mondta szemét dörzsölve.
- Hát jól van.