𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

11. rész

- Itt vagy már tündérke?
- Soha többet ne nevezz így. De amúgy igen, valahol itt, a bejáratnál. Hova is kell pontosan mennem?
- Maradj ott, elmegyek érted - ezzel bontotta a hívást Jongho.

Mivel közeleg San és Woo évfordulója, San meg akarja lepni őt valamivel, ezért elhívott engem, hogy segítsek neki. Először San azt mondta, hogy porszívót fog venni ajándékba, emiatt kötelességemnek éreztem közbeavatkozni.
Jongho meg azért van itt, mert valahogy tudomást szerzett arról, hogy én is jövök, ennek okán meghívatta magát. Remélem, hogy legalább egy kis mértékben hasznunkra válik. A barátomat ismerve nem hinném, hogy örülne a porszívónak, tehát így lyukadtunk ki az ékszeres boltnál. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk Sant átcsábítani az ékszerekhez.

A bejárat előtt dideregtem Jonghora várva, míg nem széles vigyorral az arcán megjelent előttem.

- Mi van, Csingiling, fázol? - terítette rám kabátját.
- Miért pont Csingiling? Na jó, inkább nem is érdekel. Mutasd hova kell mennünk.
- A késősöknek nem jár útbaigazítás. Ha negyed órával előbb jöttál volna, ingyen megmutatnám. De most már ára van.
- Mégis mi lenne az? - kérdeztem, majd ránézve láttam ahogy arcát egyre jobban felém tolva várja, hogy megpusziljam.
- Felejtsd el. Mondd, hogy hol van.
- Egy próbát megért - húzódott hátra - A porszívóról sikerült lebeszélnem, pont az előbb kezdtük el nézegetni a nyakláncokat.
- Kösz, Isten vagy - nyomtam egy cuppanósat homlokára, majd befutottam az áruházba. Bent össze-vissza totyogtam az emberek között, mire megtaláltam a mozgólépcsőt. Gondoltam kedves leszek, és bevárom Jonghot is. Meg hát pontosan azt sem tudtam hova megyek..

Miután sikerült neki is ideérnie, együtt tipegtünk az üzlethez ahol San már várt ránk.

- Szia, hogy haladsz? - kérdeztem, majd egy rövidke ölelésben részesítettem.
- Nem jól. Ne vegyek mégis inkább porszívót? Ezeknek az árából akár kettőre is kifutja.
- Ne! Hidd el, Woo nem lenne elragadtatva tőle, tudod, hogy utál takarítani. Egyáltalán honnan jutott eszedbe ilyen?
- Seonghwa ajánlotta, azt mondta, hogy amikor ő kapott egyet nagyon örült neki, és azóta használja. És praktikusabbnak is tűnik, mint egy ékszer.
- Akkor mondom Woonak, hogy vegyen neked egyet. Mehetünk nézelődni?

Nem sok kedvvel, de végül belement. A sok ékszer között szlalomoztunk egy ideig, semelyikünk se tudta, hogy pontosan mit keressünk. Itt vagyunk hárman, ebből ketten az ősidők óta ismerjük Wooyoungot, de se ő, se én nem tudtuk, hogy mi tetszene neki.

- Ez milyen? - mutattam rá egy darabra, amikor a nyakláncoknál jártunk.
- Ehh, túl egyszerű.
- Na és ez?
- Nem, ez meg túlságosan fényes.
- Ezzel mi a helyzet?
- Nem állna jól neki.
- Ehhez mit szólsz?
- Nem! Ez túl drága, nem tudom megvenni.
- Okéé, értem. Ez?
- Ez... Ez csak szimplán nem tetszik.
- San, egyet választanod kell. Vagy ha az egészet nem gondolod komolyan, inkább hagyjuk a fenébe - álltam meg előtte - Ez lesz a negyedik évfordulótok, most az egyszer megerőltethetnéd magad, és adhatnál valami komolyabb ajándékot.
- De Woo szerette az eddigi ajándékaim, viccesek voltak és mindig emlékezetesek.
- Én ezt megértem, de azért mégiscsak jobban lehet örülni egy szép dolognak, mint egy hápogó ébresztőórának. 
- Azt nem is az évfordulónkra kapta, hanem karácsonykor.
- Nem ez a lényeg - mosolyodtam el - Figyelj, gondolkodj el rajta, addig kicsit egyedül hagyunk.
- Rendben.. Köszi.

- Gyere Jongho - ragadtam karon az eddig bámészkodó fiút.
- Hmm? Hova megyünk?
- Te egyáltalán nem figyeltél az elmúlt húsz percben?
- Nem nagyon. Tudod, hogy nem nagyon csípjük egymást Wooyounggal. Csak azért vagyok itt, mert te is. És szerintem San is ezért hívott el. De most miért is hagyjuk tök egyedül őt?
- Hogy gondolkodjon mit akar - kezdtem el nézelődni a gyűrűk felé.
- És az sokáig fog tartani?
- Choi Jongho, lehetnél kicsit tisztelettudóbb is. Vagy romantikusabb.
- Tudod, hogy én inkább a tettek embere vagyok - ölelt át hátulról.
- Igen, tudom. Ez az egyik probléma veled - löktem hátrébb.
- Szóval azt szeretnéd, hogy bánjak veled romantikusabban? Mert akkor szívesen megteszem. De úgy vettem észre, hogy szeretsz veszekedni velem, szóval ha nem baj, maradok ilyen. Jó érzés idegesíteni, aranyos vagy, amikor dühöngsz.
- Öhm.. Kösz? Látod, ha ez nem lenne olyan fura, akkor egész romantikusat mondtál volna.
- Pedig komolyan gondoltam. Mikor ideges vagy felviszed a hangod, megforgatod a szemeid, összehúzod a szemöldököd, aztán sóhajtasz egyet. Mint valami aranyos, szőke gőzmozdony.
- Ez nem is igaz - néztem rá mérgesen.
- Dehogynem. Látod? Most is ezt csinálod - tolt oda egy tükör elé, ahol összenyomta arcom - Teljesen olyan vagy, mint egy pöfékelő kiskutya.
- Hagyd abba, ez nem vicces.
- Te akartad, hogy romantikus legyek. Ha ez nem az volt, akkor fogalmam sincs a romantikáról. De legalább bebizonyítottam, hogy jobban szereted az idegesítő énem. Uuuuu gyere, nézzünk gyűrűket!