𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

16. rész

Három órámba telt elkészülni. Igen, még magamat is megleptem. Pedig még csak a párt se ismerem, akik megesküsznek. Mondjuk az utolsó negyed órában már csak az eredményt figyeltem a tükörben, mivel meg kell mondjam, kitettem magamért. Nem csak a ruha miatt mondom, mert az még mindig tökéletes, de abban a három órában igenis sokat dolgoztam a külsőmért.

A mai menetrend a következő lesz:
Megvárom, míg Seonghwa idejön értem, majd indulunk a ceremóniára. Wooyoung, San és Jongho egy kocsival érkezik. Először gondolkodtam rajta, hogy felajánlom, hogy menjünk mind az öten együtt, vagy esetleg Jongho társuljon be hozzám és Seonghwa mellé, megakadályozva, hogy Woo, Jongho torkának essen, de mégis csak én vagyok Hwa partnere, nem lenne túl hiteles, ha nem együtt érkeznénk.

Telefonom csörögve jelezte, hogy hívásom jön, így egy percet se gondolkodva kaptam fel magamra egy szép kabátot, és rohantam le Seonghwahoz a parkolóba. Mikor észrevettem a piros kocsit, vigyorogva szálltam be Hwa mellé.

- Szia, nagyon szép vagy - adott egy rövid csókot.
- Köszönöm, direkt az alkalomra kaptam. És te is jól nézel ki.
- Köszi - mosolyodott el - Akkor mehetünk? Látszik, hogy szinte tűkön ülsz.
- Még szép, egész nap erre vártam. Rólad viszont ezt nem tudnám elmondani. Még mindig nincs kedved menni, jól mondom?
- Nem, örülök nekik, meg annak is, hogy jössz, csak egyszerűen nem vagyok ünneplős hangulatban. Viszont, ha majd táncolunk egyet jobb lesz, ígérem. De most már tényleg induljunk, a végén még lekéssük a pillanatot - húzta el a száját Hwa, ezért nem nagyon tudtam komolyan venni az előző mondatát. Remélem igaza van, és miután itt lesznek a többiek kicsit vidámabb lesz.

A templom előtt sorakozva figyeltük a hatalmas tömeget, akik mind arra vártak, hogy bent leülhessenek, és elkezdődjön az esküvő. Wooéknak még semmi nyoma nem volt, remélem csak dugóba keveredtek, és nem épp San próbálja lerángatni Woot Jonghoról.

- Nagyon sokan vannak. Szerinted ilyen nagy emberseregben van esély találkozni olyan személlyel, akit a hátunk közepére se kívánunk? - kérdezte derekam átkarolva Hwa.
- Esély van, de nem hinném, hogy nagyon lehetséges. Ha egy percre elválnánk, szerintem utána meg se találnánk egymást, szóval fogj szorosan, a végén még elsodor a tömeg.
- Ne félj, itt vagyok - csókolt meg ismét. Hwa ma sokkal bújósabb. Nem mintha ezt meg tudnám állapítani két csókból, meg néhány ölelésből, de alapból ha emberek között vagyunk tartja a baráti távolságot.

- Ohh hát itt vagytok - került elő a három jómadár.
- Azta, ez rohadt sok ember.
- Ahogy mondod. Maradjunk együtt, ha valaki elveszne majd a bejáratnál találkozunk! - kezdett máris tervezgetni Wooyoung.
- Már el is felejtettem milyen jól áll neked ez a ruha - súgta oda nekem Jongho.
- Pedig csak egy hete vettük, jó lyukas az emlékezeted. Én persze tudtam, hogy mennyire jól fogsz kinézni ebben az öltönyben.
- Ha ezt visszavágásnak szántad, jó béna volt - mosolygott Jongho.
- Gyerekek, haladt a sor, menjünk be mi is - rikácsolt rá a társaságra Wooyoung.

Nem is kell mondanom mekkora volt a templom, már csak a tömeg számából kiindulva. Lent volt négy blokk, azokban öt sorral, és mindegyik padban körülbelül tíz ember fért el. Fent, a karzaton két oldalt külön-külön ötven ember lehetett. Mi persze leghátul foglaltunk helyet, ott is a legutolsó sorban. Először Jongho ült be (mivel őt szavaztuk a már padban ülő néni mellé), aztán San, mellé Woo, utánuk én, Hwa pedig legkívül foglalt helyet.
Húsz percet kellett várni, mire mindenki megtalálja a helyét. Miután már fél óra után jártunk, kezdtük azt hinni, hogy megfutamodott a menyasszony, és majdnem megkértük Jonghot, hogy kérdezze meg az idős hölgyet, hogy most akkor mi lesz, mikoris a kapu kinyitódott, és a zenekar elkezdte játszani a bevonuló zenét. Mindenki felállt a felcsendülő dallam hallatára (még mi is, pedig hátul elég szűkösen voltunk). A menyasszony mese szép volt, a kis virágszóró lányok vidáman szórták a szirmokat előtte.
Nagyon szép volt minden, de attól még egy fáradt sóhajjal ültünk vissza a helyünkre, mikor a fehér ruhás végre-valahára elérte az oltárt.