Legendákra vadászunk

20

Reggel 8kor már kész voltunk az indulásra. Markus csomagolt nekünk némi ételt és a lelkünkre kötötte, hogy jelentkezni fogunk ha bármire szükségünk lenne. A srácok nagyon megkedvelték a mágust és egy öleléssel búcsúztak el tőle. Mikor felém tárta ki karjait és én is átöleltem nyomot egy puszit a fejem tetejére.

- Nagyon vigyázz magadra. Ne csinálj nagyobb hülyeséget, mint amit velem csinálnál.

- Sajnos ezt nem ígérhetem - mosolyodom el, de ő ezt nem láthatja.

- Jó srácok ezek. Vigyázzatok egymásra.

Chris mosolyogva karolta át a vállamat, majd együtt mentünk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtómat, majd be is csukta utánam. Nate hátul elismerően bólintott felém, de nem szólt egy szót sem. Elintegettem Markustól, majd az úton a címig a rádiót üvöltettem. Sokkal jobb légkör volt a kocsiban. Ráadásul nem kis meglepetésemre Chris is velünk énekelt néhány számot. A házhoz érkezve azonban elég nagy meglepetés fogadott minket. Ez nem egy egyszerű panel vagy egy családi ház volt. Egy múzeum előtt álltunk meg.

- Hát ezt be... - mielőtt végig mondhattam volna Chris közbe vágott.

- Nehezebb lesz mint elsőre számítottunk, dehát biztos megoldjuk.

- Nyomás be! - pattant ki hátul Nate.

Négyen körbe jártuk a múzeumot, de mint azt sejtettem nem találtunk semmi olyat ami kitűnt volna, vagy egy feliratot, hogy "hahó elátkozott vagyok, gyere pusztíts el". A kiállítások között sétálgatva a tárgyak helyett egy másik dolgon akad meg a tekintettem. Az egyik egyiptomi fáraón a kötés szinte még újnak mondható volt. Ahogy közelebb mentem és megvizsgáltam már biztos voltam benne, hogy ez nem egy múzeumi darab. Ahogy pedig megfogtam az anyagot derék tájt feltűnt egy két anyag darab ami a kötés alól lógott ki kissé.

- Hölgyem, a kiállítást csak nézni szabad, tapogatni szigorúan tilos - jött hozzám egy ott dolgozó, aki mézes-mázos hangon akart leszidni, amiért a múmiát taperolom.

- Bocsánat - léptem kicsit hátrébb. - Ezt a tárgyat, újra kötözték?

- Már miért tennénk ilyet, a restaurátor szokta gondozni, ha erre gondol, de mostanában nem volt rá ideje.

- Csak mert ez a kötés új, ráadásul egyáltalán nem illik bele az egyiptomi részbe. Ez itt vagy hamis, vagy... - kék darabra néztem, majd elővettem az egyik tőrt.

- Mit művel? - sipította a nő. - Őrség! Tönkre teszi a múmiát!

A kék darabnál elvágtam a múmia kötéseit, de az utolsó rétegek már nem homokszínűek, hanem bordóak voltak. A nő is abba hagyta a sikoltozást. Az őrök erősen megragadtak hátulról és kicsavarták a kezemből a fegyvert, majd lenyomták a fejem, hogy kivezessenek.

- Hé! Engedje el! - jelent meg Chris.

- Önnel van? Megrongálta az egyik múzeumi műtárgyat.

- Az nem egy műtárgy maga barom! - morgom dühösen. - Az ott egy hulla, akit bepólyáztak. Valószínűleg egy itt dolgozó!

- Uram kérem - lép mellénk Auróra. - A barátnőm stílusa kicsit nyers, de ritkán téved.

- Takarodjanak innen! - tol kifelé továbbra is, de aztán egy sikoly töri meg a múzeumi alapzajt, majd látom hogy a múmiámat az itt dolgozó nő mégis csak megvizsgálta és a kötés alatt felfedezte a hullát, amit előtte én is hurrá.

- Most már elhiszi hogy nem rongáltam, hanem nyomoztam? Vakegér!

Elengedett a férfi majd vissza sietett a testhez. Chris mellé léptem.