Legendákra vadászunk

17.

Már a 3. energia italomat ittam, mikor Natehez hajoltam a kanapén.

- Hogy vagy?

- Ez borzalmas - túr a hajába.

Auróra 11 óra óta ordítja, hogy megfog halni, ha nem engedjük el. Könyörgött Markusnak, próbálta elcsábítani Natet, nekem pedig a lelki ismeretemre akart hatni. Chris megpróbált 6szor kiszabadulni, ebből 5ször sikerült is neki. Már hajnali 6 óra van mi pedig egy percet sem aludtunk. Az első este a legnehezebb, ezt most már Nate is tudta. Felakartam állni, de a lábam megcsuklott és én majdnem visszaestem.

- Mindannyian fáradtak vagyunk - kapaszkodom meg.

- Lefeküdhettek - mosolyog ránk fáradtan, de bíztatóan Markus. - Most már nem lesz gond.

- Dehogy - legyintek. - Megvagyunk.

- Magad nevében beszélj - nyög Nate.

- Én fent maradok, ameddig lemegy az első szakasz - elindultam ki a szobából, de kilépve a nappaliból a vendég szobához indultam, ahol az egyikben Auróra, a másikban Chris feküdt az ágyhoz kötözve. Még mielőtt elértem volna az ajtót, meghallottam Natet, amit ezt kérdezi.

- Honnan tudnak ennyit a vámpírméreg hatásáról?

- Ez bizalmas információ.

- Kérem, érzem hogy Karenhez van köze a dolognak.

Markus vacilált, de egy nagy sóhaj után bele kezdet.

- Mint tudod bizonyára, a Ryvera család eléggé elszigetelte a kislányt a valóvilágtól. Én voltam az egyike azoknak, akik a biztonságáról és a neveltetéséről gondoskodott. Azonban egyik éjszaka, mikor Karen még csak 11 volt bújócskáztunk. Már alkonyodott mikor számolni kezdtem és mivel a lány elég ügyes volt besötétedett a játék közben. Soha nem felejtem el a sikoltást, amit akkor hallottam. Egy vámpír átjutott a védelmen és egyenesen a kislánynak esett. Szerencsére, ha lehet így mondani friss vámpír volt, csupán a vérszagra támadt. Mire kimenekítettem már megharapta, így bele került a szervezetébe a méreg. Másnap Karennek ágyba kellett volna maradnia, de ő kiszökött. Egy fészekből szedtem ki 2 nap elteltével. Hulla fehéren és véresen. Szerencsére nem ismerték fel kicsoda, mert akkor azonnal megölték volna. Haza hoztam és hasonlóképpen őt is lekötöztem. Minél több ideig van az ember a méreg hatása alatt, annál nehezebb a leszokás. Szerencsére az első este után, amit most te is megéltél, már csak az kell, hogy valaki mellette legyen és tudja hogy biztonságban vannak.

- Ezek szerint Karen ezért....

- Soha nem bocsájtotta meg magának, most pedig a barátai, a társai élik át ugyan azt amit ő. Talán nála jobban senki nem tudja közülünk milyen nehéz a méreg utáni sóvárgás.

- Karen elképesztően erős nő. Félek belegondolni mennyi mindenen mehetett keresztül.

Lehunytam a szemem, majd egy apró mosollyal léptem be a szobába. Chris lehunyt szemmel feküdt, de a légzése elárulta, hogy ébren van. Erősen izzadt. A felsőjén már több sötét folt volt mint világos. A kis szekrényre tett ásványvizes palackra néztem, majd a fiúra. Közelebb léptem, majd megvártam ameddig kinyitja a szemét.

- Szomjas vagy?

Bólintott. Oda léptem, hogy mellé üljek, majd megemelve a fejét tettem a szája elé az üveget. Ivott egy kicsit, majd visszadőlt. Tudtam, hogy a szekrénybe vannak a régi ruháim, így előkerestem egyet, majd hoztam egy lavornyi hidegvizet és vissza mentem a fiúhoz. Résnyire nyitott szemmel figyelte, ahogy kicsavarom a ruhát majd jólesően sóhajtottam fel, amikor homlokát érte a ruha.