Legendákra vadászunk

15

Amint végeztem, a többiekhez csatlakoztam. Auróra és Nate éppen számításokat végeztek arra hogy mekkora az esélye erre felé egy vámpír fészeknek, miközben Chris feszülten tisztogatta le az egyik bakancsát. Lehuppantam a lány mellé és átnéztem a munkájukat, mikor kissé elborzadva fordult felém.
- Karen, az ott....vér?
Lenéztem a pólómra.
- Oh banyek -néztem a foltot. - Bocsi, nem vettem észre.
Egyből lekaptam a felsőmet, mire Nate azonnal elfordult csendben, de Chris elejtette a bakancsot, ami nagyot koppant, majd olyan hirtelen fordult el, hogy majdnem leborult az ülésről. Kuncogva kutattam a táskámba, amihez Au is csatlakozott, majd oldva a hangulatot kezdte el mesélni.
- Az ismeretek szerint erre elég elhagyatott terület van ahhoz, hogy fészek lehessen. Kb. 8 ilyen helyet tudnék mutatni, de Nate számításai alapján le tudtunk venni hármat a területi viszonyok miatt.
- Akkor is 5 hely maradt és csak átutazóban vagyunk - húzom el a számat. - Ráadásul az ügy leírása szerint kopogtató szellemmel lesz dolgunk, ami meg klasszikus.
- Akkor mit csináljunk? Hagyjuk a vámpírokat? - kérdi Nate.
- Nem, csupán megint szét kell válnunk - nézek körbe. - Nate te velem leszel, Chris pedig Aurórával. Egy ész, egy erő.
- Na és mit akarsz ha megtaláljuk a fészket? - teszi fel a kérdés Chris.
- Szóljatok aztán vissza megyünk együtt - biccentek, majd Natehez fordulok. - Oszd be melyik csapat hova megy.
- Rendben - elő kapta a be karikázgatott térképet, majd a kék jelzés Auék, a pirosak pedig mi lettünk. Meghagytam a furgont Chrisnek, amit először szó nélkül hagyott, majd mikor a benzinkúton kiszálltunk hogy szétválhassunk becsapta az ajtót maga után majd annak neki dőlve figyelte amit kiszedem a fegyveres zsákot. Amint a vállamra kaptam rá vezettem a tekintettem.
- Látom hogy van mondani valód.
- Bár mennyire is időnyerő a módszer, hogy különváljunk nem támogatom. Akár hányszor szétváltunk valaki megsérült.
- Akkor is ez van, ha nem vállunk szét. Ez a munkakör rész.
- De nem csak magadat veszélyeztetted, hanem a többieket is.
- Nate megmentett az előbb, az életemet is rá bíznám és tudom, hogy képes lenne újra megvédeni. Aunak pedig biztos ember kell, aki pedig te vagy.
- Ezzel arra céloztál, hogy én tartom magam a szabályokhoz?
- Az a vámpír neked adta ki magát és megakart ölni. Igen lehet elszalad a ló velem!
- Nekem adta ki magát? - képedt el.
- Igen, álcázót használt - jelentettem  ki mintha nem lenne nagy ügy az egész.
- Honnan tudtad hogy nem én vagyok? - ráncolta össze a homlokát.
- Miután Nate lelőtte és elakartam állítani a vérzést kieset a füléből.
- Miért nem intézted el előbb?
- Nem tudtam, elég ügyes volt.
- Vagy nem akartad...Tudtad hogy nem én vagyok, ugye?
-Honnan tudhattam volna?! - kiáltok rá.
- Miután megtámadott - tárja szét a karjait, mintha annyira egyértelmű dolgot mondott volna.
- Azok után, ahogy hozzám álltál nem tudtam mit gondoljak - fintorodtam el.
Ellökte magát a kocsitól, majd közelebb lépet egészen addig hogy már fel kellett néznem rá.
- Bár mit is mondok, soha nem lennék képes bántani téged - mondja a szemembe rebbenés nélkül, majd bár kicsit megkésve, de hozzá teszi. - ahogy Aurórát és Natetet sem.
- Akkor most már tudom - válaszolom ugyan azon a halk, de komoly hangon, amit ő is használ.
- Komolyan elhitted? - hitetlenkedik még mindig. - Karen akár mennyire is megsértettelek....
- Megingattál bennem mindent! - estem kicsit neki, mire magabiztosan megemelte az állát.
- Mert átgondoltad a dolgokat, nem pedig lila ködben élsz. Az én szüleim is megpróbáltak benne tartani, de nem hagytam.
- Fejezd be az okoskodást! Az egész életemet egy rohadt házban töltöttem 5 emberrel. Nem hiszem, hogy lila ködben élnék!
- Pedig abban vagy ráadásul elég nagyban, ahogy a tekintetted csillog egy-egy kalandnál....pedig ölni indulunk.
- Tudod mit Chris - haraptam a számba, miközben lehalkítottam a hangomat. - Ha komolyan így gondolod, akkor nem tudom mit keresel ebben a csapatban.
Rácsaptam dühömbe a furgonra, majd átsétáltam a taxihoz. Bedobtam a csomagtartóba a táskát, majd Natere néztem, aki már készült beülni.
- 2 nap múlva találkozunk - int vissza, de én csak behuppanok.
Remélem átgondolja a dolgokat a fiú, mert amit mondtam azt komolyan gondoltam. Nem fogok együtt dolgozni vele, ha így áll a dolgokhoz amiket már nemzedékek óta csinál a családom.