Legendákra vadászunk

26

A kisvárosban konkrétan körbe ugráltak minket. Azonkivül hogy folyamatosan kajával tömtek, felajánlottak szállást nekünk, az autószerelő csak nem adta fel a dolgot és még kétszer próbálkozott be nálam, hogy átnézze az autót. A fodrászat és kozmetika kisüzletből megkergettek, hogy rendbe tesznek engem, aminek persze a végén ott ültem Auróra mellett a székbe, miközben két ember ugrált körbe. Kezdtem besokkalni. Eric meglehetősen élvezte a helyzetet és Aurórának sem voltak gondjai, de én elbújtam a furgon hátuljába és meglepetten tapasztaltam a társaságom.

- Neked is sok ez már? - kérdeztem.

- Ja, mostanában minden.

- Megbeszéljük?

- Most már elmondasz mindent? - nem nézet rám.

- Nekem ez nem könnyű...

- Aurórával már megbeszéltem. Tudom hogy egyedül boldogultál eddig és nekem is türelmesnek kell lennem veled, de úgy érzem mindig hazudsz nekünk és ez nem túl jó ha egy csapat akarunk lenni.

- Megpróbálok minél többször elmondani minél több dolgot majd. Ennyit ígérhetek.

- Akkor én is megosztok most veled valamit - kicsit közelebb mocorgott hozzám, majd a laptopját felnyitva mutatta a térképet. - Minden évben ezen a héten átutazott itt néhány csapat vagy pár. Mindegyik különböző városokból. Nyomon követtem az útjukat az adatok alapján és ez az utolsó város ahol látták őket.

- Tehát itt van a lény aki vadászik az emberekre?

- Biztosan és szerintem az itt élők is tudnak róla - biccent a fiú, mire ezzel egyszerre kinyílik a sofőr oldali ajtó és Auróra, majd Eric szállnak be. - Auróra te jössz.

- Tehát ha ezek ciklikus eltűnések, ráadásul mindig egy nő és egy férfi tűnik el, akkor ez egy áldozati szertartás. Az itteniek biztosan tudnak róla a viselkedésük alapján, ráadásul minket is előkészítettek már.

- Tehát azt mondod, hogy mi vagyunk a következő áldozatok? - kérdezte Eric, mire a lány bólint. - Van valami ötlet, milyen istennek akarnak feláldozni?

- A környéken - mutatja ismét a gépét Nate. - a gyümölcsösök, a mezők, az erdők, mind a kiszáradástól és romlástól használhatatlanok, kivéve itt. Az itteni almás, amiből a pitét is készítik viszont olyan dús és annyi termés van ami elég jól élőkké teszi a lakókat.

- Én egy fa, vagy termés istenre gondoltam, de még nem tudtam rendesen utána járni.

- Mikor akarhatnak minket feláldozni? - jártatom a tekintettem a két ész között.

- Holnap lesz a ciklus 7. éjszakája, az lesz az utolsó esélyük. Ha biztosra akarnak menni, akkor ma.

-Jól van semmi baj - bólogat Eric, aki végre láthatóan felfogta a helyzetet. - Aurórát elviszem a közeli könyvtárba, hogy kutathasson, ti pedig maradjatok itt. Ha mindenképpen 2 emberre van szükségük akkor ez az elosztás a legjobb, ha elakarunk menni.

- Nem jó ötlet szétválni - ingatom a fejem. - Auróra minden lehetősége megvan nálunk, illetve az interneten. Okos kislány, megoldja a kocsiban a dolgokat. Mi pedig eljátsszuk, hogy nem tudjuk, hogy mi vagyunk az áldozati bárányok.

- De el kellene menni a gyümölcsösbe, csak hogy lássuk hátha van ott valami nyom - magyarázza Eric, mire igazat adtam neki.

- Menj te, ott a motor. Egyedül nem bánthatnak, ráadásul tudsz vigyázni magadra. Bármi van hívj.

- Rendben.

- De akkor megint csak mi leszünk kint - néz a szemembe Nate.

- Már tudsz bánni a fegyverrel. Én nem féltelek - lököm meg egy kicsit. - amúgy meg fényes nappal nem fognak bántani minket sejtésem szerint.