Legendákra vadászunk

4

Amint mind bent voltunk a kikötőbe mentünk, ahol amint az ottaniaktól eligazítást kérve megtaláltuk az egyik címlap hajót. Körbe járva Chris vette észre az egyik igen csak feltűnő nyomot. A hajó testen elég hosszú karmolás nyomokat fedezet fel. Aztán amint felmentünk észre vettem, hogy az egyik biztosító kötelet, amivel a halászok a nagyobb viharokba kikötik magukat, nehogy lesodorja őket egy nagyobb hullám, valaki szabályosan elvágta. A hajón rettenetes hal szag uralkodott, így szagokat nem nagyon lehetett érezni azon a bűzön kívül. Azonban ebből a kevés nyomból is már sikeresen megfejtettük, hogy mi is történt.

A halászok éppen a szoroson belül halásztak, mikor viharba keveredtek. Éppen biztosították magukat, mikor figyelmesek lettek valami gyönyörű hangra. A tengerből jött. Egyikük meglátta az egyik szirént és hiába az ocsmány külső a báj hibátlanul hat. Egyik aki még kikötötte magát a hatalmas hullámok ellenére levágta magát, majd a vízbe vetette magát, társai után. A hajó ezután tovább vergődött.

- Nate, ha megnézzük a vihar jelzéseket megtudod mondani merre lehetnek a hableányaink?

- Lehet, bár tudnunk kell, hol bukkantak a hajóra.

- Hé! Ti ott! Mit kerestek a hajómon? - kiáltott valaki, mire Chris a víz fele vetette magát, de megfogtam.

- Bocsánat - ugrottam le a férfi mellé. - Csak éppen a barátaimnak meséltem egy történtet a szirénekről és mivel ez a hajó legénysége eltűnt gondoltam megfelel ijesztő helyszínnek.

- Nem szeretem a csavargó kölyköket.

- Még egyszer elnézést - már elmentünk volna, mikor mégis csak vissza fordultam. - Csak egy kérdést. Hol találták meg a hajót?

- Diomede -szigettől nem olyan messze, talán 50 km-re.

- Köszönöm.

Amint beszálltunk a kocsiba Nate neki ugrott a térképnek, Au pedig minden fontosat leírt nekünk a szirénekről.

- Őrült vagy, remélem tudod - jegyzi meg Chris, miközben elfordítja a slussz kulcsot. - Fel is jelenthet és akkor oda az inkognitónak.

Rámosolyogtam, majd hátra másztam a cuccokhoz és elővettem még egy szigonyt magamnak. Kicsivel arrébb gurultunk, majd amint mind a négyen hátra ültünk Nate elénk rakta az összerajzolt térképet.

- Tehát a halász pasas szerint 50 km-re találták meg a szigetkétől, tehát a szél erősséget, a sodrást, a hajó áramvonalasságát és a vihar időtartamát is figyelembe véve ezek a pontok jöhetnek szóba - mutatja az X-el jelölt helyeket. - De ez csak elmélet és még egyszer át számolom a biztonság kedvéért.

- Csodás, király vagy Nate. Au, te mit tudsz nekünk mondani?

- Ezek a csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, egyszerre csodásak és borzalmasak. A mítoszok szerint a kísértés, a világi örömök és az érzéki vágyak megtestesítői: bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket.

- Akkor nem is hableányok? - kapja fel a fejét a kocka fiú.

- Több elképzelés is létezik, de a középkorban adtak nekik szépséges női testet és hal farkat és a hittel együtt ők is alakultak és a szigetek helyet vízbe találtak otthonra és menedékre.

- És arról hogy tudnánk elpusztítani őket? - kíváncsiskodik a mellettem ülő srác.

- Hát, elvileg ha képesek vagyunk ellenállni a csábításnak, maguktól elpusztulnak.

- Tehát már csak egy védekező mechanizmust kell kitalálnunk - nézek körbe a társaságon. - Ami így egyből eszembe jut, hogy valami másmilyen zenével nyomjuk el a hangjukat, amíg Chrissel felnyársaljuk őket.

- Nem tudom, szerintem ez képtelenség. Ez a csábító hang a tudatalattidba hatol.

- És ha készítenék egy szirén riasztót - néz fel Nate.

- Tudsz olyat? - Auróra nem nagyon hitt a fiú szavaink.

- Nem lehet olyan nehéz. Megcsinálom és a hajón majd beállítom a frekvenciát, mikor hallom őket.

- Hát nem épp a legjobb, de megteszi - biccentek.

- Tessék? - hitetlenkedik Chris. - Amint meghalljuk a hangjukat elbódulunk, nem lesz ideje frekvenciát hangolni.

- Nincs más ötletünk és ma este kell kihajóznunk.

- Ha bárki megsérül az a te felelősséged lesz.

- Csapat vagyunk, persze hogy felelősséggel tartozunk a másikért. Ez neked eddig nem volt világos?

- Egy ilyen őrült ötlet miatt nem hagynám a csapatomat, hogy bemenjen az ellenség terültére.

- Rendben akkor maradj - rántom meg a vállam. - és felőlem ti is maradjatok - nézek a csapat többi tagjára. - Nate mutasd meg mit csináljak és én bemegyek.

- Nem engedlek be egyedül - rázza a fejét Nate. - Én megyek veled.

- Au? - pillantok a lányra.

- Ezek a lények veszélyesek...

- Melyik nem az? - nevetek fel hisztérikusan.

- Nem lesz elég időtök...

- Szóval nem - egyszerűsíti le Nate, majd összenézve kinyitott az ajtót.

- Mi elmegyünk és elvégezzük a feladatott.

Dühösen vágtam be az ajtót, majd megindultunk. Nate beszerző kör útra indult és megbeszéltük, hogy 10-kor a kikötőből indulunk. Nekem szereznem kellett egy hajót, ami elég masszív, hogy kibírjon egy szirén támadást és ne törjön ketté azonnal. A hajók között cirkálva azonban egy ismerős barna hajzuhatag közelített felém.