Legendákra vadászunk

11

Kajálás közben végre nem csendben, hanem nevetések közepette telt. Persze Nate volt a fő kolompos és mondott nekünk sztorikat, amik vele történtek. Aztán mi is meséltünk és végre úgy éreztem, hogy igazi csapat lettünk. Lehet, hogy ehhez egy beteg állatnak kellett betörne hozzánk és megpróbálnia megerőszakolni minket, de végre leborultak a falak. Nate és Au egymáson röhögtek és már a bókolásokon sem szeppent meg a lány. Chris sokkal többet szólt bele a beszélgetésbe és hozott fel új témákat. Mosolyogva hallgattam őket, mire feltűnt nekik a némaságom.

- Neked nincs még mesélni valód? Csendes vagy, ez gyanús nekem. Na tárd fel azokat a piszkos kis titkokat őrült csajszi - gesztikulált a villával a kocka, amiről majdnem lerepült a sült krumpli.

- Már mindent megosztottam magamról és az őrült ötleteim kifejezetten szórakoztató kimeneteiről - próbáltam nem vigyorogni. - Csupán boldog vagyok, hogy ilyen jó megvagyunk, mint csapat. Mint barátok.

Ők is össze néztek, majd Nate átkarolta Au vállát.

- Csak barátok? - húzogatja a szemöldökét, mire a lány, csak lerázza magáról.

Elnevettem magam, majd Chrisre néztem. Már barátok...

...

- Na jó - kuporodtam le a kis körbe a furgon hátuljában.

Megérkeztünk az erdő mellé. A vadőröket, akik erre fele kószálnak éppen Chris kérdezi ki, mi pedig a srácokkal bent maradtunk, hogy felkészüljünk. Néhány aktát letöltve a rendőrségi adatbázisról már kezdtük összerakni a dolgokat.

- Vérfarkas - bólogattam a nyomokat elnézve.

- Lehet, de akkor sem értem. A vérfarkasok nem esznek ilyen rendszerességgel - ingatja a fejét Au.

- Lehet, hogy egy egész falka -tippeli a kocka.

- Bárhogy is legyen kellenek az infók. Ezüst igaz? - mutatom a lánynak az ezüst töltényes tárat, mire biccent.

- Vérfarkas ellen igen, de szeretném még átnézni a jelentéseket. Hátha találok valamit az előkerültekkel kapcsolatban, ami utalhat arra mi nem stimmel itt.

- Ez egy nagyon jó ötlet - mosolygok, de közben már tömöm a hátizsákomba a fegyvereket.

4 hátizsák, plusz a hálózsákok. A motel után senkit nem hagyok szívesen egyedül és az egész csapatra szükségünk van ahhoz, hogy sikerüljön a küldetés. Nate megint egyedül szabadult be a boltba, így azokon kívül, amiket felírtunk még 5 csomag gumicukrot, 2 karton kólát és 3 tábla csokit hozott a saját maga számára. Csupán hozzá vágtam a táskáját és mintha észre sem vettem volna pakoltam tovább. Chris is vissza csatlakozott és elmondta Aurórának a tudni valókat. Mivel ők ketten el voltak foglalva Nate intett nekem. Kiszálltam, majd becsuktam az ajtót.

- Igen?

- Tudom nem említettem, de... - itt elő vett egy doboz cigit. - Nem akartam kivenni Auróra előtt, de érdekelne a véleményed.

- Miért? Hogy zavar-e?

- Igen - vakarja meg a tarkóját, miközben elnéz rólam.

- Nate - fogom meg a vállát. - Engem nem zavar, ha dohányzol. Nem kell emiatt paráznod.

- Tudom, csak ti olyan tiszták vagytok, már mint nézzetek már magatokra. Au egyetlen hibája, hogy energiaitalt iszik! Ti meg... fogalmam sincs mit csináltok - tárja szét a kezeit.

- Figyi ez nem olyan mintha drogoznál. Ez már szinte általános. Nyugodtan gyújts rá, amikor akarsz.

- Köszi Karen - láttam, hogy hülyén érzi magát ezért hozzá tettem.

- Örülök, hogy kikérted a véleményem és hogy nem akartad eltitkolni.

Elé léptem és átöleltem. Komolyan mondom imádni való a srác. Ő is vissza ölelt, majd mosolyogva ment kicsit arrébb és nyitotta fel a kis dobozt. Ahogy megláttam az öngyújtó szikráit eszembe jutott, hogy a motelben a tűz is szerepelt a sötét lények elleni kategorizálásomban. Vissza fordultam, majd behajolva kerestem esetleg egy lángszórót, vagy valami hasznosat, de sajnos nem volt. Akkor nem marad más mint a benzin...